2014. Húsvét ünnepe XV. évf. 1. szám (54) A … · 2014. 4. 24. · Fenn a hegyen leheveredik...

2014. Húsvét ünnepe XV. évf. 1. szám (54)

A dunaharaszti és taksonyi katolikus egyházközségek lapja

www.plebi.hu

II tt tt ss ee gg íí tt ss mm ii kk oo rr vv áá ll ll aa dd kk ee ll ll ii tt tt ii tt tt nn ee aa hh oo ll dd bb aa nn ee aa mm ee ss ss zz ee ss éé gg bb ee kk ii tt oo ll vv aa nn ee aa mm aa jj dd hh aa

ii tt tt nn yy úú ll jj ff ee ll éé jj ee aa kk ii ee ll ee ss ee tt tt ii tt tt nn yy úú jj tt ss dd aa kk ee zz ee dd ii tt tt tt áá rr jj ss zz íí vv ee tt aa nn nn aa kk kk ii tt ll ee tt ee pp ee rr tt aa gg oo nn dd ee ll gg áá zz oo ll tt aa zz éé ll ee tt ii tt tt tt öö rr öö ll dd aa kk öö nn nn yy ee kk ee tt kk öö tt öö zz dd aa ss ee bb ee kk ee tt

„„ ÍÍ gg yy aa hh ii tt ii ss ,, hh aa tt ee tt tt ee ii nn ii nn cc ss ee nn ee kk ,, hh aa ll oo tt tt öö nn mm aa gg áá bb aa nn .. ”” JJaakk 22,,1177

Krisztus fénye 2014. Húsvét

2

Ferenc pápa megválasztásának évfordulója március 13-án volt. Az Anyák napi cikkhez kapcsolódóan idézzük nagy-mamájának végrendeletét: „Unokáimnak, akiknek szívem legjavát adtam, legyen hosszú és boldog az élete, de ha egy napon a fájdalom, a betegség vagy egy szeretett személy elvesztése szomo-rúsággal töltené el őket, emlékezzenek rá, hogy egy sóhaj a Tabernákulum előtt, ahol jelen van a legnagyobb és leg-felségesebb mártír, és egy pillantás a kereszt alatt álló Máriára, egy csepp balzsamot jelentenek a legmélyebb és legfájdalmasabb sebre is.”

Czifra Lászlóné

Itt segíts mikor vállad kell itt itt ne a holdba ne a messzeségbe kitolva ne a majd ha

itt nyúlj feléje aki elesett itt nyújts a kezed itt tárj szívet annak kit letepert a gond elgázolt az élet itt töröld a könnyeket kötözd a sebeket

embereld meg magad ne az emberiséget szeresd az egyest ne várd hogy ő jöjjön magad menj két karod kitárva ne hagyd el az elhagyatottakat bocsáss meg a megtévedettnek ne átkozd a kicsinyhitűeket ne törd el a nádszál-reményűt

Puszta Sándor:

Embereld meg magad

az élőknek adj virágot virágot virágot kazlakat virágból amennyi elfér ölükben vállaikon ne a sírjaikra hordjad! Amen!

Március 2. Évközi 8. vasárnap 5. Hamvazószerda 9. Nagyböjt 1. vasárnapja

15. Nemzeti Ünnep, Hofbauer Szent Kelemen 16. Nagyböjt 2. vasárnapja 19. Szent József, Szűz Mária jegyese 23. Nagyböjt 3. vasárnapja 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony 30. Nagyböjt 4. vasárnapja

Április 6. Nagyböjt 5. vasárnapja 13. Virágvasárnap 17. Nagycsütörtök 18. Nagypéntek 19. Nagyszombat 20. Húsvétvasárnap 21. Húsvéthétfő 27. Isteni Irgalmasság vasárnapja

Május 1. Munkás Szent József 4. Húsvét 3. vasárnapja

11. Húsvét 4. vasárnapja 18. Húsvét 5. vasárnapja 25. Húsvét 6. vasárnapja 29. Áldozócsütörtök

a gyávákat is gyámolítsd ne ostorozd a kivetetteket a tántorgóknak légy kapaszkodó az otthontalant te vezesd haza légy támasza a bajbajutottnak a süllyedőnek nyújts mentőövet vesd oda szíved

itt itt segíts itt a holnap még gyönyörű lehet ágyásain igazi virágok között segíts sütni a Napnak öntözz jövendőt mentsd az örömöt ne ne az elérhetetlent az ígérgetettet a szabályszerűt emberszabásút fénylőt a ma idehozhatót megvalósíthatót az időt is juhászítsd vess rá zablát féket és segíts behordani mint jótermésű kalászaink a békét,

2014. Húsvét Krisztus fénye

3

SSzzeenntteekk kkrróónniikkáájjaa

HHOOFFBBAAUUEERR SSZZEENNTT KKEELLEEMMEENN

EEmmlléékknnaappjjaa mmáárrcciiuuss 1155--ee

A XVIII. század második fele és a századforduló Európa számára a súlyos háborús összetűzések ideje volt. A hitre és az Egyház egységére gyakorolt hatásaik miatt a politikai eseményeknél veszedelmesebbnek tűnnek ma számunkra e korszak új eszméi. Ausztriába is akkoriban hatolt be az állam-egyháziság és a felvilágosodás. A jozefinizmus ideje alatt történt az utolsó kísérlet az állam részéről az Egyház megreformálására, azonban ez a reform nem az Egyház érdekében történt, hanem az állam érdekében, hogy ez az Egyházat engedelmes eszközévé tehesse. A teológiai tanulmányokat újjá-szervezték, a plébániák számát megnövelték, és az igazgatást megjavították ugyan, a teológiát és a lelkipásztorkodást azonban mindinkább megfertőzte a racionalizmus.

Ebben a korban született 1751. december 26-án, a dél-morvaországi Znaim melletti Tasswitzban az a férfi, aki az igazi katolikus reform döntő élharcosa lett: Johann Klemens Maria Hofbauer. Apja cseh volt, – eredeti Dvorak nevét Hofbauerre németesítette –, anyja német származású. Jellegzetes szláv és német vonások határozták meg Hofbauer emberi sajátosságát. Erős teste, telt, kerek arca ellentétben állt kis szemeivel, lágy hangjával és finom, eleven kezével. Bensejében a szívós energia mellett olyan érzékeny, mély érzület lakott, hogy lelki megrendülései napokig a betegágyba dönthették. A szláv és német vérnek ez a keveredése, a paraszti-vidéki légkör, amelyben életének első húsz évét eltöltötte, mindenekelőtt pedig jámbor anyja befolyása (apja korán meghalt) alakította ki Isten kegyelmével azt a fáradha-tatlan munkást és pihenés nélküli tervezőt, azt a jóságos, barátságos embert, aki magától értetődő hitével olyany-nyira nem illett bele felvilágosodott korába, de éppen ezzel vonzotta magához az embereket. Természetes modora, egészséges, olykor nyers lénye és elpusztítha-tatlan humora rabul ejtette az embereket. Másrészt azonban magával hozott öröksége egyáltalán nem tette könnyűvé számára a szentség útját. Egészen az utolsó évekig az egyébként olyan jóságos férfi olykor hevessé vált és felfortyant. Hofbauer így vélekedett: „Igen, ez

sajnos hibám, de köszönöm Istennek, hogy megvan

bennem, mert ha nem volna, arra éreznék kísértést, hogy

kezet csókoljak önmagamnak az önmagam iránti

tiszteletből.”

Hofbauer ifjúságára ránehezedett egy súlyos áldozat: a papságról való lemondás. Mivel szűkös anyagi eszkö-zeik nem voltak elegendők arra, hogy tanulhasson, a szomszédos Znaimban elsajátította a pékmesterséget. Huszonegy éves korában végre mégis elkezdhette tanulmányait. 1772-től 1777-ig járt Klosterbruck pre-montrei iskolájába, de ahhoz, hogy egyetemre mehessen, megint csak hiányoztak az anyagiak. Remete lett, először Olaszországban Tivoli mellett (ott vette fel a Kelemen nevet), később szülőföldje közelében. A remeték az akkori idők hitoktatói és laikus segítői

voltak. Hogy továbbképezze magát ebben a hivatásban, 1780-ban kateketikai képzésre járt Bécsben. Itt jótevőkre talált, akik a már csaknem harmincéves férfi számára lehetővé tették a teológiai tanulmányok elvégzését. Négy évig tanult Bécsben. Mivel akkoriban az állam mind erősebben beavatkozott a papok képzésébe, nem maradt tovább Ausztriában. Barátjával, Hübl Tádéval együtt Rómába indult, hogy ott folytassa tanulmányait. Rómában a németek közül elsőkként léptek be a redemptoristák fiatal rendjébe. A rend eszményét, az elhagyatott emberek megsegítését Hofbauer hivatásának érezte.

1785. március 19-én mindketten letették a fogadalmat, március 29-én az alatri dómban pappá szentelték őket. Október végén azzal a szándékkal hagyták el Rómát, hogy a redemptorista rendet meghonosítják Ausztriában. Itt azonban nem lehetett kolostoralapításra gondolni. Miután egy éven át újból Bécsben tanultak, Varsón át Fehér- Oroszországba indultak. A varsói Szent Benno testvérület, amely a külföldiekkel foglalkozott, német papokat keresett. Hofbauer és Hübl mintha hívásra ér-keztek volna. Átvették Szent Benno teljesen elhanyagolt templomát, és vele a varsói németek lelki gondozását.

Húsz évig tevékenykedett Hofbauer a lengyel főváros-ban. A kis Szent Benno-templom ebben az időben nem-csak a német katolikusok, hanem az egész város számára vallási központtá vált. A kezdet igen-igen nehéz volt, a legszükségesebb is hiányzott. Sem a lengyel klérus, sem maga a püspök nem mozdította meg ujját az atyák munkája érdekében. Hofbauer mégis megalapította a szegények iskoláját, és csakhamar 350 fiatalt oktat-hattak. A tehetségesebbek számára latin iskola jött létre, és ehhez leányiskola is csatlakozott. Hofbauer maga ment koldulni kis védencei számára. Amikor eközben egyszer valaki az arcába köpött, ő csak ennyit mondott: „Ez nekem szólt. Adjon most már valamit a szegény

gyermekeim számára is”, mire a másik zavarában és megszégyenülten nagy összeget adományozott.

A városon át vivő útjairól gyakran vitt magával árva

��

�

�

4

gyermekeket, akiket az utcán szedett fel, majd saját kez�leg mosdatta ki �ket a piszokból és szabadította meg a férgekt�l.

Hogy az általános erkölcsi hanyatlást feltartóztassa, új utakat járt a lelkipásztorkodásban. A Szent Benno templomban állandó missziót szervezett. Minden vasár- és ünnepnapon reggel öt órától egész napon át miséztek és prédikáltak. Teljesen újszer�en hatott annak a vallási egyesületnek az alapítása, amelyhez mindenekel�tt világiak tartoztak. Ennek a laikus apostolságnak a f� feladata a bátor szembeszállás volt „az erkölcstelenség és a hitetlenség sodró áram-latával”.

Kelemen élete állandó fáradozás volt annak érdeké-ben, hogy a redemptorista rendet meghonosítsa az Alpoktól északra. 1788-ban általános helynökké tör-tént kinevezésével elérte a szükséges függetlenséget, amely az Alpokon túli alapítások feltétele volt. Varsói alapításához 1808-ban negyven tag tartozott. Hofbauer tevékenysége azonban nem korlátozódott Varsóra és Lengyelországra: több alapító utat tett Németországban és Svájcban, s�t Franciaországban is, de sehol sem ért el maradandó sikert. Egy másik szerencsétlenség is érte. Napóleon hódítása miatt Varsó Szászországhoz került, és 1808 júniusában Napóleon elrendelte a Szent Benno feloszlatását. A szerzeteseket katonai �rizettel vitték Küstrin er�dít-ményébe, ahonnan négy hónapi fogság után vissza-engedték �ket hazájukba. Hofbauer a legtöbbjüket sohasem látta viszont. Életm�ve romjain állott. Két társával együtt Bécsbe indult azzal a szándékkal, hogy továbbutazik Svájcba vagy Kanadába.

Mégis haláláig Bécsben maradt. Bécsi évei, amelyek folyamán az orsolyiták gyóntatóatyja és templomuk igazgatója lett, életének legjelent�sebb id�szakát jelentették. Személyiségének kisugárzó erejével Hof-bauer Bécsben a katolikus reform kiindulópontjává vált.

Mindenekel�tt a gyóntatószékben és a szószéken tevékenykedett. Nemcsak a n�vérek találták meg benne megért� lelkiatyjukat; egyszer� és tanult emberek, diákok és professzorok tartoztak gyónó gyermekei közé. E tevékenységei mellett a betegek lelki ellátása és a családlátogatások (a lelkipásztor-kodás egy általa bevezetett formája) tartoztak napi munkájához.

Kelemen nem volt született szónok. Kifejezésmódja meglehet�sen nyersnek számított. Némelykor meg-szakította beszédét és így szólt: „Apropó, err�l jut az

eszembe...” És mégis: egész Bécs ott tolongott, ha prédikált. Ezekben a prédikációkban az emberek megtalálták azt, amit a felvilágosodás papjainak racionális beszédeiben hiába kerestek. Mondani-valójának középpontjában az Evangélium, Krisztus és a kegyelmi élet állt. Kortársai megérezték, hogy ezek a prédikációk a szemlél�désb�l és az imád-ságból fakadtak, szavaiból kiérezték annak a férfinak

Kenyérhordozóból Krisztus-hordozó Hofbauer Szent Kelemen 1751. december 26. – 1820. március 15.

Nézd csak a kócos kis fiút, Hofbauer Jánost, piros orcácskáját, ingét, nadrágját és csupasz lábait. Éppen kirángatja az istálló ajtaját és kivezeti édesanyja állatait a mez�re. Egy tehenet és egy kecskét. De János pattint az ostorával, mint egy nagy gazda, akinek ötven szarvas-marhája van. Fenn a hegyen leheveredik a f�be és néz az égre. Sokáig persze nincs kitartása. Néhány jó tanácsot ad a tehénnek és a kecskének, és elindul a hegyre. Onnan visszanézve, minden kicsinek látszik. Hans nagyon boldog, hogy ilyen szép vidéken élhet. Sokszor járnak arra tarka kocsik, kis lovakkal. Ha Hans meglátja, örömmel kiált: „Hurrá, cigányok!” Feledve tehenet, kecskét, utánuk ered, hallgatni a szép zenét, mely heged�jükön szól. De a jó Isten ezt a kis fiút Tasswitzb�l régen kiválasz-totta. A világ nagy városaiban kell az � keresztjét felállítsa. Minél inkább n�tt Hans, annál jobban érezte szívében Isten hívó szavát. A jó Isten azonban nem könnyítette ezt meg jövend� apostolának. Édesapja meg-halt. Édesanyja örült, ha a mindennapi kenyeret el� tudta teremteni. Tanulásra nem is gondolhatott. Ha az iskolából hazajött, édesanyja Hans Dobsch pékmester m�helyébe küldte. Minden nap hordta a friss zsemlyéket és vekniket keresztül a városon, utcáról-utcára. Sokszor a kosár mellé még a mester fiacskáit is a hátára vette. Ahogy az er�s legény hátán a víg fiúcskákat vitte, látva �t, az emberek nevettek, és azt mondták: „Itt jön a Szent Kristóf.” Fájdalmasan gondolta �: „Ó, ha én Kristóf (németben ez Christophorus, Christusträger – Krisztus-hordozó) lehetnék, és nem csak egy kenyérkihordó!” Mégis tudta, hogy Isten hívja �t, és meg fogja neki mutatni az utat a papság felé. Szabad óráiban bújta a latinkönyvet, Isten nyelvét, melyet a papok használnak. Kés�bb mecénások segítették, hogy elérje célját.

(németb�l fordította Láng Józsefné Gabi néni)

�


5

A Hofbauer Szent Kelemenről készült képek alkotói P. Rinn és A. Wörndle.

a szilárd hitét, aki kijelentette: „Nem tudom felfogni, hogy lehet meg az ember hit nélkül.”

A katolikus újjáéledés szempontjából döntő jelentőségű volt Hofbauer befolyása a bécsi romantikusokra. Az egyszerű pap jelentős művészek, írók és tudósok körének a középpontja lett. Legközelebb állt hozzá Zacharias Werner (1768-1823) költő, aki úgy fogadta el a vezetését, mint egy gyermek, és akinek számára csak három nagy ember létezett: Napóleon, Goethe és Hofbauer. A német romantika teoretikusával, Friedrich Schlegellel (1772-1829) és feleségével is szívbeli barátságot kötött. Minduntalan buzdította a szellemi élet vezetőit, hogy írjanak jó katolikus könyveket. Az ő ösztönzésére jött létre a magas irodalmi színvonalú Ölzweige (Olajágak) című folyóirat.

Az egyetemi hallgatók számára vallásos estéket rendezett a szobájában. Tanítványai, mint Anton Günther (1783-1863) filozófus vagy a későbbi reform-bíboros, Joseph Othmar von Rauscher (1797-1875) egész életükre meg-tartották ezeket az összejöveteleket.

Ugyanolyan természetesen mozgott Hofbauer a nemesek körében, mint a tudósok és diákok között. Gyakran hívta meg ebédre Széchényi Ferenc gróf. Ami az étkezés után megmaradt, bő köpenye alatt elvitte a város szegényeinek, akik atyjukként tisztelték. Ha valaki egy nyomorúságos bécsi lakásban találkozott vele, nem tételezte volna fel róla, hogy előzően nemesekkel ült egy asztalnál, sőt pápai követek és Bajor Lajos koronaherceg tanácsadójaként közvetlen befolyást gyakorol a bécsi kongresszus tárgyalásaira, és jelentős szerepet játszik egy német nemzeti egyház létrejöttének megakadályozásában.

Élete utolsó éveiben Hofbauer feltűnően tartózkodó volt az idegenekkel szemben. Egyesek ugyanis, akik valamilyen ürüggyel felkeresték a lakásán, az államrendőrség besúgói voltak. Állandóan figyelték, némelykor megtiltották neki a prédikálást, és röviddel a halála előtt arra kényszerítették, hogy írja alá száműzetését. Ám éppen ez az őt utolsóként ért nagy sérelem lett egyik oka vágyva vágyott kívánsága beteljesülésének: maga Ferenc császár vette a pártfogásába, és hogy az idős embert ért jogtalanságot jóvátegye, 1820. április 19-én aláírta azt a határozatot, amely

beengedte a redemptoristákat Ausztriába. Hofbauer részt vett az előkészületekben, a határozat aláírásának napját azonban már nem érte meg.

1820. március 15-én súlyos haláltusa után halt meg Varsó és Bécs apostola. 1888-ban boldoggá, 1909. május 20-án szentté avatták. A leghíresebb szónok volt Ausztriában és Bajorországban, prédikációi a barokk irodalomnak is remekei.

Azt mondják, a magyar nép pesszimista, az ifjúságot pedig a tartatlan jelzővel illetik. Előbbinél az önbecsülés, utóbbinál az állhatatosság hiányzik. Ha valami elsőre, minimális energia befektetéssel nem sikerül, azt már eleve elrendelt kudarcként éljük meg.

Vajon mi lett volna Kelemenből, ha belenyugszik sanyarú sorsába és megmarad kétkezi munkásnak, vagy amikor egyetemistaként elfogyott a pénze és elkeseredésében mindent feladva hátat fordít gyermekkori álmának, a papságnak?

Hány és hány fiatal hagyja abba tanulmányait a pilla-natnyi sikertelenség (rosszul sikerült vizsga, félév...) után? Megriadva a próbáktól, mennyi jobb sorsra érdemes ember kallódik el? Az igazán fontos, nagy dolgokért tudni kell áldozatot vállalni. Nem az a legnagyobb tragédia, ha esetleg mások nem bíznak céljaink elérésében, a helyzet akkor válik menthetet-lenné, ha mi sem bízunk önmagunkban.

Bécs apostolának élete szép példa arra, hogy hittel, kitartással és kemény munkával elérhetjük céljainkat, ha merünk bízni Gondviselő Mennyei Atyánkban.

Horváth Péter


6

VVáánnddoorrúúttoonn ÁÁbbrraahháámmmmaall HHoomm íí ll ii aa NN aagg yybböö jj tt 22 .. vvaa ssáárrnn aapp jjáá rraa

„Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.” – hallottuk az olvasmányban Ábrahám elhívását. Ha egy képes Biblia lapjain nézzük ezt a vándorlást, vagy régi hittanos emlé-keink közül bányásszuk elő Ábrahám történetét, akkor könnyen egy romantikus storynak tűnhet az ő története, pedig valójában nagyon nem volt az.

Isten kihívja Ábrahámot földjéről, rokonsága köréből, atyja házából. Tehát azt kéri tőle, hogy hagyja el földjét, otthonát, hagyjon el mindent, ami eddig az anyagi biztonságot, kényelmet jelentette számára, fordítson hátat szeretteinek, hagyja hátra azokat a rokoni és baráti kapcso-latokat, amik eddig az otthonosságot és biztonságérzetet nyújtották számára. Eddig még rendben is volna, de az Isten egy olyan utazásra hívja Ábrahámot, aminek nem árulja el az úti célját. Menjen valahová, amit majd mutat neki. Ábrahám nem tudja tehát, pontosan hová is kell, menjen, nem tudja, mi vár ott majd rá, nem tudja, meddig fog tartani az út, és milyen viszontagságok adódnak majd. Utazni már önmagában véve veszélyes kaland volt az akkori időkben, pláne, ha ilyen bizonytalanság lengte körül az utazást. De Ábrahám vállalja ezt az utat. Engedel-meskedik Isten hívó szavának, és vándorútra kél szűk családjával együtt. A hite, Istenbe vetett bizalma tette képessé erre a vak ugrásra, veszélyes vándorlásra, ahová a józan paraszti ész szerint senki el nem indult volna.

Nem véletlenül olvassuk Nagyböjt elején ezt az olvasmányt. Anyaszentegyházunk mindannyiunkat egy ilyen lelki vándorútra hív. Ahogyan Ábrahámnak ki kellett vonulnia földjéről, úgy minket arra hív az Egyház, hogy a nagyböjti önmegtagadások, jócselekedetek és buzgó imádságokon keresztül mi is vonuljunk ki a megszokott hétköznapi életünk földjéről, megrögzött szokásaink otthonából! Hagyjunk most el mindent, ami kényelmünket szolgálja, és ami egyfajta hamis biztonságtudatot tart ébren bennünk! Vizsgáljuk felül kapcsolatainkat, mi az, ki az, aki Isten felé segít, vagy épp gátol, és tartsunk egy kis böjtöt felszínes emberi kapcsolatainkban is! Ha ily módon

kivonulunk egy kicsit a megszokott életünkből, akkor magunkat is jobban megismerjük, mert hisz egy bizonyos távolságot tudunk felvenni saját életünktől, és mintegy kívülről szemlélhetjük magunkat. Így tisztábban tudjuk látni erényeinket és bűneinket. Legalapvetőbb kísértéseink lelepleződnek előttünk, és így sikeresebben vehetjük fel a harcot ellenük. Múlt vasárnap beszéltem éppen erről, a böjt kapcsán, hogy annak egyik legfontosabb célja, fölfedezzük azokat a kapukat, amiken keresztül a sátán be tudja venni, vagy már be is vette talán lelkünk belső várkastélyát, és kezdjük el őrizni ezeket a kapukat, nehogy behatoljon az ellenfél, vagy épp hogy kiéheztessük a benn rekedt ellen-séget. Ily módon ez a lelki vándorút nemcsak tisztán-látásunkra, hanem tisztulásunkra is szolgálhat.

Ábrahám vándorútja és a miénk közt azonban van egy nagyon fontos különbség. Míg Ábrahám nem tudta, hová is tart, addig mi pontosan tudjuk úti célunkat. Ezt pedig a mai evangéliumban hallottuk: a Tábor hegye, ahol a tanít-ványok a megdicsőült Úrral voltak együtt. Jézus ugyan-abban a dicsőségében jelenik meg előttük, amiben majd feltámadása után ismerik meg Őt. A Tábor hegyi színe-változás azonban még ama Húsvét előtt van. A tanítvá-nyoknak szükségük volt erre a tapasztalatra, mielőtt tanúi lesznek Jézus Urunk megváltó szenvedésének és kereszt-halálának. A színeváltozás közvetlenül az után történik, hogy Péter megvallja Jézus Istenfiúságát, Jézus először jövendöli meg szenvedését, halálát és feltámadását, majd pedig megfeddi Pétert, aki nem Isten akarata szerint gondolkodik. A hegyen pedig ott van Mózes és Illés, és Jézussal jövendő szenvedéséről beszélgetnek. Az a Jézus pedig, akiről már tettei és tanítása alapján megsejtették, hogy több lehet, mint egyszerű próféta, isteni dicsőségében jelenik meg előttük. Ez a jelenet egyszerre utal előre Nagypéntekre és Húsvét hajnalára, és készíti az apostolokat ezen események befogadására.

A Tábor hegyi események tehát számunkra is megjelölik lelki vándorutunk célját. Először is a Nagyböjtnek és a hozzátartozó gyakorlatoknak nem önmagukban van értel-


7

Laci atya

mük. Nem l’art pour l’art sanyargatjuk magunkat! A kereszténység nem mazochizmus! Húsvétra készülünk, nagyböjti vándorutunk végcélja Húsvét szent ünnepe. És ahogy az apostolok már Húsvét előtt találkozhattak a hegyen a föltámadott, dicsőséges Úrral, úgy a mi nagyböjti készületünk során is vannak ilyen Tábor hegyek. Ha magunk elé tesszük a naptárt, és kiszámoljuk, hogyan jön ki a negyven napos nagyböjt, akkor azt fogjuk látni: csak úgy, hogy a vasárnapok nem tartoznak bele. Igen, a vasárnapok nem képezik részét a nagyböjti szent időnek, mert minden vasárnap a feltámadást ünnepeljük, minden vasárnap olyan, mint egy kis Húsvét, ami oázisként szolgál lelki vándorutunkon, és segít, hogy ne tévesszük lelki szemünk elől a célt.

Ugyanakkor egész életünk lelki vándorlásának célja, hogy személyesen találkozzunk a feltámadott Úrral, ahogy az apostolok együtt voltak vele a hegyen. Nekik ez egy rendkívüli élmény, hiszen a feltámadás előtt Jézust ember-ségében látták, ekkor azonban megadatott nekik, hogy lássák Őt isteni dicsőségében is. Ma azonban, a feltámadást követően, az Egyház idejében, akármikor találkozunk Jézussal, a Feltámadott, megdicsőült Úrral találkozunk, mással nem is tudnánk. Ő van jelen közösségeinkben, embertársainkban, vele találkozhatunk személyes imaélmé-nyeinkben, és a szentségek ünneplésében. A vele való találkozás első számú helye pedig a vasárnapi Eucharisztia, ahol az aktív, tudatos és teljes részvételen keresztül legintenzívebben élhetjük át a vele való személyes kapcso-latot. Minden egyes szentmise egy kis Tábor hegy.

A párhuzamok világosan láthatók. Az apostolok föl-mentek egy hegyre. A hegy egyrészt fölé emelkedik a hétköznapi élettérnek, másrészt a Bibliában az Istennel

való találkozás, az imádság helye, ahol az isteni és emberi összeér. Ugyanígy jövünk mi is el a templomba, magunk mögött hagyva a hétköznapok zaját, gondját-baját, hogy együtt imádkozzunk; hogy hálát adjunk Isten tetteiért – az Eucharisztia szó hálaadást jelent –, hogy dicsőítsük Őt és kérjük az Ő áldását életünkre, Egyházunkra és az egész világra. A hegyen ott volt Jézus mellett Mózes és Illés, az Ószövetség két emblematikus figurája, képviselve a törvényt és a prófétákat, jelezve, hogy az Ó- és Újszövetség összetartozik, a régi előreutal az újra, és abban beteljesedést talál. Hasonlóképpen a szentmisén is olvasunk az Ó- és Újszövetségből egyaránt; és olvasmány-rendünk úgy van összeállítva, hogy valamit mindig megérezzünk ebből az egységből, az előképek beteljese-déséből. Jézus és az Ószövetség nagyjai az Ő szenvedé-séről beszélgettek.

A szentmisében mi is titokzatos módon, lélekben, de valóságosan ott állunk a Golgotán, a kereszt tövében. „Valahányszor esszük ezt a kenyeret és iszunk ebből a kehelyből, halálodat hirdetjük, Urunk, amíg el nem jössz.” Jézus viszont már föltámadott, megdicsőült alakjában van jelen a hegyen a színeváltozáskor, ahogyan a szentmisén is, a szent színek alatt az Oltáriszentségben a föltámadott Úr van jelen, aki azt várja, hogy Péterhez hasonlóan szívünkben mi is építsünk sátrat, lakhelyet Neki, és úgy vegyük magunkhoz a Szentáldozásban.

Ábrahámmal együtt mi is vándorúton vagyunk hát. Vezessen bennünket a Szentlélek Úristen, hogy magunkat jobban megismerve, kicsit jobbá válva érkezhessünk meg Húsvét ünnepére, és át tudjuk élni a föltámadott, megdicsőült Úrral való személyes találkozást. Ámen.

* * * * *

Pilinszky János: Az Olajfák hegyén

Egyedül érezted magad. Mindannyian egyedül érezzük magunkat. Érzésed, hogy egyedül vagy, biztonság arra, hogy emberré lettél. Egyedül voltál. Pedig mindannyian itt térdepeltünk az Olajfák hegyén – emberek, kövek, állatok. Igen, az egész teremtés együtt térdepel itt teremtőjével, elhagyatva, tökéletesen elhagyatva az agónia túlzsúfolt közösségében.

Egyedül érezted magadat. Holott az egész teremtés eleve itt térdepel veled, megosztva magányodat és véghetetlenül megsokszorozva elhagyatottságodat. Teremtésed minden kavicsa, köve, fűszála, szívverése itt van, hogy beburkoljon Téged, és hogy növelje elhagyatottságodat. Az anyák szülési gazdagsága és kifosztottsága volt osztályrészed. Csakhogy te a világot hívtad életre, s az univerzum végtelenjét kellett felnövő gyermekként, tékozló fiúként elveszítened, hogy aztán újra megtaláld, miután művedet befejezted. De az Olajfák hegye, a hely, ahol térdelsz, most tökéletes elhagyatottságod helye. Holott az egész teremtés itt térdel veled, csakhogy ez olyan gyülekezet, ahol a térdeplők nem tudhatnak egymásról. Majd jön egy angyal és megitat. Ahogy a halálraítéltnek is lehet egy utolsó kívánsága, amit vagy teljesítenek, vagy nem. Egy biztos, az Atya mindig teljesíti, mindig és mindenkivel szemben. Ahogyan azt veled szemben is megtette. Nem mint fiával, hanem mint minden teremtménnyel. Az, amit keresztnek hívunk, az agónia elhagyatottsága csak ezután következik. Istenem, milyen iskolába is járunk? Milyen küszöböt is kell átlépnünk még?

(Új Ember, 1973. április 22.)


8

NNAAGGYYBBÖÖJJTT AA PPÁÁPPÁÁVVAALL „Tegyük fel ezt a kérdést saját magunknak, hogy mit jelent irgalmasnak lenni a pap számára. A Jó Pásztor képmására a pap az irgalmasság és a szánalom embere, közel áll népéhez, főként a kitaszítottakhoz, a bűnösökhöz, a betegekhez és azokhoz, akiknek senki sem viseli a gondját. Akiket az élet bármilyen módon megsebzett, figyelemre és meghallgatásra találnak a papban. A papok legyenek irgalommal, amikor kiszolgáltatják a kiengesztelődés szentségét. A pap magatartása abból ered, hogy ő milyen kapcso-latban van saját gyónásával. A pap ajándékozza oda a szívét a szolgálatban, és legyen képes arra, hogy meghatódjon. Az aszeptikus, laboratóriumi papok nem segítik az egyházat. (…) Az egyház ma olyan, mint egy frontkórház, ahol gyógyítani kell a sebeket. Ma annyi ember van, aki sebeket hordoz, anyagi okok vagy botrányok miatt, amelyek az egyházat sem kímélik meg. Nekünk papoknak ott kell lennünk ezeknek az embereknek a közelében.”

„Az Úr Jézus, aki a pusztában töltött negyven napjával megszentelte böjti zarándoklásunkat, segítsen nekünk hozzá hasonlóan minden Igével táplál-kozni, ami az Isten ajkáról származik. Szűz Mária oltalmazzon és kísérjen minket ebben az előkészületben a Húsvétra.” „Hogyan kell tehát keresztényként haladnunk az úton, amelyen kísér-tésekkel találkozunk? Ha a gonosz az utunkba áll, hogy békétlenné tegyen? Jézus halál- és gonosz feletti győzelmének nem lehetünk csak félig részesei. Saját maga mondja: vagy velem, vagy ellenem; aki nincs velem, az ellenem van. És aki nem gyűjt, az szétszór. Jézus az egész emberiségért jött, hogy megsemmisítse a gonosz művét és kiszabadítson minket annak szolga-ságából.” „Jézus az Isten Fia, aki a szeretet. És aki legmélyebb lényegéből vágyik arra, hogy valóban minden ember személyesen átérezze a valódi Isten-gyermekség tudatát. A keresztény hitben ez Jézus feltámadásának tényével van alátámasztva. Nem a visszautasítók feletti győzelem hangsúlyozására, hanem Isten halálnál hatalmasabb szeretetének bizonyítására. Isten meg-bocsátásának ereje legyőz minden bűnt, ezért érdemes maradéktalanul fel-áldozni a saját életet, mint tanúságtételt ennek az ajándéknak mérhetet-lenségéről.” „Megjelölve a hamuval, elgondolkodunk azon, hogy kik és mik vagyunk. Különbség nélkül mindnyájan – akár idősebbek vagy fiatalok – egykor hamuvá válunk. Ennek ellenére benső hangunk ezt súgja: születésed értelme nem a hamuvá válás, hanem valami más nemesebb cél elérése. Egy nagy talál-kozás érdekében születtél, hogy szíved be-teljen a Jézus Krisztussal való találkozáskor. Amikor elfogadjuk a hamu jelét, felmerül bennünk a kérdés: Mi az életem értelme? Nem elégedek meg egy felszínes válasz-kereséssel? Vágyom a Jézus Krisztussal való találkozásra, amely a teljességre vezet, vagy csak céltalanul bolyongok? Mi az egyedüli boldogság, amelyet soha nem veszthetek el? Valaki felvetheti: atya, de a társadalomban általában másképp gondolkodnak, az ember nem képes az árral szemben halad-ni... Feleletem: Igaz, hogy a környezet sokszor magával ragad a mélybe. Ennek ellenére mégis elismered Jézus Krisztus kinyilatkoztatását, elfogadod üzenetét, azonosulni akarsz tanításával és már most megélni a tejességet? Vagy csak fel-színesen, haszontalanul akarod leélni életedet, értéktelen butaságok miatt?”


9 Illusztráció: Michelangelo Győzelmes Krisztus szobra

Kosztolányi Dezső liturgikus évről szóló írásával élve, Anyaszent-egyházunk nagyon bölcsen osztotta be az év ünnepeit, megemlékezéseit, szinkronban az évszakok mondanivalójával. Ősszel, amikor a természet aludni tér és lehullnak a levelek a fákról, az elmúlásra figyelmeztet Halottak napján. Amikor télre fordul az idő, rövidek a nappalok, és hideg vesz bennünket körül, a nap erejéről, a Megváltó születéséről beszél, aki a szeretetével megmelegíti szívünket, míg a sötét téli napok között várjuk a nappalok hosszabbodását. Majd, amikor életre kel ismét a természet, rügyeznek a fák, virágba borul a természet, kellemes illatok szállnak a levegőben, az orgona, a gyöngyvirág illatozik a kertekben – a Megváltó föltámadását hirdeti a világnak.

Tegyünk hát félre minden csüggedést, mert van reményünk ebben a világban és a halál utáni örök életben egyaránt, mert Jézus Krisztus legyőzte a halált és életet adott a világnak!

Ezért vagyunk mi, hívő keresztények alapjában véve optimisták, biza-kodók.

Tudjuk azonban, Jézus működése idején az emberek sokszor nem azt tapasztalták, amit vártak: a kenyérszaporításnál, amikor több mint 5 000 ember jóllakott az öt kenyérből és két halból, királlyá akarták emelni, de ő elvonult egyedül imádkozni. Másnap a Kafarnaumi Zsinagóga előtt újra csak kenyeret kértek tőle, mert megéheztek, akkor pedig egészen másról, a mennyei kenyérről kezdett nekik beszélni, amely az ő teste lesz. Amikor több alakalommal is tőrbe akarják csalni, mindig bölcsen kivágja magát, és ellenfelei szégyenülnek meg, példa erre a házasságtörő asszony esete.

Csalódtak Jézus ellenségei is: a temetéssel, azt hitték, lezárták a Názáreti Jézus ügyét, s nyugodtan ünnepelhetik a pászka ünnepét. Őröket is állítottak a sírhoz, hogy a zsidó főpapok és Poncius Pilátus helytartó az éjszaka nyugodtan aludhassanak, és másnap a nagy ünnepet nyugalomban tölthessék. De a katonák megzavarták álmukat, mert vitték nekik a hírt: Jézus föltámadt! Valóban föltámadt! Csalással próbálták a tényt eltusolni: Mondjátok, amíg mi aludtunk,

jöttek a tanítványai és ellopták a holttestét. De vége lett a nyugalmuknak.

Lássuk be, emberi módon csalódtak apostolai és tanítványai is, amikor a Getszemáni kertben elfogták és megkötözték azt, aki annyiszor mutatta meg isteni hatalmát. Sírtak, amikor hallották, volt, aki látta közülük, hogyan halt meg a keresztfán, mint egy gonosztevő. Bánatukat mondták el az Emmauszba igyekvő tanítványok, amikor ezt mondták a hozzájuk csatlakozó Jézusnak: Mi azt reméltük, ő váltja meg Izraelt. Féltek az apostolok, és ezért bezárkóztak az

utolsó vacsora házába, nehogy őket is bántalmazzák. Mi lesz most velük, három évet rápazaroltak a Mesterre, s hiába?! – gondolták.

De csalódásuk örömre változott. Találkoztak a feltámadt Krisztussal többször is, aki megvigasztalta őket, hogy mindent érdemes volt érte tenni, és érdemes lesz ezután is róla tanúskodni az emberek előtt.

A mai emberek is hasonlóképpen csalódnak sokszor Jézusban, akik az Ő országát akarják tönkre tenni, de nem tudják, mert Isten hatalma mindennél nagyobb, és az megmutatkozik Krisztus követőinek kiállá-sában is.

De csalódhatnak azok is, akik csak földi segítőt várnak Jézusban, és nem kapják meg, amit akarnak. Ám ha felismerik Jézusban a lelki Megváltót, ez az érzés bizonyosan örömre fordul.

Kedves Olvasók! Mi lelki Megváltónk húsvéti ajándékait várjuk. A kegyelmet, amellyel segít bennünket, amellyel értelmet ad az életnek akkor is, ha nehéznek tűnik. És felcsillantja előttünk az örök dimen-ziókat.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok sok lelki élményt a Húsvéti ünnepekben, sok lelki erőt az élet nehézségeihez, és boldog családi találkozásokat a szép húsvéti hagyományok szerint.

Szeretettel: András atya

AA MMII RREEMMÉÉNNYYÜÜNNKK !!

HHúússvvééttii ggoonnddoollaattookk

Michelangelo: Vigadtak s búsultak Vigadtak s búsultak az égi lelkek, hogy nem ők, hanem te haltál halállal, s a földi ember előtt véred által megnyitottad zárt kapuját a mennynek. Vigadtak, mert látták, hogy a teremtett ember bukása poklából kilábal, búsultak, mert a kínok garmadával a szolgák szolgájává lett kereszted. Honnét s ki voltál, jelezte szemének hunytával az ég, föld kitárta vemhét, hegyek rendültek, tajtékzott a tenger. Sírjaikból az ősatyák kiléptek, a démonok nyíttak, de a keresztség Új életében ujjongott az ember.

Fordította: Rónay György


10

AA KKAATTOOLLIIKKUUSS EEGGYYHHÁÁZZ KKAATTEEKKIIZZMMUUSSAA IIIIII.. AA SSzzeennttlléélleekk ééss IIsstteenn sszzaavvaa aazz ííggéérreett iiddeejjéénn A kezdetektől az „idők beteljesüléséig” (Gal 4,4) az Ige és az Atya Lelkének közös küldetése ugyan rejtve marad, de működik. Isten Lelke ekkor készíti elő a Messiás idejét: noha teljesen nem nyilatkoztatják ki magukat, mindkettőről tudomásunk van azért, hogy várjuk eljövetelüket, és ha megjelennek, képesek legyünk fogadni Őket. Ezért van az, hogy az Egyház az Ószövetség olvasásakor (vö. 2Kor 3,14) mindig azt vizsgálja (vö. Jn 5,36.46), hogy a Lélek, „aki a próféták szavával szólt”, mit akar mondani nekünk Krisztusról.

„Prófétáknak” nevezi az Egyház mindazokat, akiket a Szentlélek ihletett az Ó- és Újszövetség szent könyveinek megírására. A zsidó hagyomány a következő könyveket különböztetI meg. Törvények (az első öt könyv vagy Pentateuchus); Próféták (a mi ún. „történeti” és prófétai könyveink); Írások (a bölcsességi könyvek és különösen a zsoltárok) (vö. Lk 24,44). A teremtésben Isten Szava és Lelke szerzi minden teremtmény életét és létét: (vö. Zsolt 33,6; 104,30; Ter 1,2; 2,7; Préd 3,10-21; Ez 37,10). A Szentlélek uralja, szentesíti és lelkesíti a teremtést, mert Ő Isten, egylényegű az Atyával és a Fiúval (…). Neki adatott az élet fölötti hatalom, mert mint Isten,

őrzi a teremtés művét az Atyában a Fiú által. (Bizánci liturgia, vasárnap reggeli imádság tropárja) „Ami az embert illeti, őt Isten tulajdon kezeivel (azaz a Fiúval és a Szentlélekkel) alkotta (…) valóban, a testen alakjának mintáját formálta meg, azért hogy külső kinézetében isteni formája legyen, mert saját képmására alkotta meg Isten.” (vö. Szent Iréneusz: Dem. 11.)

Az Ígéret Lelke Ha a bűn és a halál el is torzította, az ember mégis „Isten képmása” maradt és a Fiú képmása, de nem adatott meg neki „Isten dicsősége” (Róm 3,23), azaz a „hasonlóság”. Az Ábrahámnak tett ígéret az üdvtörténet kezdete, melynek befejeztével a Fiú magára ölti a „képet” (vö. Jn 1,14; Fil 2,7) és helyreállítja az Atyával való „hasonló-ságot”, neki juttatván a dicsőséget, a Lelket „aki életet ad”. Minden emberi reménnyel ellenkezőleg Isten gyermeket ígér Ábrahámnak, hitének jutalmaként és a Szentlélek

ajándékaként. (vö. Ter 18,1-15; Lk 1,26-38.54-55; Jn 1,12-13; Róm 4,16-21) Ábrahám leszármazottai által nyer áldást a föld minden nemzetsége. (vö. Ter 12,3) Leszármazottja Krisztus (vö. Gal 3,14), akiben a Szent-lélek kiáradása megteremti „Isten szétszórt gyerme-keinek egységét”. (vö, Jn 11,52) Amikor erre esküvel kötelezi el magát Isten (vö. Lk 1,73), már arra is elkötelezi magát, hogy nekünk adja szeretett Fiát, és „az Ígéret Lelkét (…) mely előkészíti Isten választott népének megváltását” (Ef 1,13-14). (vö. Gal 3,14-16)

Az Isten megnyilvánulásaiban és a Törvényben Az ígéret útját a pátriárkáktól Mózesig és Józsuétól a nagy próféták küldetését megelőző látomásokig Isten megjelenései világítják meg. A keresztény hagyomány mindig azt tartotta, hogy Istennek ezekben a megjele-néseiben Isten Igéje vált láthatóvá és hallhatóvá, akit a Szentlélek Felhője borított be és tárt is fel egyben. Ez az isteni pedagógia különösen a Törvény adomá-nyozásából derül ki. (vö. Kiv 19,20; MTörv 1,11; 29-30)

A Törvény betűjét tanításként kapja a választott nép, hogy az vezesse el őket Krisztushoz (Gal 3,24). A Törvény azonban képtelen megváltani az embert, s az Isten képmására alkotott ember a bűnből (vö. Róm 3,20) származó megnövekedett tudástól gyötörve egyre heves-ebben vágyódik a Szentlélek után: erről tanúskodik a zsoltárok könyörgése.

A királyok és a száműzetés korában Az ígéret és szövetség jelének, a Törvénynek kellett volna irányítania az Ábrahám hitéből származott nép szívét és intézményeit: „Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor (…) papi királyságom és szent népem lesztek” (Kiv 19,5-6). (vö. 1Pt 2,9) De Dávid után Izrael engedett a kísértésnek és éppolyan királyság lett, mint a környe-ző népek királyságai. A Dávidnak ígért királyság (vö. 2Sám 7; Zsolt 89; Lk 1,32-33) azonban a Szentlélek műve és Lélek szerint a szegények királysága lesz.

A Törvény figyelmen kívül hagyása és a szövetség megszegése halálhoz vezet: ez a száműzetés kora, mely látszólag az ígéretek megsemmisülésének az ideje, való-jában azonban a megváltó Isten titokzatos hűségének tanú-bizonysága és az ígért újjászületés kezdete immár a Lélekben. Isten népének át kellett esnie ezen a tisztuláson (vö. Lk 24,26), a száműzetésre már a kereszt árnyéka vetül Isten tervében; a száműzetésből visszatért, megmaradt szegények pedig az Egyház tisztán kivehető élő képei.


11

A Messiás és az Ő Szentlelkének várása „Nézzétek: én valami újat viszek végbe” (Iz 43,19) ez a profétikus sor egyrészt a Messiás várására, másrészt az új Lélek bejelentésére utal és mindkettő a „maradék-ban”, „a szegények népében” (vö. Szof 2,3) egyesül, akik reménykedve várják „Izrael vigasztalóját” és Jeru-zsálem megszabadulását” (Lk 2,25.38). Fentebb már láttuk, hogyan tölti be Jézus a rá vonatkozó jövendöléseket, itt tehát csak azokkal foglalkozunk, melyek a Messiásnak és Lelkének kapcsolatát világítják meg. A várva-várt Messiás arcvonásai Emmánuel könyvében kezdenek körvonalazódni (vö. Iz 6-12) („Amikor Izajás meglátta Krisztus dicsőségét” (Jn 12,41), különösen Izajás 11,1-2 versében:

Vessző kél majd Izáj törzsökéből

Hajtás sarjad gyökeréből.

Az Úr lelke nyugszik rajta:

a bölcsesség és az értelem lelke;

a tanács és az erősség lelke;

a tudás és az Úr félelmének lelke.

A Messiás vonásait a Szolga éneke nyilatkoztatja ki. (vö. Iz 42,1-9; Mt 12,18-21; Jn 1,32-34, majd Iz 49,16; Mt 3,17; Lk 2,32, végül Iz 50,4-10 és 52,13-15, 53,12) Ezek az énekek közlik Jézus szenvedésének értelmét és jelzik, hogyan fogja kiárasztani a Szentlelket, hogy életet adjon a sokaságnak: nem kívülről jőve, hanem „magára öltve a mi szolgaságunk alakját” (Fil 2,7). Krisztus magára véve halálunkat, közvetíti számunkra az Élet Lelkét.

Krisztus magára vonatkoztatva Izajás alábbi jövendö-lését, meghirdeti a Jó Hír beköszöntét (Lk 4,18-19). (vö. Iz 61,1-2)

Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem

elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,

s hirdessem a foglyoknak a szabadulást,

a vakoknak a látást,

hogy felszabadítsam az elnyomottakat,

és hirdessem elérkezett az Úr esztendeje.

A közvetlenül a Szentlélek elküldéséről szóló prófétikus szövegek olyan jövendölések, amelyekben az Úr népének szívéhez szól, az ígéret nyelvén. A hangsúly a „szereteten és a hűségen” van (vö. Ez 11,19; 36,25-28; 37,1-14; Jer 31,31-34 és Jo 3,1-5), melyek beteljesülését Szent Péter hirdeti ki pünkösd reggelén. (vö. ApCsel 2,17-21) Ezen ígéretek szerint az Úr lelke „az utolsó időkben” meg fogja újítani az emberek szívét, és új törvényt vés beléjük: összegyűjti és kibékíti a szétszórt és megosztott népeket; átalakítja a teremtés első művét és Isten békességben fog együtt lakozni az emberekkel. A „szegények” népe, (vö. Szof 2,3; Zsolt 22,27; 34,3; Iz 49,13 61,1) az alázatosak és a szelídek, akik teljesen Istenük titokzatos tervére bízták magukat, azok, akik várakoznak az igazságra, de nem az emberekére, hanem a Messiáséra – ez a Szentlélek titkos küldetésének nagy műve az ígéret idején, hogy előkészítse Krisztus eljövetelét. Az ő szívük, melyet a Lélek megtisztított és megvilágított, nyilatkozik meg a zsoltárokban. A Szentlélek a szegényekben készíti elő az Úr számára „az ő népét”.

DDáánn KKáárroollyynnéé

* * * * *

NNééhháánnyy sszzóó aa VVááccii EEggyyhháázzmmeeggyyeeii ZZss iinnaattrróó ll

Kedves Olvasók!

Már többször adtunk tájékoztatást a Zsinatról. A 10 témakör megtárgyalásának több mint a fele lezajlott. Általában minden témakörön a megfelelő szakemberek vettek részt az összejöveteleken. Püspök atyának az a szándéka, hogy a hívek minél szélesebb körben tájékoztatva legyenek a Zsinatról, ezért a témakörök vezetőit felkérte, hogy írjanak egy-egy homíliát, szentbeszédet az előadásuk fontosabb tartalmáról. Ezeket a beszédeket, az egyes zsinati összejövetelek előtti vasárnapon olvassák fel a híveknek. Ezt tettük mi is, itt, Dunaharasztin és Taksonyban. Emlékeztetőül a tíz témakőr a következő: Evangelizáció, Szolgálattevők, Liturgia, Katekézis, Plébániai közösség, Család, Sajátos ellátást igénylő csoportok, Az egyházmegye élete, Anyagi javak, Jelenlétünk a társadalomban.

András atya


12

A SZENTLÉLEK CSODÁI 10. rész

A mi utunk az evangelizáció Nem érdem miatt kapjuk a kegyelmet. Ajándékba kapjuk. Sokan azt gondolják, hogy a kereszténység telje-sítmény-vallás. Vasárnap el kell menni a templomba, meg kell tartani a Tízparancsolatot. Sokan azért tartják meg e parancsokat, hogy Istennek tetsszenek, hogy Isten szeresse őket, vagy, mert félnek Tőle. De alapvetően fordítva áll a dolog. Én nem azért vagyok jó, hogy Isten szeressen, hanem azért, mert Ő szeret, és az örök életet ingyen kapom Tőle. Nekem ingyen van, Neki viszont az életébe került: Jézus Krisztus, az Isten Fia meghalt és feltámadt értem. Ez a végtelen szeretet válaszra vár. Ezért, ha jót teszek, azt azért teszem, hogy hálát adjak Jézusnak. Ez az üdvösség, melyet Isten valósít meg, s melyet az Egyház örömmel hirdet, mindenkié: Isten megkezdett egy utat, hogy minden idők emberével egyesüljön. Mi is megkezdünk egy végtelenbe induló utat… A volánbuszon voltam tanúja a következő eseménynek: a délutáni járatra sokan szálltak fel, már nemigen akadt ülőhely. Egy idősebb nő mellett, az ablaknál mégis volt egy, azonban azt a táskájával elfoglalta. Egy hasonló korú felszálló kérte, hogy tegye szabaddá az ülőhelyet. A nő először szóra sem méltatta az őt megszólítót. Már többen szóvá tették, hogy egy személynek egy hely elégséges, nem kettő, míg végül az ülő nő megszólalt. Bár ne tette volna! Szitok hagyta el az ajkát, amit többször megismételt – hátha nem érthető?! – Végül is, nem vette el a csomagját az ülésről, és akinek nem jutott hely, kényszerűségből – szó nélkül – leült a lépcsőre. Ő szelíd tudott maradni. A szitkozódó magába zárkózva, gyűlöl-ködő pillantást vetve, csökönyösen meredt maga elé… Rideg és örömtelen világ, sőt vigasztalan is. Mit nyerünk, ha zsarnok módon magunkat tesszük életünk középpontjába, ha csak saját jogainkat hangsúlyozzuk? Ha irigységből félretolunk, eltiprunk másokat? Nekünk – Isten jóságában hívő embereknek – azonban minél több kallódó, elveszett lelket kell megmentenünk. Erre annál is inkább nagy szükség van, mert emberi közösségeink egyre kilátástalanabb helyzetbe taszítják magukat, elveszítve az alapvető érzékenységet. Kalkuttai Boldog Teréz anya egy alkalommal így fogalmazott: „A legnagyobb aktuális betegség nem a lepra, nem is a tuberkulózis, hanem annak érzése, hogy utálatos és min-denkitől magára hagyott az ember; a legnagyobb bűn az érző és a tevékeny szeretet hiánya, a borzalmas közöny a felebaráttal szemben.” Mélyen elrejtve a szívünkben valami ragyog, és erre a ragyogásra a világnak kétség-beesetten szüksége van.

A lelki nyomorúság egyedüli ellenszere az evan-gélium, mert Jézus Krisztus „azért jött, hogy életük legyen”: a keresztény embernek mindenhová el kell vinnie azt a felszabadító üzenetet, hogy létezik meg-

bocsátás az elkövetett rosszra, hogy Isten nagyobb a bűnünknél, ingyenesen szeret minket, és a Vele való közösségre, az örök életre teremtett minket. Az evangelizáció az Egyház feladata, és azt jelenti, hogy jelenvalóvá tesszük a világban Isten országát. A gyen-gédség és az irgalom a lényege az evangéliumnak. Az Úr arra szólít bennünket, hogy legyünk örömteli hirdetői ennek az irgalomról és reményről szóló üzenetnek. Szeretnénk követni és utánozni Jézust, Aki úgy ment a szegényekhez és a bűnösökhöz, mint pásztor az elveszett bárány után, és tele volt szeretettel. A hívő látás képes

felismerni a fényt, melyet a Szentlélek mindig áraszt a sötétségben, anélkül, hogy elfelejtenénk: „ahol el-

hatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20). „Nem kívánom a bűnös halálát, hanem, hogy éljen.”(Ez 18, 21-28) – mondja az Úr.

Az evangelizáció engedelmeskedik Jézus missziós parancsának: „Menjetek tehát, te-gyétek tanítványommá mind a népeket!

Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket

mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” (Mt 28,19-20) Hozzá csatlakozva új utakat nyithatunk bátran az evangelizálás és az emberi kibonta-kozás felé. „Szent Pál a galatabeliekhez írt levelében leírja, hogy az emberi lélek a Szentlélek vihara és tüze nélkül csak mire képes: Lélek szerint éljetek, akkor nem fogjátok teljesíteni a test kívánságait. A test a lélek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen… Tűz a Szentlélek Isten eljövetele. Az isteni szeretet az ember lelkét feltüzesíti, hogy ne csak szájjal, de tettekkel is szeresse az Istent. Erre kell a Szentlélek tüze és ezt kapják az apostolok Pünkösd ünnepén. Azóta jár körül és tüzesíti a lelkünket is a nagy parancsban: a felebaráti szeretetben” – írta Pilinszky János (Pünkösd egy új templom falai között, Új Ember, 1959. május 24.) Az evangélium mindenekelőtt arra hív, hogy válaszoljunk Istennek, Aki szeret és üdvözít minket, felismerve Őt másokban és kilépve önmagunkból, hogy mindenki javát keressük. Az Egyház nem önmagából él, hanem Isten elevenné tevő Lelkéből; az Egyház nem magának él, hanem a másokért való létet valósítja meg.

Az a célunk, hogy az életek megváltozzanak, hogy az emberek a Lélek erejében éljenek minden nap. Az Úr küldetésében kell bátran mennünk tovább. Új idők járnak, ezért új erőre van szükségünk. A mi korunkban is a Szentlélek az új evangelizáció fő szervezője. Isten nem távoli, hanem jelenlévő, kézzelfogható valóság. Istenre figyelni annyit jelent, hogy antennámat naponta az Ő hullámhosszára állítom és hagyom, hogy az Ő Lelke töltsön el és vezessen. Vagyis nem én teszek valamit Istenért, hanem engedem, hogy Ő tegye értem azt, amit én soha nem tudnék megtenni. Hagyom, hogy Isten saját


13

eszközévé tegyen. A Szentlélektől „átitatott” léleknek „könnyebb” Isten szemével látni az embereket: Jézus a bűnt ítélte el, nem az embert. „Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szüksége rá, hogy megtérjenek.” (Lk 15,7) A Szentlélek által külön tudjuk választani a személyt és az elkövetett bűnöket, és ez a tisztánlátás segít a meg-bocsátásban is. Csak ekkor van reményünk arra, hogy a társadalom jobb, megbízhatóbb, összetartóbb legyen. Isten Krisztusban nemcsak az egyes személyeket váltja meg, hanem az emberek közötti társas kapcsolatokat is. A Szentlélek végtelenül leleményes és képes megoldani az emberi kapcsolatok legbonyolultabb és legkuszább csomóit is. Az evangelizáció próbál együttműködni a Lélek e szabadító tevékenységével is. Mindegyikünknek szól Szent Pál buzdítása: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, hanem győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21). Mindnyájunknak vannak szimpátiái és antipátiái, s talán épp ebben a percben haragban vagyunk valakivel. Legalább mondjuk az Úrnak: „Uram haragban vagyok ezzel vagy azzal. Imádkozom érte Hozzád.” Imádkozni olyasvalakiért, akivel haragban vagyunk, szép lépés a szeretet felé, ráadásul evangelizáló cselekedet. A Szentháromság misztériuma arra emlékeztet, hogy az isteni közösség képére vagyunk teremtve, ezért egyedül nem tudjuk sem megvalósítani, sem üdvözíteni önma-gunkat. Amilyen mértékben képes Isten uralkodni köztünk, annyira lesz a társadalmi élet a testvériség, az igazságosság, a béke, a méltóság tere mindenki számára. A Szentlélek az egység Lelke. Az eljövendő Isten országát Isten és az Ő teremtményei, az embertársak iránti szeretet fogja építeni. Ez a szeretet ismeri az egymás iránti tiszteletet, figyelmet, egymás megbecsü-lését, és tud kevesebbel megelégedni: legyőzzük saját hatalmi igényünket, az ego fölfuvalkodott, rossz részét. Ehhez Isten Lelkében kell élni, és engedni, hogy Ő vezessen. A világ teremtéséhez elég volt Istennek egy szava: „Legyen!” – és meglett minden. A világ fönn-tartásához, az emberiség üdvösségéhez azonban Isten Lelkének állandó irányítására van szükség, hogy megvalósuljon a földön az új ég és az új föld, azaz Isten országa. Ugyanígy van a megváltás művével is: Krisztus áldozata a kereszten egyetlen tett volt, de ennek alkalmazása az emberiség életére eltart a világ végéig.

A keresztény vezetése: a Szentlélek szava. Az Apostolok Cselekedetei a Szentlélek vezetéséről szóló tankönyvünk. A Szentlélek hangjának a meghallása feltétlenül szükséges a hatékony és teljhatalmú szolgá-lathoz. Ha az Apostolok Cselekedeteit olvassuk, szinte megragad bennünket az élet, a reménység, a tisztaság és a frissesség érzése, mint a tavasz ébredése! Az első keresztényeket egészen eltöltötte az Úrral való közösség megtapasztalása: nagyszerű lendület, folytonos megúju-lás töltötte be a szíveket. Az ApCsel-ben azzal a figyelemre való ténnyel találkozunk, hogy a Szentlélek micsoda kiemelkedő helyet foglal el a keresztény mun-

kájában: láthatjuk, hogy mi történt az Isten igéje által ott, ahol az evangéliumot hirdették. Mint a tavaszi szél, amikor megérinti a kopár földet és ágakat, minden fel-frissül, megmozdul, megújul. Reménnyel van teli, az eljövendő illatos virágok, árnyat adó zöld levelek, a zamatos gyümölcsök ígéretével. Így újít a Lélek: elvégzi csodálatos küldetését az emberek között: „A szél ott fúj, ahol akar; hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová tart: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn 3,8) Az első keresztény közösségekben a lelki élet vezetője és irányítója ez a láthatatlan és ellenállhatatlan erő, a harmadik Isteni Személy, Akit a Szentléleknek nevez Jézus. Egy botanikus el tudná mondani, milyen nagy szükség van szélre a gyümölcsterméshez. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélekben megtapasztaljuk Isten jelenlétét és feltétel nélküli szeretetét. A Szentlélek éltető dinamiz-musa, túláradása által a keresztség és a bérmálás ereje újra föléled bennünk (Szentlélek-keresztség). Ha a szél hiányzik, akkor kevés gyümölcs terem. A Szentlélek szélhez hasonlító megújító munkája nélkül nem terem gyümölcsöt a közösség, és a közösség nem fog növekedni. Rendezvény-kultúrában élünk, mi is mindenféle rendezvényben gondolkodunk, cselekszünk. A legtöbben élvezik a programjainkat, de nem keresztel-kednek meg a Szentlélekben. (ApCsel 1,5; 9,17; 11,16) A segítség egyedüli forrása az az erő, amely a tanít-ványoknak lángszívet adott: kérnünk kell, hogy a Szentlélek a mi szívünkben és életünkben is helyet talál-jon és tüze állandóan égjen. Ennek gyümölcse egy olyan kereszténység lesz, mely független az év napjaitól és egy olyan megváltás, mely annak teljessége, melyet Krisztus elnyert érettünk. Egy olyan kereszténység, mely éber függetlenül attól, ami majd következik. Pál apostol írja: „Teljetek be Szentlélekkel!” (Ef 5,18) A tanítványok beteltek Szentlélekkel, hogy gyengeségükben megerő-södjenek. A Lélek végtelen, mi végesek vagyunk. Az Egyház mindig is hívta a Szentlelket, mert tudta, hogy a Lélek vize csak folytonos áramlásban marad friss. Ahol a Biblia azt mondja, hogy valaki betelt Szentlélekkel, ezzel azt fejezi ki, hogy az, aki ezt átélte, a Szentlélek uralma alá került. Ez azt jelenti, hogy életünk minden része – az Istennel való életünk, személyes életünk, családi életünk, valamint az életünk gazdasági oldala, vagyis minden, ami hozzánk tartozik – nemcsak a Szentlélek vezetése, hanem a Szentlélek ereje és uralma alá is került. A Szentlélek ereje tesz minket képessé, hogy a Jézus Krisztusban való megváltás teljes gazdag-ságát átélhessük. Az ember megtérhet és örülhet annak a ténynek, hogy Isten gyermekévé lett, de a Szentlélek-keresztség nélkül hiányzik az erő, és nem tudja elfogadni mindazt, melyre Isten gyermekeként joga van, és nem tudja betölteni azt a küldetést, mellyel Isten megbízza. Ezért nagyon fontos, hogy minden keresztény átélje ugyanazt, mint az első keresztények. Ő életünk minden dolgát úgy akarja rendezni, hogy minden jó és helyes


14

legyen, és be akar tölteni bennünket az Ő csodálatos Lelkével és mennyei erővel. A legnagyobb erő, amelyet Isten Lelke valakinek is adott, az ima ereje. Ferenc pápa meggyőződése, hogy a transzcendenciára nyitottan kialakítható egy újfajta politikai és gazdasági mentalitás, amely segíthet legyőzni a gazdaság és a társadalmi közjó abszolút szembenállását is. Történelmi tavasznak lehetünk a tanúi, a gyümölcsöket a jövő fogja leszüretelni.

Lehetséges-e, hogy a kegyelem jó illatát árasztjuk, vagy – ha ellenállunk a Szentléleknek – a könyörte-lenség ártalmas légkörét? Pál apostol minden képessége és megszerzett tudása mellett is jól tudta, hogy Isten ereje nélkül nem lennének megtérések, az emberi életek nem változnának meg, a bűn ereje sem törhetne meg az emberekben. Semmi sem történne, ha nem lenne ott a Szentlélek meggyőző és átformáló ereje. Nem mi „térítünk”. Ez lehetetlen. Egyrészt, mert akkor aki „térített”, magához láncolhatná, hatalmában tarthatná azt, aki „általa” megtért, így egy ember manipulálhatna egy másikat kénye-kedve szerint. Mindig Isten kegyelme és szeretete alakítja át az ember „kőszívét” (Ez 36,26), így Övé a dicsőség is. Isten soha senkit nem tart „füg-gésben”, Tőle van legnagyobb kincsünk is, a szabad akarat. Az Úr élő, szabad és kreatív lényekként akar felhasználni minket, akik hagyjuk, hogy szava áthasson minket, mielőtt továbbadjuk. Jézusnak szüksége van beleegyezésükre, hogy szeretetével általunk a bűnösöket is megszólíthassa. Az ember élete annál tartalmasabb, minél jobban ragyog belőle az Isten dicsősége. A Szentlélek az, Aki sugalmazza a szót, Aki mint az Egyház kezdetén, ma is munkálkodik mindazokban, akik az evangéliumot továbbítják: ha hagyják, hogy birtokba vegye és vezesse őket. Nagy kísértés, hogy azt gondol-juk, Isten túl nagy döntést kíván tőlünk, melynek meghozatalára még nem vagyunk képesek. De nincs türelmesebb az Atyánál, és senki sem ért meg és vár úgy minket, mint Ő. Ő mindig egy újabb lépés megtételére hív, de nem követel beteljesült választ, ha még nem jártuk be azt az utat, mely ezt lehetővé tenné.

Senki nem segíthet nekünk jobban abban, hogy megmaradjunk a megváltás új életében, mint a Szentlélek. Ő világosítja meg a szívünk belső világát és megmutatja nekünk saját erőtlenségünket. Naggyá teszi előttünk a Megváltót és megmutatja nekünk a megváltás és öröm forrásához vezető utat, mely Jézusban van. A bennünk levő új élet tulajdonképpen az által erősödik, hogy egyre jobban megismerjük a Jézus Krisztusban lévő megváltás gazdagságát. A bennünk lakozó Szent-lélek az, Aki azt, amit Jézusban nyertünk, újra és újra megvilágosítja szemeink előtt. Ha valaki újjászületett és üdvösséget nyert, annak külső megnyilvánulásai minden kétséget kizárnak. Hasonlóan, a Szentlélek gyümölcsei is megnyilvánulnak annak életében, akit betöltött Isten Lelke, hiszen ilyenkor Isten Lelke a hívő testét saját (Isten) templomává teszi. Sok esetben a nem hívő ember számára az élő Krisztus egyetlen megjelenítője az a

keresztény, akit lát. Lehet, hogy éppen Te vagy az a személy az ismerősöd szemében. Az egyetlen Biblia, amit egy nem hívő ember olvas, az az újjászületett keresztények élete. Mi Őt reprezentáljuk, amihez a Szentlélek ad erőt. Nagy a felelősségünk. Olyan evangelizáció válik szükségessé, mely megvilágítja az Istennel, a többiekkel és a környezettel való kapcsolat új módjait, amely felszítja az alapvető értékeket.

Isten hatalmas Teremtő, mindenható Isten. Nála semmi sem lehetetlen. Sokszor elfeledkezünk erről. Az Ő hatal-mában van megváltoztatni saját törvényeit, a természeti törvényeket, a világegyetem törvényeit. Miért kell meg-lepődni a csodákon? Miért olyan korlátozott az emberi gondolkodás, hogy nem tudja elfogadni azt, ami már a természetfölötti határát súrolja? Isten minden dolognak a Teremtője. Mindig Isten kezében van az irányítás. A csoda Isten szuverén munkája, az isteni erő megnyilvá-nulása egy Istentől jövő üzenet igazolására. (ApCsel 2, 43-44) Isten arra hív, hogy tegyünk le elé mindent: az életünket, terveinket, jól bevált módszereinket és haljunk meg Jézussal együtt, hogy egyedül Neki éljünk. A Szentlélek erejével Isten új életre hív! A Lélek erejéből Isten országa köszönt a világra. A jelek és a csodák fellépésének igazi összefüggése evangelizációs folyamat. Az nem lehet, hogy mi keresztények csak saját magunk-kal foglalkozzunk. Az Egyház nem zárkózhat magába. Tudjátok, mi történik akkor, ha az Egyház bezárkózik: megbetegszik. Lépjetek ki! – tanácsolja Ferenc pápa. Ki-lépni a plébánia, a templom ajtaján. Az egyházi közös-ségek eszközök, amelyeken keresztül Isten szeretete el akarja érni a mai világ elvallástalanodott és ezért válság-ban lévő embereit.

Az evangelizáció minden válfajában mindig Istené az elsőség, Aki meg akar hívni bennünket a vele való együttműködésre, és Lelkének erejével ösztönöz minket. Az evangélium örömét soha semmi és senki nem veheti el tőlünk (Jn 16,22). A buzgóságot és a bátorságot megfojtó egyik legsúlyosabb kísértés a vereségérzet, amely elégedetlen pesszimistákká és sötét arcú kiábrán-dultakká alakít át bennünket. Jóllehet törékenységünk fájdalmas tudatával kell előrehaladnunk, nem szabad feladnunk, és emlékeznünk kell arra, amit az Úr Szent Pálnak mondott: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében (2Kor 12,9). Mi csak a felszínt súroljuk. Sokkal több van még Isten erejében, mint amit mi felfogunk, sokkal több van Isten titkában, amelyet egyedül a Szentlélek jelent ki. A szenvedő emberrel együtt szenvedő Isten nagy titka: a megfeszített Jézus. Azt írja XVI. Benedek pápa a Hit

évét megnyitó homíliájában, hogy „A sivatagban (a bennünket körülvevő romlott világ) főként olyan hívő emberekre van szükség, akik saját életükkel mutatják meg az Ígéret földje felé vezető utat, és így ébren tartják a reményt.” Eközben az evangélium mindig arra hív, hogy vállaljuk a másik arcával, minket megszólító fizikai jelenlétével, fájdalmával és kérdéseivel,


15

AA nnaa ggyy éé rrddeekk llőőddéé ssrr ee tt eekk iinn tt ee tt tt ee ll

rreekk oorrdd ppéé llddáánnyyss zzáá mmbbaann jj ee ll eenn tt mmee gg mmaa ggyyaa rruu ll

FFee rr eenncc ppááppaa aappooss ttoo ll ii bbuuzzdd íí ttááss aa

A pápai megnyilatkozások sorában eddig 48 látott napvilágot II. János Pál első enciklikájának

1980-as kiadása óta. A Szent István Társulat átlagban kétezer darabot jelentetett meg a dokumen-

tumokból, s bár a korábbi szentatyák első megnyilatkozásait is kiemelkedő figyelem övezte,

a mostani, tízezres példányszám rendkívülinek számít.

A magyarul mintegy 170 oldalt kitevő dokumentumot Diós István atya fordította.

Ferenc pápa első, önállóan írt apostoli buzdításának megjelenését világszerte nagy érdeklődés előzte meg, hiszen a

vatikáni reformok, valamint az emberek számára is oly lelkesítő, szívhez szóló nyilatkozatai és cselekedetei sokak

érdeklődését felkeltették.

Az evangélium öröme kezdetű megnyilatkozásának magyar nyelvű kiadását a pápa szavaival mutatjuk be:

Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse

őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal

mindig megszületik és újjászületik az öröm. Ebben a buzdításban a keresztény hívekhez szeretnék fordulni, hogy

meghívjam őket egy olyan új evangelizáló korszakra, amelyet ez az öröm jellemez, és irányt mutassak az Egyház

útjának a következő évekre. Meghívok minden keresztényt – éljen bárhol és bármilyen helyzetben –, hogy még ma

újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy: engedi, hogy ő találkozzon vele,

hogy mindennap szünet nélkül keresi őt. Nincs olyan ok, amiért valaki azt gondolhatná, hogy ez a meghívás nem

neki szól, mert „senki nincs kizárva abból az örömből, melyet az Úr hozott”. Aki kockáztat, azt az Úr nem csapja be,

és ha valaki csak egy apró lépést tesz is Jézus felé, felfedezi, hogy ő már tárt karokkal várja érkezését.

(Magyar Kurir nyomán)

Tóth Marianna

kéréseivel, ragadós örömével való találkozás kockázatát, szüntelen testi közelségben. Istenre nézve nincs kis és nagy dolog. Még abban sincs Neki semmi nehézsége, hogy millió és billió történést egyszerre irányítson. Azt írja Ferenc pápa, hogy „A világ minden keresztényét külön szeretném kérni egy vonzóvá és fénylővé váló testvéri közösség tanúságtételére, hogy mindenki meg-csodálhassa, hogyan törődtök egymással, hogyan bátorít-játok és támogatjátok kölcsönösen egymást: „Arról tudják meg majd rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). A szeretet az egyetlen világosság, mely ezt a sötét világot újra meg újra megvilágítja, és erőt ad nekünk az élethez és a cselekvéshez.

Minden keresztény annyira misszionárius, amennyire Jézus Krisztusban találkozott Isten szeretetével. Egyháznak lenni azt jelenti, hogy Isten népe vagyunk, összhangban az Atya nagy szeretettervével. Vagyis a Szentlélek, az egység Lelke a Szentháromság benső életének kötelékét nemcsak az Egyházban, hanem a teljes emberiségben is gyakorolja. Ez azt is magában foglalja, hogy Isten kovászának kell lennünk az emberek között. Ez Isten üdvösségének hirdetését és elvitelét jelenti világunkba, amely gyakran elveszti önmagát;

amelynek olyan válaszokra van szüksége, amelyek bátorítják, reményt és új lelkesedést adnak az úton. Az Egyháznak az ingyenes irgalmasság helyévé kell lennie, ahol mindenki úgy érezheti, hogy befogadják, szeretik, megbocsátanak neki és bátorítják, hogy az evangélium jó életének megfelelően éljen. Isten népe, mivel a Lélek állandóan tevékenykedik benne, folyamatosan evange-lizálja önmagát. De ennek a nagylelkű bizalomnak táplálkoznia kell, ezért szüntelenül hívnunk kell Őt. Valamennyien arra vagyunk hivatottak, hogy egyre inkább evangelizálók legyünk. De semmiféle motiváció nem elegendő, ha nem ég a szívekben a Szentlélek tüze. A jóhír, az evangélium, annak az Atyának az öröme, Aki nem akarja, hogy egy is elvesszen a kicsinyei közül. Így fakad fel az öröm a Jó Pásztorban, Aki keresi az elveszett bárányt és hazaviszi az akolba. Kíváncsiak arra, hogy lehet-e hatékony egy egyszerű, hétköznapi keresz-tény tanúságtétele, elképzelhető-e, hogy evangelizációja hatással lehet egy „nagy” bűnösre, aki megtér? Október 27-én, a Pécsett megrendezésre kerülő Országos Kato-likus Karizmatikus Találkozón megtudhatja. A fő előadó ugyanis John Pridmore, aki gengszterből lett evange-lizátor.

Forrás: Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítása, Budapest, Szent István Társulat, 2014.

Itt ragadom meg a lehetőséget, hogy megköszönjem, az egyházközség által kedvezményesen vásárolhattam meg Ferenc

pápa könyvét.

Eberhard Mühlen: Alapelvek a Szentlélek vezetésének felismerésében, Marana Tha 2011. 1.sz. Jörg Müller: Utak a lelki élethez, Budapest, Marana Tha 17, 1993


16

MÁRIA IRODALMA – 1. rész

Valószínűleg az irodalmi művek szubjektíven értékelhető volta mondatta Kosztolányi Dezsővel, hogy a magyar irodalom legszebb verssora Petőfi Sándor közismert verse, a Szeptember végén című alkotás második versszakának sora: ”Elhull a virág, eliramlik az élet”. A költői párhuzam általános igazságot fogalmaz meg, és éppen ez adja a valódi irodalmi gyöngyszemek örök-érvényűségét: a líra nyelvén fogalmazzák meg azokat a gondolatokat, amelyek mindannyiunkban felötlenek, vagy sejtetik azokat az érzéseket, amelyek egyetemesen érvényesek mindannyiunkra akkor is, ha nem jutunk el ki-mondásukig.

El Greco: Mater Dolorosa Kosztolányi állításának igazát költői nagyságának adózva elismerem, de a hívő magyar logikájával vitába szállok vele: nem Petőfi Sándor sora a legszebb a magyar irodalomban. Az élet elmúlásának metaforájánál is többet üzen irodal-munk első fennmaradt költeménye, az Ómagyar Mária-siralom kétsoros figura

etymologica-ja, azaz szótőismétlése: „Világ világa, virágnak virága, keserűen

kínzatol, vas szegekkel veretel.”

Nyilván nem összehasonlíthatóak sem témájukban, sem műfajukban a két mű sorai, hiszen egyik az elmúlást, az anyagi megsemmisülést, a másik pedig éppen az örök életet idézi. Az Ómagyar Mária-siralom sorai bizalmat és reményt is közvetítenek, mögöttük két alak is felsejlik: a Megváltó maga, és a Szűz, akinek megadatott világra hozni fiát, és végigkövetni egyszülöttje életét és életáldozatát.

Michelangelo Buonarotti: Piéta Jelen írás címe nem véletlen, sem pedig szójáték, nagyon is szándékos a választás: témánk, a Máriáról szóló irodalom kettős indíttatású műveket tartalmaz, éppúgy, ahogy az említett sorok is két alakot kötnek egymáshoz. A Mária-irodalom, Mária irodalma olyan műveket foglal magába, amelyek közül jó néhány Máriáról szól, Mária alakját villantják föl, ám közös vonás mindegyikben, hogy a mű központi alakja alapján a szerző Jézus Anyjának szentelte a művet.

A Szeplőtelen alakja annyira szemléletes, hogy megszámlálhatatlan képzőművészeti alkotást ihletett, és talán ez lehet a magyarázat arra, hogy a Mária-kultusz szavakba önthető formában inkább a líra változatos műfajain keresztül, az Evangéliumok történetei alapján kialakult képzetek szerint nyilvánul meg. Mária ábrázolása a jézusi életúthoz kötődik: közismert az újszülött Jézust vagy kisded gyermekét dajkáló, a Szent Család körén megjelenő Mária képe. Az irodalomban azonban főként Jézus kínszenvedésének egyes jeleneteihez köthetően jelenik meg az alakja, a Fiú szenvedéseinek átélőjeként az egyetemes fájdalom, és elsősorban a mindenkori anya kínját mutatja be, így válik gyermekét féltő, szenvedését átérző vagy a gyászoló anya képévé. Idősebb Lucas Cranach: Kálvária Különösen sokatmondó, hogy a magyar irodalom első, írásban fennmaradt alkotása egy Mária-himnusz, annak is egy változata, a planctus, azaz Mária-siralom. A himnuszok a kereszténység terjedésének időszakában ötvözték az antik műfaj sajátosságait a vallásos mondanivalóval. A


17

fennkölt tárgyról emelkedett hangon írott költemények továbbviszik a bibliai zsoltárok hagyományait is, hogy a középkor végére a műfaj elszakadjon az antik hagyományoktól és újabb tartalommal telítődve elvont eszme vagy fogalom magasztalására is alkalmassá váljon. Az Ómagyar Mária-siralom kevesebb, mint száz éve ismert a magyar közönség számára. 1923-ban fedezték fel a Leuweni kódexben, és az azóta eltelt időben pedig számos nyelvészt és irodalmárt foglalkoztatott a nehezen olvasható, a korabeli középkori nyelvet tükröző, alig harminchét tördeletlen sorból álló, latinból fordított költemény értelmezése. Mindannyian kiemelik a fordítás remekmű voltát, bizonyítékot látva ebben arra vonatkozólag, csak a korabeli viszonyok tehetnek arról, hogy a mű egyetlenként maradt fenn a magyar irodalomban, voltak előzményei. A költemény vélhetően latin szöveg szabad átültetése, a verselési technikák fejlettsége, a költői eszközök alkalmazása valószínűvé teszi, hogy a valamikori fordító nem egyedi, elszigetelten megjelenő művéről van szó. Bárki is lehetett a tolmácsolója, nemcsak a kódexben is szereplő latin planctus-t fordította le, ahogy azt sokáig feltételezték, hanem inkább több, hasonló műfajú és témájú siralom mintájára alkothatta meg művét. A szerző igényességéről árulkodik a változatos rímtechnika: páros rímmel, félrímmel és bokorrímmel is találkozunk a versben, akárcsak alliterációval, azaz betűrímmel: keserűen kínzatol. Az Ómagyar Mária-siralom másik különlegessége, hogy a lírai én a fájdalmas anya szerepébe helyezkedik bele, és panaszként induló lamentációja mintha gyermeke fájdalmának növekedésével együtt fokozódna. Az egyenes gondolatmenetet mintegy megszakítják a gyöngéd szépségű megszólítások, Mária szenvedő fiához is szól a szerető anya becézésével. A megrázó gondolatváltások a fia szenvedését, szenvedéstörténetének kínzó részleteit idézik fel egyre erőteljesebb fordulatokkal, az anya önmagát ajánlja fel áldozatként gyermeke helyett, a vers zárlatában pedig a fiával együtt vállalt halál gondolata jelenik meg.

Ómagyar Mária-siralom Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedik, buol oszuk, epedek, Választ világumtuul, zsidou fiodumtuul, ézes ürümemtüül. Ó én ézes urodum, eggyen-igy fiodum, sírou anyát teküncsed, buabeleül kinyuhhad! Szemem künyüel árad, junhum buol fárad. Te vérüd hullottya én junhum olélottya. Világ világa, virágnak virága, keserüen kinzatul, vos szegekkel veretül! Uh nekem, én fiom, ézes mézüül, szégyenül szépségüd, vírüd hioll vizeül.

Sirolmom, fuhászatum tertetik kiül, én junhumnok bel bua, ki sumha nim hiül. Végy halál engümet, eggyedűm íllyen, maraggyun urodum, kit világ féllyen! Ó, igoz Simeonnok bezzeg szovo ére: én érzem ez bútürüt, kit níha egíre. Tüüled válnum; de nüm valállal, hul igy kinzassál, fiom, halállal! Zsidou, mit téssz türvéntelen, Fiom mert hol biüntelen. Fugvá, husztuzvá, üklelvé, ketvé ülüd! Kegyüggyetük fiomnok, ne légy kegyülm mogomnok! Ovogy halál kináal anyát ézes fiáal egyembelű üllyétük!

(Kiejtés szerinti szöveg,

Pais Dezső olvasata)


18

Jacopo da Todi: Stabat Mater

Állt az anya keservében sirva a kereszt tövében, amelyen függött Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kinzón általjárnia. Óh mily búsan, sujtva állt ott amaz asszonyok-közt-áldott, ki Téged szült, Egyszülött! Mily nagy gyásza volt sirása mikor látta szent Fiát a szivtépő kinok között! Van-e oly szem mely nem sirna Krisztus anyjával s e kinra hidegen pillantana? aki könnyek nélkül nézze, hogy merül a szenvedésbe fia mellett az anya? Látta Jézust, hogy fajtája vétkéért mit vett magára és korbáccsal vereték.

S látta édes fiát végül haldokolni vigasz nélkül, mig kiadta életét. Kutja égi szeretetnek, engedd érzenem sebednek mérgét: hadd sirjak veled! Engedd hogy a szivem égjen Krisztus isten szerelmében, s ő szeressen engemet! Óh szentséges anya, tedd meg, a Keresztrefeszitettnek nyomd szivembe sebeit! Oszd meg, kérem, kinját vélem, kinek érdem nélkül értem tetszett annyit türni itt! Jámborul hadd sirjak véled és szenvedjek migcsak élek Avval ki keresztre szállt! Álljak a kereszt tövében! Szivem szived keservében társad lenni ugy sovárg!

Szüzek szüze! légy szivedben hozzám jó és nem kegyetlen! Oszd meg vélem könnyedet! Add hogy sirván Krisztus sirján sebeit szivembe irnám s bánatodban részt vegyek! Fiad sebe sebesitsen! Szent keresztje részegitsen és vérének itala, hogy pokol tüzén ne égjek! S az itélet napján, kérlek, te légy védőm, szüzanya! Ha majd el kell mennem innen, engedj győzelemre mennem anyád által Krisztusom! És ha testem meghal, adjad hogy lelkem dicsőn fogadja a pálmás paradicsom! Amen

Babits Mihály fordítása

A világirodalom hasonló alkotása a Jacopone da Todinak ferencesnek tulajdonított Stabat Mater – Állt az anya kezdetű himnusz. Akárcsak az Ómagyar Mária-siralom, ez a mű is Jézus kínszenvedésének történetét foglalja lírai keretbe, a korabeli himnuszköltészet szokványos megoldásait alkalmazva. Da Todi művének hangulata csak annyiban távolságtartóbb az Ómagyar Mária-siralomnál, hogy az általánosan bevett szokás szerint a planctus leíró jellegű ábrázolását nyújtja a kereszt tövében zokogó, fájdalommal teli Máriának. Az anya képe mellett a keresztfára feszített Jézus képe is megjelenik a költeményben, a szenvedéstörténetből azonban csak a korbá-csolás motívumát idézi fel a szerző, a kínszenvedés részletező leírása itt elmarad, a fájdalmas felkiáltások, az erőteljes szóhasználat érzékelteti a két alak szenvedését. Perugino: Stabat Mater A szerző fokozatosan, Jézust is megszólító verssoron át vezeti el a befogadót a könyörgésig. A költemény második része Máriához fohászkodó belső beszéd, könyörgések több versszakon is áthúzódó sorozata: a mű beszélője a Szűzanya közbenjárását kéri a mennyei kegyelem elnyerésében, és a vers zárlatában magát Jézust szólítja meg, hogy megerősítse önmaga számára a paradicsomi állapot elnyerését.

Szentgyörgyi Georgina


19

Czifra Lászlóné

UI: Ferenc pápa nagyanyjának végrendelete unokája számára a Kalendáriumban

AANNYYÁÁKK NNAAPPJJÁÁRRAA

Évről évre május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat. Ilyenkor nagy szeretettel emlékezünk róluk, a sok-sok áldozatról, lemondásról, amit gyermekeikért vállalnak. Mi sem természetesebb, hogy íróink, költőink – akik szinte versenyeztek az édesanyák dicsőítésében – verseit szavalják gyermekeink gyönyörű virágok, maguk készítette aján-dékok kíséretében. Az anyai szeretet példaképe annak, hogyan kellene szeretnünk.

„miért nem tudja látni

egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,

úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?” /Mécs László/

„Az anyai hivatás Istentől jő. A szeretet és szolgálat hivatása. Kiosztja életét, türelmét, szeretetét, egészségét.” /Mindszenty József/ De gondolataimban most nem a méltatásé a főszerep, hanem az anyai boldogságé. Napjainkban sokszor a nehézségeinket hangoztatjuk, és nem örömeinket osztjuk meg egymással! Ez az ünnep, mint minden ünnep, legyen az örömé, a hálaadásé! Úgy érzem, minden édesanyának a legnagyobb öröme gyermekének születése, első tekintete, mosolya, szava. Be sem tudunk telni vele, megállítanánk az időt, mert azt gondoljuk, ettől szebb és nagyobb dolog már nem is történhet velünk. De a mi Urunk gondoskodik a további ajándékokról, s az anyai boldogság még fokozódik, amikor gyermekeink megállják helyüket az óvodai, iskolai közösségekben, a munkában. Büszkék vagyunk első kis ajándé-kaikra, meglepetéseikre, rajzaikra, leveleikre. Később örömmel vesszük a segítséget, s minden olyan igyekezetet, amelyet próbáltunk beléjük plántálni. Talán bevallják, talán csak észrevesszük, ők is szeretnék mindezt továbbadni. Hát nem ez a jutalmunk, boldogságunk? S ha láthatjuk kibontakozó hitüket; amikor a nehézségek közepette is helytállnak, továbblépnek, nem adják föl – még inkább örülünk és kicsit aggodalmunk is alábbhagy. Jó úton van… elengedheted, már csak kísérni kell imával, szeretettel. Az anyai imádság nem szűnik meg soha. Sőt, még közösségbe is szerveződnek sokan az édesanyák közül /lásd Szent Mónika Közösség/, mert együtt még hatékonyabban tudnak imádkozni gyermekeikért. Szent Mónika sokak példaképe, akiről tudjuk, 18 éven át imádkozott kitartóan fia megtéréséért. Fia, Szent Ágoston vallja később: „Anyámnak

köszönhetek mindent, ami vagyok.”

E közösség imáját gyakran végeztem mind a magam, mind a mások gyermekeiért, különö-sen az elsőáldozókért. Az öröm és a bánat egyaránt kijut mind-annyiunknak! Nézzünk fel Megváltónk Édes-anyjára, akire Jézus rábízott minket! Kérjük mi is az Ő oltalmát gyermekeinknek! Ő tudja igazán, mit jelent édesanyának lenni földön és Égben egyaránt. Anyák napján szólni kell még a Nagy-mamákról, akik különleges ajándékban része-sülnek a Jóistentől! Ezt a csodát én is meg-kaphattam nemrég. Mert csoda! Már másként szemléljük az életet, más a fontossági sorrend. Csodálod a Teremtést, a vétlen Szeretetet az új életekben, a kicsi gyermekekben. Az ártatlan tiszta szemek – Őt tükrözik. A mosolyban – az Isten mosolyog rád. Az önfeledt boldogság – Isten öröme. A feltétlen szeretet – Isten szeretete. A kinyújtott kéz – Isten keze. Az isteni jóságnak a vetülete minden jó és szép Bennük! Ezt szemlélem én az unokámban! Ezt köszönöm meg a Jóistennek, ahányszor ránézek. Ez a csoda teszi fáradhatatlanná a nagymamákat, amikor együtt vannak unokáikkal. S ők sem szűnnek imádkozni értük. Ezt köszönöm én is az Édesanyámnak, Nagymamáimnak és ezt szeretném továbbadni én is!

„Amerre én jártam, kövek énekeltek,

mert az édesanyám izent a köveknek,

szíve ment előttem előre követnek.” /Mécs László/


20

Fekete István Útmutatás

Május volt akkor, távoli, érintetlen május, künn a határban és benn a szívünkben. De erre akkor nem gondoltunk, csak éreztük, mert fiatalok voltunk nagyon – hét-nyolcévesek talán –, amikor még mienk volt minden cserebogár az útmenti bokron és minden vércsefészek a reszkető jegenyéken. Azt hiszem, akkor boldogok voltunk, ámbár ezt nem tudtuk, hiszen éppen ezért voltunk boldogok.

Most már abban sem vagyok biztos, hogy május volt-e, de annak kellett lennie, mert akkor kezdett szólni a kakukk, és ugyancsak akkor kezdte furulyázni a sárgarigó, hogy „Huncut a bíró”, ami lehetett igaz is, nem is, ámbár mi jobban szerettük volna tudni, hogy hova rakta fészkét az aranymellényű dalnok.

És akkor fogyott el a szalmánk is, lévén az előző esztendő-ben aszályos a nyár. Az, hogy a szalma elfogyott, engem nem ejtett kétségbe, de Fáni tehenünk – aki különféle díjakat nyert, ez okból kényes lett és rátarti – nem akart elfeküdni a puszta földre, mert azt a pár szál szalmát igazán nem lehetett alomnak nevezni.

Apám belátta, hogy Fáninak igaza van, tehát azt mondta egyik este:

– Holnap az erdőre megyünk leveles alomért.

Ez körülbelül akkora boldogság volt, mint amikor a lányt szerelme táncba hívja, csak valamivel tartósabb…

Erdő!!

Cserszagú, titokzatos végtelenség, hol idegen madarak kopogtatják a fák oldalát; csend, ami valami rejtelmes suttogással szól, amelyben a szakadék árnyékos mélysége sóhajt, és aranyszemű gyík leselkedik a korhadt, múltszagú tuskókon. Tulajdonképpen sose értettem, hogy miért nem ilyenkor adják rám ünneplőruhámat, ámbár ez a ruha mindig kényelmetlen volt, és úgy éreztem, hogy a hétköz-napok gyönyörűségeiért ebben a matrózgalléros egyen-ruhában vezekel az ifjúság.

Mindegy most már… lényeges az, hogy másnap fel-ugráltunk a „hosszú kocsira”, és neki a tavaszi ragyo-gásnak. Mi, persze hátul, lábunkat lógázva, ami – bele-számítva az alattunk berregő kocsideszkákat – el nem mondható élvezet volt. Apám ugyan enyhén tiltakozott Görbic Pista barátom részvétele ellen, aki ritkanagy lókötő volt, akihez én éppen ezért ragaszkodtam, de azután, mivel az öreg Görbic is velünk jött, beleegyezett, gondolva, hogy úgyis szem előtt leszünk, tehát nem történhetik semmi baj.

A kocsi csattogva robogott, porpántlikát lengetve utánunk, az út szürke vászna szédítve rohant a falu felé, az avargyűjtő nagy kosár ott táncolt mögöttünk nagyokat ugorva minden zökkenőnél, és ez adta barátomnak azt a „remek” gondolatot, hogy a nagy vékát borítsuk a fejünkre, s a vége nyílásain kukucskáljuk a világot…

Hát – kukucskáltuk is, néha összeütve a fejünket – ami szinte teljessé tette a kirándulás gyönyörűségét, ámbár… a fogódzkodást a kosár alatt mellőznünk kellett…

Ne szaporítsuk a szót. Egy nagyobb zökkenőnél hirtelen megállt az út, csak a kocsi vágtatott tovább, ám nélkülünk, mert mi vékástól lemaradtunk, és mire kihemperegtük magunkat, és eszünkbe jutott ordítani:

– Hóó!-ha! Hóó… itt ne hagyjanak!... – a kocsi már messze járt, de a nagy zörgésben hiába is ordítottunk volna.

Ekkor már nem tartottuk az ötletet oly remeknek, sőt, ha apámra gondoltam, amikor majd megérkeznek az erdőre, és se gyerek, se kosár… a gyomromban kellemetlen émelygés támadt. Barátom azonban nem volt ilyen aggályos termé-szetű. Hegyesen köpött egyet (nagyon szépen tudott köpni!), és azt mondta: Tudok egy rövidebb utat, mi is ott leszünk akkorra…

Az erdő nagy volt, nekünk nagyon is nagy, és hiába találtunk benne három kazalra való leveles avart, a kocsit nem találtuk. Folyt rólunk a veríték, mind nagyobb lett a csend, és üvöltésünkre csak a harkály nyerített vissza fölényesen és fenyegetően.

– Majd megtalálnak bennünket – mondta barátom.

Még csak ez hiányzott, amúgy is bizonytalan és zilált lelkiállapotomhoz. Később, talán vigasztalásul hozzátette még:

– Csak zsiványok ne gyűjjenek!...

Erre csak lerogytam az egyik fa mellé, és csendesen elsírtam magam. Görbic Pista egy darabig nézet, azután – szó se volt már legényes sercintésről – férfias beismeréssel bőgni kezdett:

– … de nem biztos, hogy gyünnek…

Zümmögő, zsongó csend folyt körül bennünket, és az erdő lassan akkora lett, hogy nem is volt már más a világon, csak erdő… Nagy dongók jöttek-mentek fényes szárnyukat csil-logtatva, madarak szálltak a tisztásra, és nézegettek ben-nünket, kicsit ellenségesen, mintha azt mondták volna: Mi itthon vagyunk… aztán elrepültek, és nem maradt más semmi, csak a végtelen erdő és fullasztó csend.

És ebben a nagy csendben egyszer csak felkelt valami, elindult valami. Nem a szél hozta, mert levél se rebbent, nem a fény, mert csupa árnyék volt a világ, s fülünk se mondott semmit, mert hiába hallgatództunk, de megérin-tette valami az erdőt, megsimogatta a földet, elénk hozta az elveszett utat és az otthont.

Csak azután hallatszott valami messzi, lágy zümmögő ének.

– Búcsúsok!

Felkaptuk a nagy vékát, és barátom elkiáltotta magát:


21

JJááttéékk aa kköönnyyvvttáárrbbaann

Mi a kapcsolat könyvtár és katekézis között? Természetesen sokféle választ kereshetünk erre a felvetésre. S mielőtt valamiféle tudományos hipotézisre gyanakodnánk, elárulom, a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: az ünnep és a játékban rejlő számtalan lehetőség. A Dunaharaszti Városi Könyvtár 2012. február 23-óta népszerű „Játék a könyvtárban” című programsorozatához csatlakoztunk e tanévben egy negyedikes hittancsoporttal. Az ötletgazda Horváth Pálné Gabi karitásztag volt, aki igazi játékmester és lelkes híve az önfeledt szórakozásnak, e stresszcsökkentő és barátságszerző foglalatosságnak. Tóth Marianna, a könyvtári program házigazdája és munkatársai Bánréviné Bujdosó Erika és Török Attiláné szeretettel és nyitott szívvel fogadták a gyerekeket, és ismertették meg őket városunk könyvtárának múltjával, jelenével. A bevezető, ismerkedő alkalom után a foglalkozássorozat tartalmát az életünket keretbe foglaló, a hétköznapok világából kiragadó ünnepeink téma-köréhez kötöttük. Ez nagyszerűen illeszkedik a hittan tananyaghoz is, mely negyedik osztályban az egyházi ünnepeket dolgozza fel. Mindez magával hozta azt is, hogy a „játék” túlmutasson szűk körű értelmezésén, és a társas játékokhoz beszélgetés, könyvek közötti kutakodás, kézműves foglalkozás, zenehallgatás és nem utolsó sorban jókedvű együttlét kapcsolódjon. Az őszi ünnepkört pl. játékos teszt kitöltésével dolgozták fel a gyerekek, adventben ajándéktárgyakat készítettek, melyeket az adventi vásáron a Karitász munkatársai érté-kesítettek, a bevételt pedig a rászorulók segítésére fordították. A tél folyamán megismerkedtek a lapszövés technikájával, fonálból bojtot, farsangkor álarcokat készítettek, és nem maradt el márciusban a kokárda készítése sem. A programokban a negyedikesek mellé alkalomról alkalomra kisebb gyermekek is csatlakoznak, szüleikkel együtt, mely alkalmat ad számukra is találkozásra, beszélgetésre, együtt játszásra. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Mariannának a foglalkozások megtartásának lehetőségéért, munkatársainak, a könyvtárosoknak kedves együttműködő segítségükért, a közreműködő karitásztagoknak, Kreisz Boldizsárnénak és nem utolsósorban Horváth Pálnénak kiváló pedagógiai tapasztalataik megosztásáért, Zentainé Kiss Máriának a szebbnél szebb és fantáziadús kézműves ötleteiért, s köszönet jár a fenntartónak, a Dunaharaszti Városi Könyvtár igazgatójának Táborosi Zoltánnénak is, hogy helyet biztosít a számunkra.

Patyi Beáta

– Uzsárdi!

Azóta se hallottam ezt a csatakiáltást, és értelmét, biztató, győzelmi ízét ma is inkább csak érzem, de akkor nem is gondolkodtam rajta. Ha uzsárdi, hát uzsárdi! Az énekszó úgy húzott bennünket, mintha orsóra gombolyított volna valaki fonalat, amelynek végén két kisgyerek van, és egy nagy kosár. Ritkultak a fák, már látni lehetett az aranyló májusi utat, a porlepte utasokat, és amikor elgyötörve, lihegve kibuktunk az útra, a búcsúsok mögött ott állt ko-csink, s az egyik ló éppen szügyéhez vágott, mert sok volt a bogár… apám pedig ebben a pillanatban szállt le a kocsiról az ostorral együtt, és elindult felénk.

Az öreg Görbic mereven nézett maga elé, mint aki eleve és aljasul beleegyezik a történendőkbe, mi pedig megálltunk, mert ami jön, hát jön, csak már túllegyünk rajta.

– Hol voltatok?

– Kiestünk… – rebegte barátom – kiestünk… aztán én tudtam egy utat…

– Na most! – gondoltam, de nem történt semmi, mert fel-harsant a búcsúsok éneke, és az énekszó szelíd áradása lenyűgözött mindent.

Apám tanácstalanul megvakarta fejét, mérgesen az erdőre nézett, aztán ránk, végül az ostorra…

– Üljetek fel… – mondta csendesen.

* * * * *


22

Szükséges bűn – szerencsés vétek? Berta László

Egy éve a feltámadás ünnepi Krisztus Fényében a Húsvéti Örömének különc szereplőiről, a szorgos méhekről írtam. Idei tavaszi számunkban is ebből a csodálatos műből merítek gondolatot liturgikus eszmélődésünkhöz. Mivel tavaly röviden és tömören már szóltam az Exultet eredetéről, műfajáról és liturgikus kontextusáról, kezdjünk most in medias res. A liturgia legintenzívebb pillanataiban elhangzó Húsvéti Örömének fogalmazza meg a liturgia talán legmegdöbbentőbb, legbotrányosabb kijelentését: „O

certe necessárium Adæ peccátum, quod Christi morte

delétum est! O felix culpa, quæ talem ac tantum

méruit habére Redemptórem!” – „Lám, mennyire szükséges volt Ádám vétke, hogy Krisztus legyen váltságának díja! Ó szerencsés vétek, hogy ilyen ha-talmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!” (jelenleg használt Misekönyvünk fordítása) Itt most a bűnt magasztaljuk? Valóban szükséges az emberi bűn, hogy Isten véghezvigye üdvözítő tervét? Valóban ilyen örömteli esemény a bűnbeesés? Hogy jól értsük az Exultet eme két felkiáltását, meg kell vizsgálnunk mind nyelvi, mind pedig teológiai szemszögből. Mielőtt azonban ebbe belekezdenénk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a paradox ki-jelentések felfokozott, eksztatikus állapotban fogal-mazódnak meg az Egyház ajkán. Továbbá arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az Exultet nem dog-matikai kis esszé, hanem költészeti alkotás. Először is tehát a két problémás szó, necessarium és felix, szorul magyarázatra, amiben Dobszay Lászlót hívjuk segítségül. Filológusok szerint a necessarium szó nem csak szükségeset jelent, hanem haszonra fordulót is (úgymint utile). Itt ebben az utóbbi érte-lemben szerepel a szó, összhangban azzal, amit Szent Pál is megírt, „az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). „Ádám vétke tehát annyiban volt „szükséges”, hogy Isten … így döntötte el a megváltás rendjét: előre figyelembe véve Ádám vét-két, örök időktől fogva elhatározta, hogy elküldi Fiát. Ennyiben „szükséges” is Ádám vétke, nem abszolút értelemben, hanem Isten üdvösségtervével össze-függésben.” (Dobszay 390. o.) Hasonlóképpen a felix szónak is van több jelentése. Általában „boldog véteknek” fordították eddig a felix

culpa kifejezést, ami nem érzékelteti a mögöttes tartalmat. A felix szó elsődleges jelentése ugyanis termékeny, bőven termő, áldást hozó (a femina = asszony szótőből származik). Csupán átvitt értelem-ben jelent boldogságszerzőt, boldogot. Itt is a szó el-sődleges, eredeti jelentését kell figyelembe vennünk, vagyis, hogy „… Ádám vétke – mind a kísértőnek, mind az elkövetőnek akarata ellenére – áldáshozónak, kegyelemtermőnek bizonyult, s így az ember többet kapott Krisztus által, mint amit elvesztett Ádám

által….” (Dobszay 390. o.) Mindezek alapján Dobszay László a következő fordítást ajánlja: „Ó, Ádámnak valóban szükséges vétke, mert Krisztus halála lett eltörlője annak! Ó, áldás-termő vétek, melyhez ilyen és ily nagy megváltó illett!” (389. o.) Az idézett szöveg teológiai magyarázatra is szorul, hiszen így önmagában botrányosnak tűnhet, amint azt az a tény is jól mutatja, hogy a IX. és XIII. század közt gyakran ki is hagyták az Exultet szövegéből. Első hallásra a „szükséges” szó azt sugallhatja, hogy Istennek szüksége volt az emberiség bűnére ahhoz, hogy véghezvigye üdvtervét, vagy, hogy ténylegesen az ember bukása indította el az emberiség meg-váltásának művét. A „szerencsés” szó pedig látszólag egy bizonyos örömet fejez ki az eredeti bűnnel kap-csolatban, majdnem hogy hálát adva érte. Az idézett szöveget azonban az üdvösségtörténet nagy össze-függésében kell szemlélnünk, különösen is a terem-téssel, az eredeti bűnnel és a megtestesüléssel kapcsolatban. Isten az embert jónak teremtette, és Vele való szeretetközösségre és harmóniára teremtette. Aquinói Szent Tamás ezt nevezi eredeti igazságnak, szemben az eredeti bűnnel. (Otto 781-92. o.) A kegyelemnek eredeti állapotát Ádám egyszer s mindenkorra el-vesztette az ősbűn által. A bukás után, az áteredő bűn állapotában lévén, senki nem képes arra, hogy értel-mét, akaratát és egész lényét teljesen alárendelje Is-tennek. Ez a bűn, az eredeti bűn, elégtételért kiált, de ezt senki nem adhatja meg a bűnre való átöröklődő hajlam miatt. Így tehát a megtestesülés – az orvosság az egész emberiség bűnére, mely egy ember enge-detlensége által lépett a világba – már valóban meg-felelő, vagyis hogy az isteni kegyelem és az örök élet egy másik embernek, Krisztusnak az engedelmessége által legyen visszaállítva (vö. Róm 5,12-19). Ebben a kontextusban Ádám vétke csak egy értelemben lehet szükséges: ahhoz, tudniillik, hogy Istennek ez az emberi történelembe való csodálatos beavatkozása megtörténjen, azzal a céllal, hogy az embernek visszaadja Isten, amit eredetileg is neki szánt, és ami a bűnbeesés előtt már az övé volt. Azonban a kegye-lemnek ez a második felajánlása és kiárasztása sokkal nagyszerűbb és csodálatot keltőbb, és sokkal többet tár fel Istenről. Ezért joggal írja Nagy Szent Leó pápa a 73. Sermo-jában: „Amiben az Úr kimondhatatlan kegyelme által részesülünk, az értékesebb annál, amit az ördög irigysége miatt elvesztettünk.” Aquinói Szent Tamás pedig így ír a Summa Theologiæ-ben: „Semmi akadálya annak, hogy az emberi természet valami többre legyen teremtve a bűn után: Isten megengedi a rosszat, hogy abból valami jobbat fa-kasszon. Ezért mondja a Róm 5,20: „Ahol pedig el-hatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem”. És ezért


23 Szegvári Anna

mondjuk a húsvéti gyertya megáldásában: „Ó, boldog bűn, mely ilyen és ily nagy Megváltót érdemelt!” Erről énekel tehát a diakónus (vagy a pap) a Húsvéti Vigílián; és nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek egy örömteljes felkiáltás szavai, melyek egy érzelmektől túlfűtött állapotban fakadnak a diakónus ajkáról, elámulván Krisztus nagyszerűsége láttán, aki egy lesz közülünk emberi testet fölvéve, azért hogy meghaljon

a kereszten az emberek bűneiért, és hogy majd föl-támadva a halálból visszavezesse az emberiséget az Atyával való eredeti örök kapcsolatra. Mindezt látva és átérezve, bármelyikünk hasonló költői túlzásokban kiálthatna fel; a Húsvéti Misztérium távlatában ugya-nis még az ember bűnbeesése is szerencsés, és örven-dezésre okot adó esemény.

Felhasznált irodalom:

Diós, I., trans. A Katolikus Egyház Katekizmusa. Budapest: SZIT, 2002. Print. Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. Budapest: SZIT, 2008. Print. Berta, L. The Exultet: A Historical and Theological Analysis. N.p.: n.p., 2012. Print. Dobszay, L. „Az Exsultet szövege és dallama.” Vigilia 50 (1985): 329-335, 386-394. Print. Otto, S. A. „Felix Culpa: The Doctrine of Original Sin as Doctrine of Hope in Aquinas's Summa Contra

Gentiles.” Heythrop Journal 50 (2009): 781-792. Academia. Web. (utoljára ellenőrizve: 2014. április 10.)

� � � � �

BBÖÖJJTTEE CCSSAABBAA SSZZIIGGEETTSSZZEENNTTMMIIKKLLÓÓSSOONN

Egy közösségi oldalon olvastam először arról, hogy Böjte Csaba ferences rendi szerzetes „Tiszta szívvel” előadást fog tartani a szigetszentmiklósi sportcsarnokban, és szeretettel várják a környéken élő embereket erre az estére. A hétvégi szentmisén a hirdetések között András atya is felhívta a figyelmünket ugyanerre az eseményre, egyben jelezte, hogy aki szeretne részt venni az előadáson, annak jegyet tud biztosítani. A dunaharaszti és taksonyi hívek szép számmal éltek a lehetőséggel és többedmagammal együtt már egy órával korábban az esemény színhelyén voltunk. A rendezvényt a szigetszentmiklósi Szent Miklós plébánia és a Városi Könyvtár szervezte, valamint több civil támogatója is volt az eseménynek. A műsor elején Szabó József Szigetszentmiklós polgármestere és Hutócky Béla plébános atya köszöntötte a megjelenteket. A plébános atya beszédében elmondta, hogy régóta ismerik Csaba testvér gyermekekért végzett áldozatos munkáját, szeretettevékenységét. A rendezvényen felléptek a gyergyószentmiklósi Szent Anna gyermekotthon lakói, akiknek az est folyamán adományt gyűjtöttek. Böjte Csaba lelkigyakorlatában a béke királynőjét, Máriát hozta fel példaként, mennyi mindent tanulhatunk tőle. Manapság az emberek szeretnek keseregni, leértékelni dolgokat, leszólni másokat. Mária nem panaszkodott a szegényes istálló láttán Jézus születésekor… Csaba testvér vidáman és néha elérzékenyülve mesélt az általa nevelt gyermekekről, mennyi hitet, erőt adnak az ő munkájához. Külön kiemelte, hogy minden pénzét gyermekekbe fekteti, mert annál jövedelmezőbb vállalkozás nincs a világon. A rendezvényt az Ismerős arcok zenekar és a József Attila Általános Iskola énekkara zárta. Böjte Csaba szavai mindig elgondolkodtatnak, tettei erőt adnak a hétköznapokban. Az est folyamán elhangzott mondatok a nagyböjti időre készítettek fel, arra, hogy jobban figyeljek másokra, ne a rosszat, hanem a jót lássam meg mindenben és mindenkiben. Egy jó szóval, mosollyal, imával segíteni tudjak mások kereszthordozásában.


24

AA LLEELLKKIIGGYYAAKKOORRLLAATTRRÓÓLL

Kedves Olvasók!

I./ Lelkigyakorlat Mi jut erről eszünkbe, ha ezt a hírt halljuk. „Lelkigyakorlat lesz itt és itt, ebben és

ebben a templomban.”

–„Az csak a mindennapi templomba járóknak való.” –„Mi nem érünk rá, ilyen jámbor dolgokkal foglalkozni.” –hallottam egyes kijelentéseket. Valóban igazuk van? Erről szeretnék egy szélesebb körű tájékoztatást adni a kedves Olvasóknak. Ha gyakorlatozásról hallunk nemcsak a katonák jutnak eszünkbe, hanem sok minden más. Gyakorolni kell az autóvezetést, vagy a versenyzőknek, akik valamilyen sportágban eredményt akarnak elérni, pl. talajtorna, úszás, vívás.

II./ A léleknek milyen eredményeket kell elérni? Miben kell gyakorlatozni, gyakorolni? Például: Megtanulni a helyes viselkedést különböző körülmények között. A szeretet megélését Isten és az embertársak iránt. (Nagyon szerteágazó feladat.) Az erős akarat kialakítása, hogy mindig megtegyük a jót, akkor is, ha nagyon nehéz, és a rosszat elkerüljük, akkor is, ha nagyon vonzó. Megismerni Jézus Krisztusnak és azoknak az embereknek a példáját, életét, akik segítenek a helyes felfogást kialakítani a világról, az emberei kapcsolatokról, a hitről. Megtanulni a nehéz helyzetekben való helytállást, mint a betegség, a szenvedés, mellőztetés idején, a nagy kihívásokban. Gyakorlatilag nézve: A gyermeknek megtanulni a szófogadást, a kötelesség teljesítését az iskolában, otthon. A fiatalnak a helyes erkölcsi magatartást, sokszor szemben a mai világ csábításaival. A családokban élőknek az együttélés szabályait, a figyelmességet, a megbocsátást, az áldozatos életet a család többi tagjai érdekében. Az idős embereknek elfogadni az erő gyengülését, a háttérbe szorulást, az egyedüllét kihívásait. Az egyedülállóknak megtalálni életük hivatását, életük értelmét.

III./ Milyen formái vannak a lelkigyakorlatnak? A lelkigyakorlat általában közösségben történik, de lehet egyénileg is végezni. A közösségi lelkigyakorlatnak van egy vezetője. 1. A legismertebb a 3-5 napos lelkigyakorlat. Elvonulva a világtól egy lelkigyakorlatos házban hallgatni az elmélkedéseket, csendben átgondolni az elhangzottakat, alkalmazva saját életünkre. Megfontolva az elvi tanítást és annak a gyakorlati megvalósítását, átgondolni, miért jó az számunkra, és elhatározásokat tenni annak mindennapi megélésére. Ilyenkor lehetőség van egyéni problémák megbeszélésére a lelkigyakorlat vezetővel. Gyónási alkalom. Ezt a fajta lelkigyakorlatot lehet tartani korosztály szerint is, vagy külön férfiaknak, nőknek, családoknak, özvegyeknek, egyedülállóknak, hivatásuk szerint az egyházban tevékenykedőknek stb… 2. Hasonlóképpen ismert a templomokban tartott három-estés lelkigyakorlat. Általában meghív a plébános egy vendég papot, aki szentmise keretében tart elmélkedéseket, ilyenkor gyónási lehetőség is van. Ezt általában adventben karácsonyra készülve, és nagyböjtben húsvétra készülve tartjuk. Karácsonykor a szeretet ünnepére készülünk fel, nagyböjtben Jézus szenvedéseiről elmélkedünk, alkalmazva saját életünkre az elhangzottakat. Ebből tudunk erőt meríteni a hétköznapok terheinek elviselésére. Lehet a lelkigyakorlatokon jegyzetelni is, hogy jobban megmaradjanak az elhangzottak. 3. A harmadik forma – a lelkinap. Ezt általában szombaton tartják, egész napos foglalkozás kretében. Délelőtt és délután van egy-egy gondolatébresztő elmélkedés. Az elmélkedések után, kis csoportokban megbeszélik az elhangzottakat, előre elkészített kérdések alapján. Itt mindenki elmondhatja véleményét a témával kapcsolatban. Nagyon hasznosak ezek a tapasztalatcserék. Ezeknek az alkalmaknak közösségteremtő erejük is van, hiszen emberek ismerkednek egymással, lelki közösségek alakulnak, akik ezután rendszeresen találkoznak egymással, a lelkigyakorlat elmúltával is. Csak röviden, milyen lelkigyakorlatok vannak még, néhányat említve: Pl. Cursillo – Három-napos, péntektől vasárnapig tartó intenzív lelki képzés; Szentlélek szeminárium. Nyolc vasárnap délután tartó lelki képzés; Házas hétvége házaspároknak kapcsolatuk átgondolására; Szent András evangélizációs iskola lelkigyakorlatai különféle témakörökben.


25

IV./ Kik vegyenek részt ezeken a lelkigyakorlatokon? Akik szeretnének elmélyedni a hitükben, Akik szeretnének jobbakká lenni Isten- és emberszeretetükben. Akik emberségükben szeretnének fejlődni. Akik eltávolodtak a hittől, és szeretnének visszatalálni. Akiknek súlyos problémáik vannak életükben, családjukban, vagy csak egy kicsit csendben szeretnék átgondolni életüket, kapcsola-taikat Istennel, embertársaikkal.

V./ Milyen hatása van a lelkigyakorlatnak? Bocsánat! Először egy vicces választ írok le: „Olyan jól sikerült a lelkigyakorlat, hogy legalább egy hónap kellett utána, hogy visszatérjenek régi rossz szokásaim”. Komolyra fordítva a szót: A lelkigyakorlatnak köszönhetően változik az ember szemléletmódja, hozzáállása a világhoz, emberi kapcsolataihoz, Istenhez. Elmélyül az ember hite, elkötelezettsége családjához, hivatá-sához. Gyakorlati útmutatásokat kap a helyes életvitelre. Segíti önmaga megismerését, fölmérni képességeit, reálisabban látni helyzetét a mindennapi életben. A lelkigyakorlatoknak csak néhány gyümölcsét soroltam fel. Ezen kívül még sok értékük lehet egyénenként. Összefoglalva: Mindenkinek csak ajánlani tudom a lelkigyakorlat valamelyik formáját, aki szeretne lelkileg előbbre lépni, vagy szeretné dolgait elrendezni, gyarapodni hitében, Istenhez való kapcsolatában, emberségesebb ember akar lenni. Mindenki alkalmas résztvenni a lelkigyakorlatokon. Nem kell különleges felkészültség hozzá. Záró gondolatként: Ha nem jut el valaki lelkigyakorlatra, de otthon rászán egy félórát vagy egy órát, és olvasgat az Úr Jézus tanításából, és elgondolkozik rajta, már az is gazdagítja tudását, erősíti hitét. Vagy ha egy templomba napközben vagy munka előtt-után néhány percre betér valaki, és csendben magába száll, esetleg imádkozik, az is értékes lehet lelke „gyakorlatozásában”. Kedves Olvasók! Remélem, a leírtak alapján kedvet kapnak arra, hogy résztvegyenek valamelyik lelkigyakorlaton. Szeretetettel várunk minden érdeklődőt.

Tisztelettel: Láng András plébános

(A Taksonyi Hírharangban jelent meg ez a cikkem a lelkigyakorlatokról, amelyet közreadok kedves Olvasóinknak.)

��

Miért vasárnap van a húsvéti körmenet?

Tájékoztatjuk kedves Híveket, hogy gyakorlati lelkipásztori szempontból tettük át nagyszombatról húsvétvasárnapra a feltámadási körmenetet. Mivel nekem, mint plébánosnak két helyen is meg kell tartani a nagyszombati szertartásokat, a későbbi időben végzett szertartás kb. este 10 órakor ér véget. Erre az időpontra, a körmeneten már kevesen maradnak ott, míg a délutánin viszont szinte kétszer annyian vesznek részt. A Rákóczi-Ligeten már az elmúlt évben is áttették vasárnapra a körmenetet, és más egyházközségekben is, ahogy tudom, már évek óta ez a gyakorlat. Gyakorlatilag fogalmazva: amikor Taksonyban délután kezdődik a szertartás, akkor a szertartás után tartjuk a körmenetet, mint most 2014-ben. A Dunaharaszti nagytemplomban pedig, ahol este kezdődik a szertartás, áttettük a körmenetet vasárnapra. A következő évben pedig, amikor fordítva lesz, Dunaharasztin tartjuk a körmenetet szombaton, és Taksonyban vasárnap. Megpróbáljuk így, ha beválik, ezután így lesz a gyakorlat.

Plébános atya

SZENTMISÉINK RENDJE: Taksony

Szent Anna templom

vasárnap ½ 9 óra, hétköznap hétfőn és pénteken, valamint szombat este 7 óra,

kedd reggel 8 óra Dunaharaszti

Szent István plébániatemplom

vasárnap reggel 7 óra és de ½ 11 óra,

hétköznap hétfőtől csütörtökig reggel 7 óra,

elsőpénteken este ½ 6 óra Ligeti Szent Imre kápolna

vasárnap de ½ 10 óra, pénteken reggel 7 óra,

szombaton este ½ 6 óra ***

Fogadóóra:

A dunaharaszti Főplébánián szerdán du 4-6 óráig

(kivéve ünnepek)


� �

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � � � � � � " # � � � � � �� $ � � � � � � � � � � � � � � � �� % & � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� & � � � � � � ' � � � � � ( � � � � ) � � � � � � � � � � � � � ) � � � � � � � � � * � & � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � + � � � � �� * � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � � , � � � � � �( � � � , � � � � � � � * � � � ) � � � � � � � � � � � � � � � & & � � � � � & � �� % * � � � � � # - + � . � / 0 1 � � � ) � � � � � � � � � $ � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � � $ � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � �� & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � 3 � � � � � � � � � � � ) � � � � �� $ � * � � � � � � � � 4 � � � � - � ) � 5 � � � 6 � . , 7 1 �� & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � * � � � � � � � � �� & � � � � � � � � � � � � � ! � & � � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � �� - � ) � � ) � � � � * � � � � ' � � 1 � & � � � � & � � � � � � � 2 �� ) � � � � � � � � � � � � � � � ) � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � & � � � � � � �� ! � * � � � � � � � 2 � $ # � � � � � $ � � � � � & � � � � � & � � & � & � � � � � � � � � � � � * � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � & � & �� * � $ � � � � � � $ � � � 2 � � � � � � � � � � � & � � � � � & � � � � � � � � � � �� & � � � � � � ! � � � � � � � � � � � � � � � � � # � 8 � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � $� � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � 2 � ) � � ) � � � � � � � �- � ) � 9 � � � : � 5 0 1 �� 2 � � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � �� 2 � $ � � � � � � � � $ � � � $ � � & � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � �� & � & � � � � � � � � � � ) � � � � � � � $ � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ; � � � � � � �� % � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � � � < � � � � � � � � � � � � � � � �� 2 � � � � � $ $ � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � �! � � � � � � � � � # � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � � � � & � & � � � � � � � � � � � � � = > ? � % � � � � � * � � ! @ � � � �� * � 2 � � � � � � & � � � � � � � � � � � 2 � � � � $ � � � � � � � � � � & � � � � � � � � � � #� � � � ! � * � � � � � � & � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � �� & � � A � + � A � � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � � �� & � � � � � � � � � � � � � � � � � �� B � � � � � � � � � $ � � � & � � � � � � � �� #� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � * � � � � � � � � � � � �� & � � � % � � � & � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �) � � � � & � � � � & � � � � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � �� % � � � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � % � � � # � � � � � � � � � �� & � & � � � � � � ' � � � $ � � � � � � � � * � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � � �� % � � � & � � � ' � � � $ � $ � � � � � � � � � � � � $ � � � � � � � � � & � � � � � �� $ � � � � � � � � � � � * � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� * � � & � � � � � � * � � � � � � � � $ � � � � � � �C � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � �� 2 � � � � � & � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � * � � � � �� & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � �� & � � � � � � ! � � � � � � � � 2 � � � # � � � � $� � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � & � � � � & � � � � � � � % � � � � � � � � � �� & � � � � ) ) � � � � � � � � � � � � � � ) � $ ) � � � � � � � � � � � � � � � �

' � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � & � � � � � � � � � � � � � � 2 � �� ) � � � � $ � � � % & � 3 � � � < � � � � � � � � � 3 � �� 2 � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � $ � � � � � � � � � �� & � & � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ) 2 � % � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � D � � � � � � �' � � � * � � � � � � � ' � � � $ � � � � � � � ' � � � � � � � & � � � � � � � � � � � �� ' � � � � � � & � � � � & � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � �� 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � * � & � � � � ' � � � � � � �� > � � � � � � � % � � � � � � � � � & � � � � � � � � � � � �� $ � � � � � � � & � � & & � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� & � � � ' � � � $ � � � � � � � � � & � � � � � � � � � � � D � � � � � � � �� ' � � � $ � � � � � � � � � � � � = � � � � � � � � � � � & � � � � � � � � = � � � � � � & � � � � �� $ - � � � � � 1 � � � � � $ � � � � � � � � ' � � � $ � � � ! � � � � & � � � � & � � # �� & � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � & � �� % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � % � � � � � � & � � � � � � � & � � �� & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � � � & � � � � � � �� < � � % � � � � � � � � � � � � � � * � � � ) � � � � & � � � � �� & � � � � � � - � � � � � � � & � � � 1 � ; � � � � � � � - � � & � � & � 1 � � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � $ � � � � � � � � � � & � � � � � � � � � & � � � � � � � � �� & � � ; � � � � � � & � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � � & � & � � �� ' � � � $ � � � � � � � & � � � % � � � � � � �� E E � � � � � � & � � ) � � � � � � � % � � � & � � & � � � � ' � � � � � � � � �' � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � > � � � ) 2 � � � � � � � � � � ( � F �G � H � � � = ' � � � � � � � � � � � � � � � & � � � I � � � � � � � � � � � � � � � * � � � � JG � H � � � & � � & � % � � � � & � K � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � �� & � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � * � � � � � � � � > � � � � � � � � �' � � � � � � � � 2 � ) � * � � � � 2 � � � � � � � � ' � � � $ � � � � � � � - � ' � � � �� & � � � � & � L � � � � � � � � � � 1 5 � > � � � � � � � � � � - � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� & � � � $ � � 1 � � � � � � � � � � � $ � � � � � 2 � � � � � �� ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � �' � � � � � � � �/ � ; � � � � � * � = % � � � � � � * � � � � � � � � * � � � � � � � � � � � � �! ) � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � % � & � � � � � � � � �� & � ' ) � � ) � � 3 � �� - % � � � � � � � � & � 1 � # > � � � $ � � � � � � � � � � � � �� & � � � � � � $ $ � � � � L � � � � $ � � � �' � � � � � � � $ � � � � � � � � � � � � % � � � � � $ � � � � � � � � � � � � � � � �� % � � � � � � � � � � � � � � � � � �6 � + � � � � � � = � � � � � � � � ) ) � � � � � � L � � � � � � � � � � � � � & �� & � � � � � � � � � % � � � � � � � � �� & � & � � � � � � & � � � � � � � � � $ � � � � � � � � & � � � ! � � � � � � # �� & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � > � � � � � �� & � � � % * � � � � � � � � $ � � � � % � � � � � � � � ; � � � � � $ � � �� & � ! � � � � � � � � � � � % � � � � � � � & � � � � & � � � � � � � � � � �� ' ) � � � � � � � � � ) � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � � � � � & � & � � � #0 � � � � � � � � � � = � � � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � D � =� � � � � � � � � � � & � � � % � � � � 2 � ) � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� & � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � & � - � � � � � � � � M � � � & � � 1 � � � � =N O P Q R S T U T R V S W T X Y Z [ Z \ ] ^ _ Y ^ ^ ` O a b R R V S c Q d b e f e g b P Q h R i d j S R j R Q k l b m g b R b c h b g n o U b X p q q r Z s t u v p Z w x Z y z a j l a Q S X Q yS Q e { l S j e | R Z


� �

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � �� " � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � " � " � � � � � � � � � � � � � � � � � $ � � � � � � � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � � � % � � � � � � �� ! � � � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� & ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ( � � � � � � � � � � � �! � � � # � � � � � � � � � � # � � � � � $ � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � �� " ! � � � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� " � � � " � � � � � � � � � � � � � ) * � ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � # � � � � � $ � � � � �� + � � � � � � " � ,- � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � � � �� # � � � � � � � � � � �� ( � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � � . � � � / 0 � � � � � � � � ! � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ( � ! � � " �� # � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � + � � � � � � # � � � � � " � 2 3 � � � � � 4 5 � 6 � � � � ' � � � � � � 6 � 7 ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � . � �� 0 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � � � � � 0 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � � 0 8 ! � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ( � � � � � � � � � ! � � � � � � � � � � � � � 9 � � � � � � � �� 0 : ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 6 � � � � " � 0 � � � � � � � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � � � 0 �� ! � � � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � . �� 0 ; ! � � � � � � � � � � � � ! � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � �� . � � � � � � � � � � � ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � ! � � � � � � � � � � � � � - 6 � � � � ( � "� � � � � / � � � � � � � � � � � � � � � � 0 � � ! � � � � � � � � � � � � � � � < � � � � � � � " ( � � � 6 � � " - � � � � / � � �� " � � � � � � � ( � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �# � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ( � � � # 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � - � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � / � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 1 � � � � � � � � � ! � � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � 0 & ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � �! � � � � � � � � � � 0 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � . � � � � �# � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� . � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 0 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ( � � � �= > 6 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � # � � � " � � � � � � � � � � � �� , � - � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � ( � � � � / ? � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � @ � � � - � � � � � � � � � � � � � �� / ? � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� @ � � � - � � � � � � � � � � � ( � � � / ? � � � � � �

� � � � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ( � � � � � � � � � � � � � @ � � � - � � � � "� � � � ! � � � � � � � � � � / ? � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � @ ' � � �� " � � � � � � � � � � � �� 6 � � � ! � � � � � � � � � � � � A � � � � � � � � � � � B � � � � � � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � �! � � " � � � . � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � C � 1 � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � �� % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �1 � � ( � � � � � � � � � � � � � � � ! � � " � � � � � � � � � � � ? � � � � � � � � � � � � �� @ D � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � �� 1 � � # � � � � � � � � � � � � � � �� 6 � � � � � � � � � �� 9 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � " � � �� " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� - � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �! � � " � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� B � � � � � � � � ( � 6 � � � � � � / E' � � � � - � � � � � � � � � � � / � � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � < �� 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � � ? � � � � � � � � � � � � � � � �! � � � � � @ - � � � � � � . � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 6 � � � � � � � � � � ! � � � � � �� " � / F 0 � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �G � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � G � � � � � � � 6 � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " �� - � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 1 � � � � �� ! � � � � � � � � � / HG � � � � . � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � �! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 0 � � � � � � � � � � � � . � � � � � � � � �� ( � � � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 0 � � � � � � � � � � � � � � � �� " � � � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � ! � � � � � � ( � � � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� " � � � � � � < � � � � � � � � � � � � � �� 0 9 I � � � � � � � � � � � � � � , - � � " � � � � � � � " � � � � � � � � � � � �� # � � � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � . � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� / = � � � � � � � � � � � � � . � � ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� # 1 � � � � � � � � , 1 � � � � � � � � � � � ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � � � �� # � � � � " � � � ! � � � � � � � � � � � � � � �� 6 � � � � � � � � " � 0 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� " ' � � " � � � � � " � " � � � � � � " � � � � � � � � � � �� 0 � � � � 6 � � � � � " � � � � � � � � ! � � � � ( � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � ! � � � � � � � � � � � � � �� J � � � � � � � � � � 1 � � * � � � � � ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � �� - � � � � � � � � � � � � � �� / ? � � 9 � 7 K � 7 ; @ ' � � ! � � � � � � � � � � � � � �� , � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � 6 � � � � � . � � � � � � � � � � � � � � " � � 3 � = 0 ; L M N O P Q R S N M T P N U V N M N WX Y Z [ \ ] Z ^ _ ` a b c d e f d g h g i c h e h j h k i c h l d m n o i d p q h r m s t d i d u h v d i k j i c o w x y f h e z j o z u k v [ { | } ~ [� � � � � � � � � � � � ` a � i f h v w i k m z t r z u k v d m � v g a � n � e h p n x z c k { | | ~ a � � [� ^ � � � � � � � ` � ^ � a � m l d v n j h t k p � p o k a � c h p h t � � � ~ a � { [


28

KATEKÉZIS ÉS HITOKTATÁS

AZ EGYHÁZKÖZSÉG ÉLETÉBEN

Az ősszel kezdődött tanévben új lehetőséget kaptunk az iskolákban felmenő rendszerben bevezetett, kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatással. A lassan be-fejeződő tanév tapasztalatai arra késztetnek minket, hogy újra áttekintsük a katekézis és a hitoktatás helyzetét egyházközségeinkben. „A katekézis az Ige szolgálatának része. Az embert egész életében elkísérő folyamat, amely a tanítás és ne-velés által bevezeti a keresztény életbe, és támogatja őt a hit elmélyítésében… Célja, hogy a Szentlélek kegyelme által az embert elvezesse Jézus Krisztus személyéhez,… beavassa az ő életébe, …közösségre lépjen Jézus Krisztussal és ezáltal az Atyával.” (Magyar Kateketikai Direktórium) A katekézist megelőzi az az időszak, amelyben azokat szólítjuk meg, akik még nem hallottak Krisztus Jó Híréről, nem érezték meg az Atya szeretetét. Ezt hívják a szentszéki dokumentumok evangelizációnak és elő-evangelizációnak, amely során szavakkal és cselekede-tekkel visszük el az evangéliumot mindenkihez. Ebben a szakaszban minden megkereszteltnek szerepe van! Az egyházközség minden tagja, különösen azok, akik tuda-tosan is az Egyház tagjának vallják magukat, elsősorban a hétköznapokban megvallott hitükkel tudják képviselni Isten szeretetét. Szükség van arra, hogy az alapvető emberi igények kielégítésén keresztül (szeretet, el-fogadás, biztonságérzet, növekedés, szellemi fejlődés, igazság keresése) felkeltsük a hitet Istenben, aki mind-ezeket az igényeket belénk oltotta, hogy csak Őbenne élhessük meg a teljességet. Isten tervében a család az a hely, ahol a szülők tanúság-tételén keresztül érezzük meg a gyöngédségben és az anyai-apai gondoskodásban a természetfölötti szeretetet. Még ha nem is mindig tudatosítjuk, de Isten minden családban jelen van, ahol munkatársai kívánnak lenni az élet továbbadásában és a teremtő szeretetben. (Olyan jó hallani, amikor a gyerekek arról mesélnek, hogy mi mindenben veszik észre, otthon jelen van az Isten!) Sajnos, a családi élet válsága miatt sok gyerek számára az óvodai vagy iskolai hittanóra az első hittapasztalatok megszerzésének a helye. Számukra mindennél többet ér, hogyha ekkor megérzik Isten elfogadó szeretetét, ha fölfedezhetik: hogyan gondoskodik róluk Isten. Emiatt a kötelezően választható hittanórán ennek megélése az egyik legfontosabb feladatunk. A nyári karitász-tábor és a szentjánosbogár-klub is ezt az elfogadó szeretetet közvetíti számukra. Sőt! Mindegyikőnk, amikor szeretettel van a másik iránt, elfogadja őt, és segíti az igazság felismerésében, már Isten szeretetét adja neki. Mégis ahhoz, hogy rátalálhas-son mindennek forrására, vállalnunk kell annak be-mutatását, hogy ki a mi reménységünk alapja! A passzív bemutatáson kívül hívjuk el őt mindazon alkalmakra, amikor barátkozhat Isten népével! Segítsük, hogy eljus-son akár a baba-mama klubba, a kötetlenebb együtt-

létekre, mint a bál vagy a családi nap, és megfelelő előkészítés után magunkkal vihetjük a szentmisére is! Vannak különleges lehetőségek is: ilyen volt pár éve a Szentlélek-szeminárium, vagy a nagyböjt elején már má-sodik alkalommal megtartott Fülöp-kurzus. A katekézis első szakaszában (elő-katekézis – elő-katekumenátus) úgy kell bemutatnunk a hitet, hogy az a Krisztus melletti döntésre vezesse az érdeklődőt. A meg-tapasztalt valóság és az Evangéliumnak olyan bemuta-tása, amely a hit szilárd elfogadását eredményezi, segíti elő a megtérést, amely minden katekézis alapja. Akiben felébredt a vágy, hogy Istenhez tartozzon, ismer-kedik tanításával, a keresztények életével. Azok a gyere-kek, akik már hallottak Jézusról, a hittanóra keretében hallanak azokról az igazságokról, amelyek megalapoz-zák bennük a hitet. Emellett már gyakorolják az imád-ságot, ismerkednek a keresztény élet szimbólumaival és a jézusi tanítás főbb elemeivel. Az iskolai hittanórák jellemzően ebbe a szakaszba tartoznak. Emellett a gyerekeket és fiatalokat különleges (például Nagymaros vagy dél-dunás) találkozók alkalmával pró-báljuk közelebb vonzani Istenhez és az ő népéhez. Ahhoz viszont, hogy valódi kapcsolatba kerüljenek Istennel, szükséges, hogy eljárjanak a szentmisére, fel-nőttként pedig emellett keressék meg azokat az alkalmakat, amelyeken hallhatnak az Evangéliumról: akár a Biblia-órán, akár a felnőtt katekézisen. Akkor léphetnek tovább, ha valóban úgy döntenek, hogy Jézus-hoz akarnak tartozni, az Ő útmutatása szerint akarnak élni. Csak ez után következhet az igazi katekézis, amely már beavatja a megtérőt Krisztus életébe, és bekapcsolja az Ő titokzatos testébe, az Egyházba. Ezt ma a katekumenátus időszakának nevezzük. Ezt a lépést már nem tehetjük meg a gyerekeknél sem az iskolai vallásoktatás keretében. A beavatás szentségeire (keresztség, Eukarisztia, bérmálás) felkészítő katekézis lényege szerint közösségi: a család és a plébániai közös-ség adja a felkészülés terepét. Az egyházi jelleg nem csupán abban nyilvánul meg, hogy a hittanóra helyszíne változik, hanem inkább valódi kapcsolatot jelent Krisz-tus Titokzatos Testének aktuálisan megjelenő valósá-gával: a liturgiában együtt ünneplő egyházközséggel. Érthető, hogy egy közösséghez tartozás és annak elérése, hogy az életvitel egyre inkább krisztusi (ld: keresztény) legyen, hosszabb időt vesz igénybe, ezért javasolnak legalább két éves felkészülési időt erre a folyamatra. Egyházközségeinkben arra törekszünk, hogy lehetőség szerint a felkészítés ne szakadjon el a szentmisétől, a hittancsoport a szentmisén való részvételben is egyre inkább közösséggé váljon. A másik fontos szempont (lenne…), hogy a gyerek megérezze, a család is részt vesz ebben a folyamatban, hogy nem csak egyedül törekszik a jézusi életre, hanem szülei, testvérei életében is megjelenik Isten szeretete. Különösen az alsós


29

Tájékoztatás az elsőáldozás új előkészületeiről

2014-től az elsőáldozást a negyedik osztály végére tettük át. A gyermekek lelki érettsége hamarabb nem éri el azt a szintet, amely szükséges az első szentgyónásra és szentáldozásra. Sok gyermeknél nincs meg az a családi háttér, ami korábban megvolt. A szülők jó része sem tanult hittant, és nem volt elsőáldozó, némelyiknél még a nagyszülő sem. Annak örülünk, hogy a szülők nagy részének hozzáállása pozitív. Az előkészület a következőkből áll. Első osztály: Ismerkedés a hittel, főbb ünnepek, Jézus élete röviden. Az oktatás játékos, verses, könnyed formában történik. Második osztály: Jézus élete, alapvető hitigazságok Harmadik osztály: Tízparancsolat, Jézus életének bővebb ismerete Negyedik osztály: Ismerkedés a szentmise részeivel elméletben, gyakorlatban Felkészítés a gyónásra és az áldozásra a plébániai külön hittanon folyik. A lelkipásztorok és a hitoktatók szándéka az, hogy a gyermekeknek ne csak egy életre szóló élmény legyen az elsőáldozás, hanem, ha megvan bennük az igény és a hit készsége, a vallás gyakorlása hozzátartozzon az életükhöz. Kérjük egyházközségeink hívő népét, hogy imáikkal segítség a gyermekek felkészülését.

Tisztelettel: Láng András plébános és hitoktató munkatársai

gyerekek számára szomorú, ha azt látják, hogy azok, akiket ő legjobban szeret az emberek közül, nem tudnak mit kezdeni a bennük csírázó természetfölötti szeretettel. Ezért keressük az alkalmat, hogy a szülőket is minél inkább bevonjuk: segítsük őket gyermekük vallási neve-lésében, tisztázzuk a keresztény tanítást, és alkalmat adjunk arra, hogy ők is közelebb kerülhessenek az Úr-hoz. A felnőttek számára is folyik szentségekre felkészítő katekézis (idén nemcsak az Eukarisztiában részesülnek először, hanem bérmálkoznak is többen). Ennek folya-mán nem csak a hitismeretek átadása a cél, hanem in-kább az, hogyan tudják életüket átalakítani Jézus von-zásában. A folyamatos katekézis pedig jelenti mindazt a tevékenységet (misztagógikus fázis), amely a hit állandó mélyülését eredményezi. Ez csak közösségben képzelhető el, amely befogadja a kezdőket, támogatja és alakítja őket a hitben. Jézus Krisztus kétféle módon is táplálja tanítványait: az Evangéliummal és az Eucha-risztiával. Mind a kettő feltételezi azt az „asztal-társaságot”, amelyben élővé: hatékonnyá válik. Ez a szakasz azokról szól, akik már elkötelezték magukat Krisztus mellett, közösségre lépnek vele a szentségek által, és törekednek a szentháromságos élet-ben való részesedésre. Az elsőáldozás utáni időszakban a hittanórákon egyszerre van jelen mind a három fázis, így elméletben azok, akik már előrébb haladtak a keresztény élet útján, szavaikkal és életvitelükkel bemutathatják a keresztény életformát, és így ők is tudnak hatni társaikra. Gyakorlatilag viszont a csoportvonzás miatt (különösen a felső tagozaton) sokszor az érdeklődők és a keresők igénye határozza meg az órák menetét, és a megélt hit felmutatására kevesebb lehetőség van. Az iskolai vallás-oktatás nem ad lehetőséget a differenciálásra, és arra, hogy azok, akik segítségre szorulnak a hit mélyítésében, valódi közösséget alkothassanak. A fakultatív hittan-

órákon nagyobb volt a valószínűsége, hogy azok jönnek el, akik valóban kötődnek Jézushoz. (Beszélgetésben már felmerült, hogy azoknak, akik igénylik a bensősé-gesebb kapcsolatot, már az iskolás korban is szervez-zünk fakultatív plébániai hittanórákat. Ennek a lehetősége adott, de csak akkor lenne indítható, ha leg-alább hét gyerek jelentkezne egy csoportba – akár több évfolyamról. Itt komolyabban lehetne foglalkozni a közösségépítéssel, a keresztény hit mélyítésével.) Ebbe a szakaszba tartoznak közösségeink is: a biblia-kör, a házas és házastársi közösségek, az imacsoportok, a fiatalok és „régebb óta fiatalok” közösségei. Ezekben valósul meg a katekézis sok formája: a Szentírás tanul-mányozása, az események keresztény értelmezése, a liturgikus katekézis, a lelki képzések stb. Még hiányzik például a férfiak sajátos igényeire épülő katekézis (no, nem a borkóstolásra gondolok, de végül is miért ne?), az egyedülállók csoportja, a liturgiát mélyebben megérteni kívánók képzése (például felolvasók, ministránsok – akár felnőttek is), és az, amikor a katekézis egy-egy fejezetével mélyebben tudunk foglalkozni. Az alkalmi katekézis valósul meg például a lelki napo-kon, a lelkigyakorlatokon… A bérmálkozás utáni ifjúság hittanja is erről a meg-tapasztalt és vállalt hitről szól. Jó lenne, ha minél többen felismernék ennek a képzésnek a szükségességét is! A katekézis fentebb idézett célja, a Jézus Krisztussal való közösség nem szorulhat a templom falai közé: egységet jelent Istennel, az Atyával, a Szentlélekkel és az Egyházzal, és minden emberrel, hiszen Jézus azért jött, hogy mindenki sorsát magára vegye. Így kateké-zisünk akkor eredményes, ha egyre inkább arra vezet minket, gyerekeket és felnőtteket, hogy megismerjük, ünnepeljük, éljük és imádkozzuk a hitet. Hitvallásunkat tanuljuk meg kifejezni szavainkkal, alakítsuk hozzá gondolkodásmódunkat, és késztessen minket arra, hogy keresztény módon cselekedjünk!

Gintner Orsolya hitoktató


30

JELLEMZETES ATYAI LEVÉL Kedves fiam, Lőrinc. Te a táborban működöl, én itthon. Te nyíltan harcolsz hazánk boldogságáért és szabadságáért; én titokban működöm hazánk ellen, a dinasztia mellett. Te elleneinken ütögetsz sebeket, én a hazán. A te vezéred Kossuth. Az enyim Windisch-Graetz. Te mindennapra nyolc kr. pengőt húzol. Én tíz forintot. Te becsületes ember vagy, én – a világ ítélete nyomán gazember. És mégis, kedves fiam, mily üdvös e divergencia. Ha a nemzet győz – mi csaknem bizonyos – megmentheted atyád életét és vagyonunkat. Ha Windisch-Graetz győz, én mentem meg vagyonunkat és életedet. Kedves fiam, okosnak áll a világ. A jó fiú válasza Szörnyeteg! Megtagadlak! Windisch-Graetz nem győzhet. Ha győz, én mint igaz hazafi s jó katona, régen a csatamezőn hamvadok; ha mi győzünk, akasztófára húzatlak s mint legalis successorod belecsücsülök a birtokba.

1849. március 9.

CHARIVARI A napokban egy felvidéki sonkolyos tóttal beszélvén, alkalmat vettem magamnak szabadságharcunk célja, s ügyünk végdiadaláróli gondolkodását kitapogatni. Az eredmény igen kedves, igen meglepő volt. De halljuk a párbeszéd nevezetesebb részeit. Ő: Uram! a kusza kakas győzött, nekünk magyaroknak is győznünk kell. Én: Hát mi köze a kusza kakasnak a mi győzelmünkhöz? Ő: No hát a minapában, midőn – mint mondják – tisz-teletes Hurban óbester uram Tiszolcon volt, elment egy jövendőmondó vénasszonyhoz, hogy nekie vesse ki, miszerint Windisch-Graetz győz-e, vagy Kossuth? A banya engedett kívánságának. Emeltetett vele. S mit mondott a kártya? Azt, hogy „kilenc kakast kerítsen tisz-teletes óbester uram, s nevezze el azokat a magyar és a német vezérek neveivel. Ekkor vessen elibök egy marok zabot, s amelyik párt, vagy pártbeli elveri a másikat a prédáról, az leend a győztes.” Minden az utasítás szerint tétetett; de mégsem minden, mert vitézlő tiszteletes uram a kilenc kakas közül nyolcat ütött osztrák generálokká, egyedül a kilencediket, azt is egy kuszát, melyet Kossuthnak nevezett, jelölvén ki a magyar sereg képviselőjeül. Ekkor a vén banya zabot vetett a sarkantyús hősöknek. Az osztrák generálok a prédát körülhemzsegik, Kossuthot egészen kiszorítván körükből. De Kossuth azért nem jő zavarba. Mit csinál hát? egyet gondol, egyszer, mint a villám a többiek közé, a zab tetejére pattan, s a kon-fúzióba jött generálokat (Windisch-Graetzet, Jellasicsot, Schlicket és a többit) mint a szél a polyvát egy perc alatt szétszórta. Ez a kusza kakas győzelme, uram! Így veri szét Kossuth a mi ellenségünk seregét. Amen. A felvidéki tótság egészséges szellemének, jó gondol-kozásának ismertetésére ennél hitelesebb dokumentum nem kell. 1849. március 27.

MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE Egy év eseményei vonultak el szemeink előtt, mint egy tüneményes álomkép. Ha visszagondolunk rá: egy év volt-e ez vagy egy század, vagy egy átálmodott éjszaka?… A márciusi ragyogó napok, egy két hétig tartó folytonos ünnep, melyen át az egész nemzet lázas örömérzettől elragadtatva ifjú menyasszonya, a szabadság ölében ülte mámoros mézesheteit. A testvériség eszméinek ideálképe, mint az ég boltozatja, mely aláhajlik a földre, s mégsem éri a földet sehol. Azután a sötétben mozgó árulás, mint a megfagyott kígyó, mely lassankint kienged a nap melegétől, s bujkálva csúszik a fűben, fejét aláhúzva. Egy új ismeretlen istenség támadása, kinek neve nép! s kinek hatalma, mint hajdan a kereszté, ki-oltja a bálványistenek életét. Nagy emberek támadtak, nagyok enyésztek el. Megjelent kendőzött arcával az álhazafiság s követ dobott a rágalmazott erényre. Emberek játszottak isteni dolgokkal. Hangzott a hamis esküvés a trón magasából, pártot ütött a király tulajdon népe ellen, lábával illette a koronát, szitokkal az istent. Jött a fölavatott pártütő, hozta a láncot, s mikor sírt a nemzet, akkor nevetett az árulás leghangosab-ban. A nép pedig fölemelte óriási karját, és monda: én vagyok a te urad! Harc kezdődék isten és ördögök között. Ezeknek száma légió, míg isten csak egy van. De ő minden mindenekben. Most benne vagyunk a viharban. Zápor helyett vér folyik, körül sötét minden, nem tudjuk, hogy felleges látkörünkön túl mi történik, de tudjuk azt, hogy ott egy isten él, ki minket nem hagy el. Hazám! Egy év előtt március tizenötödike lánc nélkül kezeden, most fegyverrel kezedben talált, adja ég, hogy egy év múlva koszorúval fejeden találjon.

1849. március 16.

JJÓÓKKAAII MMÓÓRR

CCiikkkkeekk aa ffoorrrraaddaalloomm éévvéébbőőll


31

MAGYARORSZÁG ELNÖKÉNEK POMPÁJA Egyszerű közhonvéd ruhában, családjával együtt egy nyitott kocsin jött be azon férfi Budapestre, ki most Magyarország legelső embere. Sem arany, sem ezüst nem volt kocsijára pazarolva. Az országnak szüksége van. Az elnök nem lett gazdagabb, mint volt azelőtt. Előtte, utána nem vonulnak diadalmenetét kísérő seregek. Azok most az ellenség előtt állanak. Elnöknek nincs szüksége magát kísértetni ott, hol a nép szeretete őrködik felette. Egyetlen pompája volt a mindenünnen reá hulló koszorúk özöne. Lovait pőrén, magyarosan öltözött kocsis hajtotta. Az elnök mindenütt megismerte az ablakokból ránéző ismerőseit, viszonzá üdvözléseiket, mintha nem is érezné, hogy ő Magyar-orszá-gon most a legelső ember. Így ment végig az utcákon, kísérve, fogadva a nép éljeneitől, az utcák szárnyai, a zászlók lobogva integettek felé, a virágok, a koszorúk ellepték útját. …Emlékezzetek vissza azon időkre, midőn ama királyi komédiás, kit Magyarhon nádorának választott, ugyanezen utat tevé Budapest út-cáin. Láttatok akkor sokat, amit most nem. Aranyos szekereket. Aranyos katonákat. Mondvacsinált diadalíveket, jól jutalmazott rakétákat, bíborban, aranyban ragyogó magas urakat. A hercegi hintót harisnyás szolga kormányzá nagy pofoncsapott kalapban, s iszonyú massza katonaság escortirozta a szeretett (!) herceget. Csak egyet nem láttatok akkor, amit most. Azt az aranyos jókedvet, azt a ragyogó népszerelmet, amivel a kormányzó bejött. Látjátok, ilyen különbségek vannak a királyság és a respublika között.

1849. június 6.

MA ÜNNEP VAN, IMÁDKOZZATOK… Ma csatáznak seregeink a Duna két partján az orosz- szal. Ha tudtatok valaha Istenhez térni, most térjetek hozzá. Ha volt valaha ájtatos óhajtás szívetekben a hazáért, most legyen az. Ha gondoltatok valaha a harcmezőni halálra, most gondoljatok rá, midőn tán egy perc alatt az ég és pokol lakói ezrekkel szaporodnak meg, és áldjátok azokat, kik meghaltak a hazáért… E percben tán szemközt állanak… A zászlók lobognak, a honvédszuronyok ragyognak a napsugárban, a paripa tombol. Egyetlen kiáltás tölti be a léget százezer ajakról: „Éljen Magyarország!” A zsarnok népe hallgat… még jobban is fog hall-gatni. E percben tán a mezők vörösre vannak festve. Ki vére folyik ott?… Ki vére folyik ott?… Mit álltok oly egykedvűen itt? Ha nem tehettek egyebet, menjetek templomaitokba, kiáltsátok az élő Isten nevét… imádkozzatok a szegény magyar hazáért. Mit jártok oly egykedvűen utcáitokban? Ma ütközet napja van… E percben tán a győzelem tárogatója harsog… Férfiak! Fegyverre!… Nők! Imára!… Isten nevében!… A haza nevében!… Győzelemre!…

1849. június 29.

PESTI HÍREK Vahot Imre, kit Windisch-Graetz minap bezáratott, kétheti szenvedés után ismét szabadon jár. Mi szívből örvendünk fog-sága rövid voltának, de ha felgondoljuk, hogy Czuczor csupán egy dala miatt hat esztendőre lett elítélve, nem lehet tagadni, miszerint Imre barátunk iránt, bűneinek rovásához képest, a zsarnok még elég nagylelkű volt. Deák Ferenc szabadságot kapott Zala vármegyébe vonulhatni, holott is Kehidán várja dolgaink jobbra fordultát. Havas és azon társai, kik Pesten fekvő javakkal bírnak, házaikat már széltére árulgatják, de vevő nemigen találkozik, mert mindenki tudja, hogy a hazaárulók javai azon pillantástól kezdve, melyben az iszonyú bűntényt elkövették, meg-szűntek övéik lenni, az álladalmat illető ilyen jószágok birtokából senki nem akar ebrúdon kivettetni. Egyébiránt a pesti nép igen lelkes. Minap is, midőn Windisch-Graetz egy gőzösön a népfelkelés biztosabb eszköz-lése végett katonákat szállított Paks felé s ezek hurrá! kiáltással indultak el, a Duna-parton álló nép minden tartózko-dás nélkül így válaszolt: éljen Kossuth, vesszen a német! 1849. március 20.

A CSODÁK NAPJAI ELJÖTTEK Az Isten közellétének jelei mutatkoznak mindenütt. Ma délben a nap fényes, szivárványos udvarában jelent meg az égen. Köröskörül egy fényes gyűrű ragyogott a nap körül, tartósan, fényesen, mintha ebben akarta volna tudtunkra adni Isten: „nézzétek, a nap is úgy körül van véve, mint ti, de azért a nap mégis nap marad. S bárha a légkör minden átkozott párája körüle támadt is, estére a nap e párák vérével pirosra fogja festeni az eget. A csodák napjai eljöttek. Az Isten minden nap, minden percben eljő tudtunkra adni, hogy ő még él és velünk van. Mikor földönfutók voltunk, ő adott menhelyet, mikor gyöngék voltunk, ő adott erőt. Mikor az ellenség tüzet küldött reánk, ő oltotta el. És most, midőn szent harcba készülünk, ő is megjelenik csodaképeivel az égen, ő megyen elöl tűznek és fénynek oszlopában, mintha mondaná: „In hoc signo vinces”. Nézzetek az égre. Nem emberektől, Istentől jő a segély. És ha ő velünk van, ki van ellenünk! Nézzetek az égre, a győzelem ígérete odafenn ragyog. Isten kötött velünk frigyet. Ő int felénk, ő adta zászlónkra az áldást. Isten nevében. Előre! Győzelemre! 1849. június 30.

Az alig huszonnégy éves Jókai 1849. február 22-én jelentette

meg az Esti Lapok című napilapot. Humora és éleslátása

világos politikai szándékot takart, egyike volt azoknak az

íróknak, akik tollukkal a nemzetmentés nagy ügyének

tettek halhatatlan szolgálatot.


32

PPEETTŐŐFFIITT KKEERREESSEEMM IInntteerrjjúú PP ee tt rr oovv ii cc ss ZZ ssuu zzss aann nnáá vvaa ll Petrovics Zsuzsanna tanítónővel tavaly nyáron ismerkedtem meg, akkor hosszan és kellemesen elbeszélgettünk. Öröm és meghatottság vett erőt rajtam, amikor megtudtam, hogy Petőfi-rokonnal hozott össze a sorsom. Nagy magyar szívem megtelt lelkesedéssel, hiszen annyira szeretem költőnket, annyira büszke vagyok rá, annyi mindent adott nekünk, mint költő, a legnagyobb, s mint közéleti ember, lángoló szívű hazafi, bátor katona, ifjú virágában elhullt, hősi és tragikus, máig tisztázatlan sorsú emberünk. Mi, kései utódok, itt hordozzuk őt szívünkben és a lelkünkben, tudatosan vagy öntudatlanul, kitörölhetelenül egybefonódva élünk, hordozva az örökséget, múltat és jelent, mely egybeköt minket, amitől magyarok vagyunk. Eljött tehát a március, és ahogy tavaly már elhatároztam, megkértem Zsuzsát, üljünk le beszélgetni, megosztani a kincset, mit találtam.

Ahogy megérkezem, nagy örömömre, az ebédlőasztalon kiterítve találom a családfát; Zsuzsa interneten elkérte előző napon szüleitől, akik Bólyon laknak. – Tehát nézzük, hogyan sorolhatók a Petrovicsok a múltból, míg meg-

érkezünk a jelenünkbe, ide Taksonyba.

– Petrovics János, aki Pusztafödémesen lakott (Nagyszombati kerület, ma Szlovákia) a hetedik nemzedék tőlünk. Ennek fiai Petrovics János Negyed faluból (Nyitrai kerület), István és Kázmér. István fia a mi Sándorunk, a költő. A mi családi águnk Jánostól fut tovább, tehát Petőfi nagybátyja nekem ó-papám volt (hatodik nemzedék tőlünk). Egyébként a János minden nemzedékben viselt név a Petrovicsok között, édesapám is János, nagyobbik fiamat Dániel Jánosnak, a kisebbet Levente Istvánnak keresz-teltük, hogy megőrizzük a hagyományos férfineveket a családban. – Vajon a családtagok között találunk-e olyanokat, akik hordozzák a

Petőfi arcképekről ismert arcvonásokat?

– Igen, a jellegzetes kreolos arcszín, a szikár testalkat, fekete haj és szem, keskeny áll, orrforma felismerhető több rokonnál. Mi hárman vagyunk leánytestvérek, a húgaim ilyenek, ők nagyon hasonlítanak is egymásra. Van a családi archívumban egy kép a dédi-papámról, szerintünk ő nagyon hasonlít a Petőfi-ábrázolásokra, például arra a bizonyos dagerrotípiára, ami fennmaradt a költőről. – Kedves Zsuzsi, korábban említetted, Bólyon nevelkedtél, mely egy kb négyezer lelket számláló település Baranya

megyében. Ketten a lányok közül Pécsett jártatok a Janus Pannonius gimnáziumba, majd Kaposvárra mentetek főiskolára.

Hogyan választottad a tanítói pályát?

– Négy éves voltam, és már akkor azt mondtam, hogy jó a gyerekekkel foglalkozni. Másodikos lehettem, amikor egy tanító nénim, szerintem, nem jól számolt ki egy matematika példát. Ez annyira felbosszantott, hogy elhatároztam, én ’jó’ tanító néni leszek. Ezt akkor kijelentettem, de azonmód el is felejtettem. Aztán, mikor tizennyolc éves lettem és választanom kellett, hova adjam be a jelentkezési lapot, még a közgazdaságtan érdekelt volna, de oda a felvételi tárgyak párosítása miatt nem jelentkeztem. A tanítói pályát választottam, és felvételiztem a Kaposvár Főiskolára. – És hogyan kerültetek Taksonyba?

– Hát, ez egy hosszú történet… – mosolyog. – Főiskola után egy évet tanítottam Bólyban, majd kimentem Amerikába. Nyelvet akartam tanulni, mert itthon, könyvből erre nem voltam képes. Hát akkor inkább bele a mélyvízbe! Egy évig úgysem tudok csöndben maradni. Egy év alatt vagy megtanulom a nyelvet, vagy akik ott laknak, azok tanulnak meg magyarul. Így gondoltam, és el is mentem. Ez 1999-ben volt. – Hogyan vágtál neki Amerikának, hogyan lett ilyen ötlete egy fiatal magyar lánynak? Volt talán ott ismerősöd?

– Találtam egy hirdetést, hogy Au Pair-eket keresnek. Ez a babysitter más néven. Amerikában ezt úgy mondják, a különbség az, hogy az Au Pair szereti a gyerekeket. A babysitter jön egy-két órára felügyelni, az Au Pair viszont ott is lakik a családnál. – A kedves és határozott Mary Poppins jut erről az eszembe.

– Volt egy ilyen program Budapesten, és én jelentkeztem a szervező cégnél. Nagyon részletes volt a jelentkezési lap, a családról is kérdeznek, mert úgy válogattak össze minket a rendszerben a családokhoz. – Ha szimpatikus vagy, –mondták,

– személyesen felhívnak telefonon. Akkor még csak vezetékes telefonunk volt. Anyuék hetekig szórakoztak minden telefoncsörgésnél, hogy „Zsuzsi, Amerika a telefonban!”. Majd egy átszórakozott éjszaka után, már lepihentem, mikor ismét szólt a telefon. S az anyukám szaladt fel hozzám: „Most tényleg Amerika!”. Egy floridai család hívott, ahol két kisfiú volt, az egyik hiperaktív, és később egy philadelphiai, ahol két kislány volt, az egyik autista. Azért választottak engem, mert a másik végzettségem gyógypedagógia. Végül Florida mellett döntöttem, mert Philadelphiában olyan az időjárás, mint itthon, míg Floridában egész évben süt a nap. Három hét múlva már a repülőn ültem. Amerikában járnom kellett iskolába, kreditekért. Be kellett ugyan fizetnem 400 dollárt, de azt a 11. hónap végén visszautalták nekem, mert teljesítettem a krediteket. A repülőt fizették oda-vissza és egész évben volt biztosításom. És nem voltam házicseléd. Két hét után történt valami ezzel a családdal és áthelyeztek egy másikhoz, egy zsidó családhoz. Ebben a családban a két gyerek a nővérének nevezett. Négy és hat évesek voltak. Az előzőeknél négy és öt. De ott nem bírtam volna ki egy évet:


33

A képeket Orlai Petrich Soma készítette Petőfi Sándorról.

az édesanya vitte a hátán az egész a családot, a férfi meg csak szórakozott. Ez nem volt rokonszenves. A zsidó családnál plasztikai sebész volt az apa, az anya neki segédkezett. Nagyon szépen éltek. Mai napig is írunk egymásnak, pedig a fiúk már húsz és tizennyolc évesek. Nagyon aranyosak voltak. Nem éreztem soha egy pillanatig sem, hogy én ott alkalmazott vagyok. – Volt más alkalmazott is?

– Jött egy takarítónő heti két alkalommal. A főzést viszont elég lazán megoldottuk, mert éppen átalakítás alatt volt a ház. Kilenc hónapig nem volt konyha, ezért minden étkezésért étterembe mentünk. Amerikában a vacsora a főétkezés, ebédre csak valami kekszet ettünk. A gyerekeknek két kekszet összeragasztva mogyoró-vajjal, ebből három szendvicset, egy kis zöld zellerszárat, répát, meg egy müzli-szeletet és üdítőt kellett csomagoljak. Nekem ez nagyon furcsa volt. Csináltam magamnak magyar szendvicset, amiben volt vaj, szalámi, paradicsom, paprika, bár annak nem volt semmi íze. Néztek nagyot, hogy mit eszem. – Hogyan tartottad a kapcsolatot ilyen távolságból a szüleiddel?

– Segítségemre volt ebben az internet, hiszen a telefon túl költséges lett volna. Otthon délután négy óra volt, nálam délelőtt tíz, a gyerekek iskolában, akkor értem rá beszélni az otthoniakkal. Az internetes chat-csatornán oldottuk meg a beszélgetést a szüleimmel. Augusztus volt, egyszer, mikor éppen Anyut vártam, és valaki rám köszönt: – Szia! Egy fiatalember volt, informatikus, aki akkor éppen kiküldetésben volt Cipruson, számítógépes rendszereket ment telepíteni. Sokat beszélgettünk, s végül elhatároztuk, hogy személyesen is szeretnénk találkozni. Egy év elteltével, novemberben hazajöttem, és találkoztunk. Ő a férjem. – Végül is hogyan telepedtetek le Taksonyban?

– Már megszületett nagyobbik fiam, és mi albérletről albérletre vándoroltunk. Anyósom keresett a hirdetésekben, így talált rá a Taksonyban épülő új lakóparkra. Ez a hely akkor még egy pusztaság volt, mindössze egy ház állt itt, félig készen. Megjegyzem azóta Dunakesziről férjem szülei is Taksonyba költöztek, de bent laknak a faluban, egy hagyományos házban. Tehát, kijöttünk és megnéztük a pusztát, azóta is úgy hívjuk mi, itteniek magunkat, hogy a „puszták népe”. Nem szerettünk volna Pesten élni, de férjem munkahelye miatt nem is mehettünk nagyon messzire a fővárostól. Júniusban kötöttünk szerződést, júliusban már ásták az alapot, és novemberre készen voltak a házak. Januárban költöztünk. Nyolc éve lakunk itt, kezd kialakulni az otthonunk a magunk keze nyomán. – Milyen nevelési elveid vannak a gyerekekkel?

– Akinek gyermeke van, tudja, jó elgondolni, hogy az én gyerekem sosem lesz olyan, mint… láthatunk hisztis gyereket az utcán. Aztán, ha eljön az idő, és a mi gyerekünk is rázendít az utcán, akkor most légy okos! Daninál bejött a türelmesen megbeszéljük, és az észérvekkel nevelünk módszer, Levinél viszont ez nem működik, ő sokkal ösztönösebb. Őt a szabályok nem igazán érdeklik. – A taksonyi iskolában jól érzed magad?

– Igen. Czifra Lászlóné a pedagógustársam, vele váltva dolgozunk, iskolaotthonos osztályunk van. Mindig délben váltjuk egymást. Nagyon jól tudunk együtt dol-gozni. – Hogyan tudtatok beilleszkedni új lakókörnyezetetekbe?

– Itt a telepen jó csapat lakik együtt. Mi voltunk a harmadik család, aki ideköltözött. Sokáig még kerítés sem volt, együtt bográcsoltunk, grilleztünk, együtt játszottak a gyerekek. Sok embert a templomból meg az óvodából ismertünk meg. A templomi közösségekbe is szívesen járunk, itthon érezzük már magunkat. – Térjünk vissza Petőfi Sándorhoz. Hogyan éli meg a család ezt a rokonságot?

Biztos vagyok benne, büszkék vagytok rá, ilyen gyökerekre örömmel és tisztelettel

tekintetek.

– Természetesen büszkék vagyunk rá, de mindig úgy éreztem, hogy ez a rokonság felelősséggel is jár, hiszen ha bárki meghallja, hogy rokona vagyok Petőfi Sándornak, rögtön azt gondolja, az irodalom, a versírás az ereimben csörgedezik, Petőfi verseit kívülről fújom… Sajnos, ez nem így van, én sokkal inkább reál beállítottságú vagyok. Vannak családtagjaim, akik írogattak verseket, novellákat, de mégsem ez határozza meg az életüket. Dani fiunk azonban nagyon választékosan fogalmaz, dolgozatait mindig élmény olvasni, és nem csak nekünk, szüleinek, szóval …. ki tudja? – mondja Zsuzsanna mosolyogva.

Koczka Tamásné


34

Március végén látogattunk el kíváncsian és örömteli szívvel a megújult Kossuth térre, amit két évig tartó munka után, március 15-én adtak át. Igaz, teljesen kész csak néhány hónap múlva lesz, azért a tágas teret már most birtokba vehetjük, és hosszú évek után először teljesen közelről szemlélhetjük meg az Országházat, több helyen, végre szinte a falig besétálhatunk. Az épületet több évtized után újra körbe lehet járni, mert megnyitották az alsórakparti sétányt. Az Országgyűlés 2011 nyarán fogadta el a Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról szóló országgyűlési határozatot, amelynek értelmében a területet az 1944 előtti állapotnak megfelelően állítják helyre. A határozat szerint a Kossuth tér a magyar állam tulajdonába és az Országgyűlés kizárólagos vagyonkezelői tulajdonába került. A tervezők három nagy egységre osztották a teret, ahogy az eredetileg is állt, az északi és a déli rész modern park jelleget kapott, míg a középső rész a reprezentációt szolgálja; itt fogják tartani az állami ünnepségeket. A parkosításnál fontos szempont volt, hogy hazánkban honos és hagyományos növényeket telepítsenek a zöld felületekre. A központi részt gránitlapokból álló burkolat borítja, melyet nyáron a lapokba beszerelt párásító berendezéssel hűtenek majd. A tér szélén, az Alkotmány utca felől az épülettel párhuzamosan, egy hosszúkás, sekély vízfelület kapott helyet, amelyből gyönyörűen visszatükröződik a parlament épülete. Az egykori autóparkoló megszűnt, a képviselői kocsik az őszi évadkezdettől az Országháztól északra található háromszintes mélygarázsban parkolnak. Teljesen megszűnt az átmenő forgalom, egyedül a villamos közlekedik, az is új, felújított nyomvonalon. A déli rész felől közelítettünk, első szemet gyönyörködtető látvány a felújított szecessziós Wellish-palota, mely visszakapta egykori pompás kupoláit. És végre, nincsenek többé állványok a parlament körül! Messziről világít a hófehér, gyönyörű épület. A parlament eredeti homlokzata könnyen és gyorsan faragható kőfajtákból készült. A városi levegő ezeket azonban hamar kikezdte, ezért már 1920-ban megindították a kőhomlokzatok javítási munkáit, amely kisebb szünetekkel, azóta is folyamatosak voltak egészen mostanáig. 2011-ben valósult meg az épület teljes homlokzati díszkivilágítása is. Pár lépés után József Attila szobrával találkoztunk, amely a rakodópart felső kövén fogadott, arrébb néhány méterrel régi helyétől. A hangulatos emlék-művet Marton László készítette, 1980-ban avatták fel.

Tovább haladva, közvetlenül az épület mellett egy egyelőre üres posztamens állt. Itt fogja elfoglalni régi helyét a jelenleg öntés alatt álló, 1906-ban emelt Andrássy-szobor. Zala György művét, az Országházhoz igazodva neogótikus stílusban ké-szítette, a miniszterelnököt díszmagyarban, Rigó nevű lován örökítette meg. Az eredeti szobor a második világháború alatt menthetetlenül meg-rongálódott, majd pár év tárolás után egy Sztálin-szoborba öntötték.

Beljebb haladva, a föld alatt lesz látogatható az ’56-os emlékhely, amely az egyik régi szellőzőalagútból lett kialakítva. A parlament eredetileg két ilyen föld alatti alagúton, és a fölöttük lévő szökőkút vizén át kapta a friss levegőt.

ssssssss éééééééé tttttttt aaaaaaaa aaaaaaaa DDDDDDDDuuuuuuuunnnnnnnnaaaaaaaa --------ppppppppaaaaaaaa rrrrrrrr tttttttt oooooooonnnnnnnn……………………

AA NNEEMMZZEETT

FFŐŐTTEERREE


35

Egy hatalmas gyepszőnyeg közepén áll a megújult Rákóczi-szobor, aminek sorsa kevésbé volt mostoha a többi szoboréhoz képest. 1937-ben avatták fel Pásztor János alkotását, két évvel az erdélyi fejedelem halálának két-századik évfordulója után. 1945 után egyedüliként maradhatott meg, igaz, a talapzat Cum Deo pro Patria et Libertate feliratából a Rákosi-korszakban eltávolították az Cum Deo – Istennel szót.

A tér közepén kapott helyet a 33 méter magas, tűhegyes árboc (felül 3 mm átmérőjű), amely tartója az új 28 négyzetméteres országzászlónak. Ottjártunkkor sajnos szélcsend volt, de így is lenyűgöző látványt nyújtott. Az ember szinte megszédül, ahogy felnéz rá. A tér északi részén van újra felállítva az eredeti mintáján, az 1927-es, Horvay János-féle Kossuth-emlékmű. Ma még csak a főalak árválkodik a régi helyén, hamarosan azonban visszakerülnek a

mellékalakok, az első felelős magyar kormány nyolc tagja is. Az eredeti 1951-ig maradhatott a helyén, ugyanis „pesszimista hangulata” miatt akkor lebontották. A helyére állított Kossuth harcias, a mellékalakok pedig a szocialista-realista irányzatnak megfelelően szimbolikus alakok lettek, mint munkás, paraszt és katona.

A séta végén, a nyáron megnyitó új látogatóközpont kortárs épülete és a Tisza-szobor poszta-mense fogadott. A látogató központ szintén a föld alatt került kialakításra, melynek legnagyobb látványossága, hogy a látogatók egy üvegmennyezeten keresztül, alulról nézhetnek fel a parlament épületére. Az épületből folyosók vezetnek majd az Országház épületébe és a Duna-parti sétányra. A Parlament északi udvara alá süllyesztve, pedig újra megnyílik a hajdani – a két háború közti időszakban sikeresen működő – Országgyűlési Múzeum, amely önállóan is látogatható lesz. Ezekben a helyiségekben a magyar parlamentarizmus történetét és az Országház építés-történetét bemutató kiállítás nyílik. Számos, az eredeti építésből fennmaradt építészeti relikvia is megtekinthető lesz majd.

A meggyilkolt Tisza István gróf szobrát, 1934-ben avatták fel az Országház északi szárnyával szemben. A emlékművet Zala György és Orbán Antal készítették. Sajnos, Budapest 1945-ös ostroma alkalmával kisebb sérülések érték a szoborcsoportot, majd ismeretlen személyek később ledöntötték. Az emlékmű többi része még 1948-ig volt látható, majd elbontva a csoportot, s részekre szedve különböző helyeken állították fel ismét. 1975-ben ennek a szobornak a helyén állították fel Károlyi Mihály egykori miniszterelnök szobrát. A Rákosi-rezsimmel együtt-működő gróf emlékművét a mostani felújítás során végleg elszállították. Az Országház a magyar államiság egyik jelképe. Az új Kossuth tér ötvözi a múltat a jelennel, a korszerűt a hagyományossal, és bátran tekint a jövőbe; méltó környezete világhírű Parlamentünknek. Tiszteleg szellemi, kulturális és építészeti örökségünk előtt, és kifejezi a magyar nemzet egységét.

ZZ ss óó ff ii


36

HHHHHHHHIIIIIIIIMMMMMMMMNNNNNNNNUUUUUUUUSSSSSSSSZZZZZZZZKKKKKKKKÖÖÖÖÖÖÖÖLLLLLLLLTTTTTTTTÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSZZZZZZZZEEEEEEEETTTTTTTT

Január 22-e hazánkban a magyar kultúra napja. Ezen a napon, 1823-ban, írta meg versét Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból címmel szatmárcsekei magányában Kölcsey Ferenc, s erre emlékeztetendő iktatta be első polgári kormányunk 1989-ben ezt a napot a magyar ünnepek közé. E vers vált nemzeti himnuszunkká, nemzeti imádságunkká, s valahányszor elmondjuk, elénekeljük, Istent hívjuk segítségül, Őt dicsőítjük, áldását kérve Hozzá fordulunk alázattal. Milyen fontos ez egy nép életében! A himnuszköltészet tág területet ölel fel, liturgikus és világi válfajait különböztetjük meg. Az elnevezés eredete a görög ὕµνος (hümnosz – dicsőítő ének), valamint ennek latinos hymnus változatára vezethető vissza. A himnusz költői és liturgikus műfaj, melynek tárgya a dicséret és a magasztalás. A vallásos költészet legrégibb ága, mely az ősi kultúrákban gyökeredzik. Az ókori görög lírában meghonosodott szerkezeti sajátosságok ismerhetők fel a himnuszköltészet későbbi alkotóinak műveiben is, mint a megszólítás, a tárgy megnevezése; az érvelő rész; a zárás, mely az érvelés hatását visszatérően megerősíti. Kölcsey Ferenc Himnusza, melyet az óda műfajba sorolunk, követi ezt a formát, és gyönyörűen példázza az irodalmi imádságot. A középkorban a lírai költészet kezdetben az egyházi irodalomban teljesedik ki. Forrása az egyház, az ókeresztény irodalom lírai műfajai a virágzó középkorban nyerik el végleges formájukat. A vallásos líra alapvető műfajai az imádságok, a zsoltárénekek, a meditatív költe-

mények, zsolozsmák és a himnuszok. A vallásos líra misztikus kötészet, amely szorosan kötődik az egyházi szertartásokhoz.

Középkori himnuszköltészet

A himnuszköltészet kezdeti időszaka tehát az ókeresztény időkre tehető, míg fénykorát a középkorban éri el. Ekkor keletkeznek azok a nagyszerű költemények, amelyek máig a katolikus liturgia legragyogóbb kincsei. A középkor lelkisége át volt itatva költészettel és zenével. A himnuszok leg-fényesebb ismérve, hogy elvont teológia és mély, bensőséges líraiság olvad össze bennük. A középkori himnuszok istentiszteletek és vallásos összejövetelek alatt énekelt, a hívők áhítatos érzelmeit kifejező, az Istent magasztaló és a szenteket dicsőítő, emelkedett hangulatú költemények. A himnuszköltészet része lett a vallási szer-tartásoknak, része lett az imádságoknak, elősegítette a rímes-ritmikus verselés fejlődését. Ilyen módon a középkori latin himnuszokkal az európai vers történetében egészen új korszak kezdődött. Latin nyelven a keresztény himnuszköltészet első nagy alakja Szent Ambrus (340-397), Milánó legendás püspöke. Műveiből tizennyolc maradt ránk, ezek mindegyike a himnuszköltészet jeles darabja. Ambrus kortársa, Prudentius (348-410) ugyancsak ünnepelt költő a keresztény hagyományban, az ő művei azonban eredetileg nem liturgikus célokra készültek. Prudentius művei irodalmi céllal és színvonalon fejezik ki a keresztény eszmevilágot. Ez a tény Ambrustól meg-különbözteti, hiszen a milánói püspök elsősorban lelkipásztor, valamint szellemi, teológiai és politikai vezetője volt népének, míg Prudentius olvasásra szánt szövegeket szerzett, művelt keresztények számára. Szent Ambrus költészete iskolát teremtett, a liturgia a székesegyházakban és a szerzetesházakban egyaránt Ambrus költeményeit követve alkotta meg himnuszait és alkalmazta őket közös imádságra. A bencés regula például ambrosianumnak nevezi a karimában szereplő himnuszt; ez a szó, mint főnév a négyütemű, jambikus sorokból és négysoros versszakokból álló liturgikus himnuszt jelenti. E kor himnuszainak jelentős részét a hagyomány Nagy Szent Gergely pápának (+604) tulajdonítja; az bizonyos, hogy ő rendelte el a dallamok összegyűjtését és lejegyzését. A középkori egyház hivatalos zenéjét Gergely pápa nevéről nevezik gregoriánnak, melyek latin szöveggel énekelt, hangszeres kíséret nélküli, egyszólamú dallamok. Nagyszámú ilyen himnusz maradt ránk a VI-VII. századból, amelyek különböző imaórákra és ünnepekre készültek. E költészet bölcsője elsősorban Olaszország és Franciaország. A szerzetesélet korán átterjedt Angliába és Írországba is, ahol hamarosan eredeti költészet kezdett virágozni. A külön liturgikus hagyománnyal rendelkező spanyol félsziget ugyancsak nagyszámú himnuszt alkotott.

Húsvét – Harmadik óra Iam surgit hora tértia

(Szent Ambrus, IV. sz.)

Már itt az óra, amikor, az Úr Krisztus keresztre szállt, távozzék elménkből a rossz, lelkünk imádság töltse be.

Kinek szívében Krisztus él, nem hajtja bűnre ösztöne, de hívja, várja szüntelen a Lélek ajándékait.

Mert ez az óra, amikor az ősi vétek véget ért, Krisztus kegyelme jelzi már boldog napoknak kezdetét.

Jézus, dicsőség teneked: halált legyőzve tündökölsz, s Atyádnak és a Léleknek meg nem szűnő időkön át. Amen.

Ford. Farkasfalvy Dénes OCist


37

A Karoling-kori reneszánsz magán viseli az antik hagyományokhoz való visszatérés jeleit. Így például a breviáriumban megtalálható szapphói formában írt liturgikus himnusz időmértékes úgy, ahogy a klasszikus korban művelték. Énekes használata miatt azonban a hangsúlyos elem sokszor átveszi a ritmus meghatározásának szerepét, és ezért a szerzők az időmértéket nemegyszer elhanyagolják vagy lazán kezelik. A karoling költők korából való verselés megjelenik a miseliturgiában is, vagyis az evangéliumot megelőző Alleluja-vers kibővítését célzó ritmikus-rímes szövegek első formái ekkor alakultak ki. Nevüket, szekvencia, is onnan nyerik, hogy már meglévő verset követve, betoldásként kerültek a liturgikus szövegek közé. Ez a szekvenciaköltészet, amelyben a versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelő részből állnak, s amelynek egyik darabja a mai liturgiában is énekelt Victimae paschali kezdetű szekvencia, a 12. században bontakozik ki igazán, és a párizsi Szent Viktor apátság szerzetesének, Ádámnak, a műveivel

éri el csúcspontját. Szentviktori Ádám ilyen értelemben tekinthető a középkori himnuszköltészet legkiválóbb alakjának. Virtuóz formakezelése mellett tömör és mély teológiai mondanivaló jellemzi költeményeit. Egyik legkiválóbb himnuszát – eredetileg szekvenciát – a mai breviárium egy vasárnapi olvasmányos óra himnuszaként alkalmazza (37. sz. himnusz). A szekvenciaköltészet legtöbb alkotása azonban a Tridenti Zsinat (1545-1563) liturgikus reformja nyomán kikerült a misekönyvből. Csak a húsvéti, pünkösdi és úrnapi szekvenciák, valamint a Stabat Mater (a Hétfájdalmú Szűz miséjében) és a Dies irae (gyászmisében) maradtak meg a reform után. A II. Vatikáni Zsinat utáni reformok nyomán az új breviárium nem egy szekvenciát beiktatott a zsolozsmába: új szerepüknek jól megfelelnek elannyira, hogy ma a Stabat Mater és a Dies irae elsősorban nem a misében, hanem a zsolozsmában szerepel. A XII-XIV. század nemcsak a szekvenciák írásában tűnt ki, hiszen liturgikus himnuszok hatalmas számban keletkeztek ezekben a századokban is. Késő középkori ünnepek (Úrnapja, Szentháromság ünnepe, egyes Mária-ünnepek stb.) himnuszainak jó része is ebből a korból való. Az egyházi líra megújítói a kor ferences szerzetesei voltak. A ferences rend ideológiája közel állt az egyszerű emberekhez. A ferences szerzetesek, pl. Jacopone da Todi (1230-1306), Assisi Szent Ferenc (1181-1226) költészetében erőteljes népi hatás érzékelhető, ugyanakkor olyan motívumok jelennek meg benne, melyek az elvont misztikus tartalmakat közvetlenebbé, átélhetővé teszik. Fra Jacopone da Todi a legmegrendítőbb Mária-siralomnak, a Stabat Maternek a szerzője. Szent Ferenc kötetlen szótagszámú, de rímes költeményeit pedig joggal nevezhetjük az olasz nyelvű költészet első remekeinek. Ki kell emelni Aquinói Szent Tamás (1225-1274) és Clairvaux-i Szent Bernát (1090-1153) irodalmi munkásságát. Szent Bernátnak tulajdonítják az ún. Jubilust, Jézus nevéről írt hosszú versfüzért, amelynek részleteiből állították össze a mai Jézus Szíve liturgia egyes himnuszait. Az Úrnapja himnuszait Aquinói Szent Tamás írta, és ugyancsak Szent Tamás a szerzője a csodálatos áhítatú Adoro te himnusznak, amely most a breviáriumban a nagycsütörtöki vesperás része lett. A XII. század végén és a XIII. század elején felragyog a Mária-tisztelet nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség körében is. A gótikus kor himnuszai legszívesebben Mária szépségét ünneplik, bánatát szólaltatják meg. A Mária-himnuszok egyik fajtája a planctus, a siratóének, siralom. Ez kezdetben lírai szekvencia, és mint ilyen, a nagypénteki istentisztelet részét képezte. A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. A magyarországi szerzők tollából származó liturgikus énekek között legnagyobb számban a magyar szent királyok ünnepeire írt szekvenciákat és breviáriumi himnuszokat találunk. Megkapó liturgikus énekek maradtak fenn Istvánról (Corde, voce, mente pura), Imréről (Plaude parens Pannonia) és Lászlóról (Novae laudis altollamus), de himnuszok készültek Erzsébetről, Margitról, Remete Szent Pálról is. A középkor vége felé számos egyéb tárgyú himnusz is keletkezett, különösen néhány szép Mária-ének érdemel közülük figyelmet. A magyarországi himnuszköltészet művei közül kiemelkednek egy új műfajnak, az ún. verses históriának (historia rythmica) vagy verses officiumnak a példányai. A zsolozsmázás során énekelt melodikus szövegek (himnuszok, antifónák, reszponzóriumok) együttesét nevezték így, melyek nem alkotnak igazi epikus költeményt, de meghatározó az elbeszélő jellegük. Magyar földön Istvánról, Imréről, Gellértről, Lászlóról, Margitról és a pálosok szentjéről készültek verses históriák, többnyire a szent legendájának felhasználásával. A pálosok kitartóan törekedtek remete-szentjük új versekkel való dicséretére; ebben jeleskedett Tatai Antal budaszentlőrinci szerzetes (~1476).

Húsvéti laudes Aurora lucis rutilat

(ismeretlen szerző, IX. sz.)

Már ég a hajnal bíbora, felzúg az egek himnusza, ujjongva zeng a föld dala, üvölt az alvilág jaja.

Mert Ó, a hatalmas király, halál gőgjét megtörve már a poklokon lábbal tapos, kimenti láncos rabjait.

Akit sírjába zárt a kő s vigyázott zordon őriző, a sziklasírból fényesen, győztes pompával lép elő.

Elnémultak a sóhajok, pokolból feltörő jajok, angyal kiált – fényben ragyog – így szól: az Úr feltámadott.

Szívünket, Jézus, töltse be a húsvét boldog öröme, kiket kegyelmed újraszült, győzelmeidben részesítsd.

Jézus, dicsőség teneked: halált legyőzve tündökölsz, s Atyádnak és a Léleknek meg nem szünő időkön át. Amen

Ford. Farkasfalvy Dénes OCist


38

Megújulás

A humanisták a liturgikus himnuszok nagy részét formában és nyelvezetben egyaránt barbárnak (!) ítélték, és új költészettel kívánták ezeket helyettesíteni. Ez az irányzat nyert tért a tridenti zsinat reformer határozataiban, amikor pápai jóváhagyással olasz költők kaptak megbízást a Római Breviárium himnuszállományának újraírására. A régi költészet eredeti szövegeit azon szerzetesrendek őrizték meg, amelyek külön breviáriummal rendelkeztek (bencések, ciszterciek, premontreiek, karmeliták és domonkosok). A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) liturgikus programjának egyik legfontosabb pontja volt a zsolozsma (Liturgia Horarum, népszerű nevén „breviárium”) megújítása. Ebben a megújulásban a himnuszoknak különleges szerep jutott. A breviárium megújítói elvként fektették le, minden imaórát himnusszal kell kezdeni, hogy így a himnusz adja meg az illető imaóra érzelmi-hangulati „nyitányát”. Azelőtt ez az elv nem került következetes alkalmazásra, mert a különböző imaórákban a himnusz a zsoltározást legtöbbször nem előzte meg, így pl. a reggeli dicséretben (laudes), a vecsernyében (vesperás) és az esti imában (completorium) a zsoltárokat követte. Az új elvvel a himnuszok fontossága megnőtt. A himnuszok összeválogatásával és a szövegek átvizsgálásával, ennek a munkának a gyümölcseként született meg a himnusz-gyüjtemény (Hymni instaurandi Breviarii Romani, Vatikánváros, 1968), amely végül, az 1984-ben megjelent olasz változat (Te decet hymnus, L’innario della „Liturgia Horarum”) fordítása alapján, aránylag kevés változtatással az új breviárium szövegévé lett. A régi latin himnuszköltészet feltárása egy magyar tudós, Szövérffy József nevéhez fűződik. Az amerikai Harvard egyetem tanára és kutatója alkotta meg a modern himnológia alapkönyvét – Die Annalen der lateinischen Hymnendichtung, 1964), melyre a fent említett Hymni instaurandi Breviarii Romani himnuszgyűjtemény kiadásakor is hivatkoztak, dicsérvén a magyar tudós munkásságát. A régi latin himnuszköltészet formahű fordítása a legtöbb nagy nyugati nyelven nem jöhetett szóba, angolul és franciául sem a klasszikus időmérték, sem az ambrusi versszak visszaadása szinte vagy egyáltalán nem lehetséges, azt nem is említve, hogy a himnuszokat úgy kellett volna lefordítani, hogy énekelhetők legyenek. Legtöbb nyelven vagy új himnuszokat költöttek, általában nagyon kevés sikerrel, vagy egy-egy nyelv vallásos irodalmából és egyházi énekeiből állítottak össze nem túl sikeres válogatást. Az angol és német egyházi éneklést a fordítók legtöbbször a protestáns (főleg anglikán, lutheránus és metodista) forrásokból egészítették ki, amelyek rendszerint a katolikus hagyománynak, szellemiségében, ritmusában és nyelvezetében, csak nagyon felszínes rétegeivel voltak kapcsolatban. Mi, magyarok egyedülálló kincsünk, az anyanyelvünk révén különleges helyzetben vagyunk. Magyar nyelvre szinte minden versforma, legyen az akár időmértékes, akár hangsúlyos, átültethető, és a legtöbb esetben énekelhető is. Babits Mihály, Sík Sándor és Farkasfalvy Dénes himnuszfordításai ezt bizo-nyították.

A himnusz a későbbi korokban már nem csak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót; és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Így végül az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált: szárnyaló lendületű költemény, amelyet szinte bármely tárgy, téma – elvont eszme, természeti jelenség, kiváló tulajdonságú ember, egy ország – magasztalására írhattak.

A trubadúrlíra

A világi zene első kivirágzása a trubadúrének. A trubadúrok az eszményi udvari szerelmet és a lovagi erényeket megéneklő költők. A trubadúrének a középkori zene első világi megnyilvánulása, amelynek középpontjában a nő dicsérete, az eszményített szerelem áll. A szöveget és a dallamot a trubadúrok maguk szerezték és pengetős hangszerkísérettel adták elő. A vándorló trubadúrok döntően befolyásolták egész Európában a lovagi költészetet. A költemények szótagszámláló sorokból épülnek fel, bonyolult a rímképletük és változatos strófaszerkezetűek. A trubadúrok emelkedett szerelemfelfogása az udvari, arisztokratikus életszemléletet tükrözik. A legrégibb ránk maradt trubadúrdalok Vilmos (1020-1090) poitiers-i őrgróf költeményei, és a legrégibb minnesänger, Kürenberg lovag dalai

Kelts áldásoddal… Mit saelden müetze ich (Walther von der Vogelweide, XII. sz.)

Kelts áldásoddal, ó Uram, s te igazgasd minden utam, sorsom ösvénye akármerre térjen. Krisztusom, rajtam tanusítsd irgalmasságod javait, s oltalmazz engem szent Anyád nevében. Ahogy az angyal rá vigyázott, s jászladnál melletted is állott, szamár s ökör közt, ahogy ott pihentél, ős Isten, zsenge kisded, (s a derék József is, szívében ártatlan hűséggel, serényen őrizni sosem lankadott): úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek híveként töltsem a napot.

Ford. Fodor András


39

(Illsztrációk: Anthony van Dyck Szent Ambrus; Manesse-kódex – Lovag és úrhölgy;

Pollák Zsigmond metszetei Kölcsey Ferencről és Erkel Ferencről)

(XII. sz.), még közel állnak a népdal itt-ott nyersen érzéki hangjához. A trubadúr- és minnesänger-költészet fénykorában azonban már nincsen semmi népi jelleg, nagyon tudatos, ritka műgonddal csiszolt, zárt társadalmi réteg számára készült költészet ez, merev udvari etikettel. A XI. század végén a lovagvilág jellegzetes szerelmi költészetének, Délkelet-Franciaországban, Provence volt a bölcsője. A trubadúrok a latin nyelvből kialakult helyi nyelven: provanszálul énekelték meg a világi élet szelíd szépségeit. A kora-középkori francia és német nyelvezet a mai olvasó számára kevésbé hozzáférhető, a trubadúrdalok fordítása nehézkesen adja vissza a formai és zenei szépséget. Megjegyzem, magyar nyelven ezek az aszimmetrikus verssorok és szabálytalan rímképletek is sikerülten visszaadhatók. A dalok azonban nem olvasásra, hanem éneklésre születtek, zene nélkül nem is teljesek. A trubadúrlíra mégis az európai irodalom legfontosabb fejezetét alkotja: a provencal költők hagyományozták át a mának a szerelem európai formáját. Valamennyi európai lírikus közvetve tőlük tanult, az európai férfi, amikor szerelmet vall, mindmáig a trubadúrok iskoláját követi. A trubadúrok szerelemtana: Nőkultusz. A Hölgy, aki felé a költő sóhaja száll, magasabb rendű lény. A Hölgy és a lovag hűbéri viszonyban állnak egymással. A lovag felajánlja szolgálatait, a Hölgy elfogadja. A Hölgy különféle feladatokat róhat a lovagra. A lovag a Hölgynek feltétlen hűséggel tartozik. A Hölgy a lovagnak nem tartozik semmivel. A szerelem a legmagasabb erkölcsi érték. A szerelem megnemesíti az embert, a szerelmes nagylelkű és bátor, a szerelem minden lovagi tett gyökere. A szerelem a lovagi nevelés legfontosabb eszköze. A trubadúrszerelem lényege, nem a reménytelenség, hanem a távolság. A trubadúrok költészetének sok tanítványa akadt Észak-Franciaországban, Olaszországban, a Pireneusi-félszigeten és legfőképp Németországban, ahol Minnesang a német lovagi költészet neve. A német követők, a minnesängerek a szerelmet bensőségesebben és egyben elvontabb módon fogták fel.

Walther von der Vogelweide (1170-1230) a közép-felnémet irodalom legnagyobb lírikusa, az első, aki igazán egyénivé tette a Minnesang sokfelől fonódó szálait, merész újítás gyanánt személyes élményeit is belevitte költészetébe. Közvetlen, őszinte hangjának köszönheti népszerűségét, halhatatlanságát. Témái sokrétűsége, érzelmi gazdagsága, szemléletes nyelve s bravúros verselési készsége, újszerű formai megoldásai révén a lovagi költészetet soha nem látott magaslatra

emelte.

A magyar Himnusz

Kölcsey Ferenc Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című költeménye, mely 1823. január 22-én született. Kölcsey mintegy 30 nyelvre lefordított és Erkel Ferenc által 1844-ben megzenésített, nemzeti imádsággá vált műve hivatalos állami rendezvényen először 1848. augusztus 20-án csendült fel a Mátyás templomban, de csak 1989-ben került jogszabályi védelem alá, az 1989. október 18-án elfogadott 1989. évi XXXI. törvényben. A 2012. január 1-jén életbe lépett új magyar alaptörvény preambuluma a Himnusz első sorával kezdődik: Isten,

áldd meg a magyart! S ezzel új korszak kezdődött Magyarország történelmében.

Himnuszunk kuriózum. Ódai szépséggel cseng ki belőle megmaradásunk záloga, létünk éltetője a hit és a krisztusi szeretet. Az egyházi és világi himnuszköltészet eszmeisége, a himnuszokban megénekelt keresztény erények – kívánom, sok lélekben leljenek visszhangra.

(Koczka Tamásné)

Gondtól, bajtól óvj meg… Herre got, gesegene mich vor sorgen (Walther von der Vogelweide, XII. sz.)

Gondtól, bajtól óvj meg Uramisten, engedj vidám gyönyörben élni, Örömével van-e ki segítsen? Mit adhatnék cserébe néki? Vigalmamat majd meglelem, ott a régi rejteken és felokosulva visszanyerem újra. Örömeim forrása egy asszony, erénnyel ékes drága lény. Mily gyönyör a szemembe fogadnom, szolgálni nyájas híveképp. Méltat egy futó mosolyra tán, váltig ezt óhajtanám, s bárha fél, – reméltet, örvendek jó szívének. Végre, mikor ott ülhetek nála, ha elkezdem beszédemet, mit sem ér az elme tudománya, oly szédülős bolond leszek. Nagy-sietve annyi mindent mondanék, ám ő rámveti szemét, s én mindent feledve, ülök csak révedezve.

Ford. Fodor András


40

Az Etalon Film csodálatos sorozatot jelentetett meg a Katolikus Egyház szentjeiről Sugárzó életek címen.

Szent Péternek, az apostolnak, Róma püspökének és nem utolsósorban Jézus tanítványának fordulatokban bővelkedő életét mutatja be a PÉTER A KŐSZIKLA című film. A történet Jézus halálától kezdve ábrázolja az apostolfejedelem életét, és a kereszténység történelmének legizgalmasabb időszakát. Péter alakja van a középpontban, de az ő találkozásai kapcsán megismerkedhetünk Szűz Máriával, a többi apostollal, majd az első diakónussal, Szent Istvánnal, a szangvinikus Szent Pállal. Ott lehetünk az első jeruzsálemi zsinaton, majd Rómá-ban, ahol belecsöppenünk a kor embereinek hétköznapjaiba, és a Néró császár korabeli pazar gazdagság és erkölcstelen lét útvesztőibe. Az írástudatlan halász, Kefá azaz Kőszikla, Kr. u. 42-ben érkezik Rómá-ba, ahol állandó életveszélyben szervezi meg Róma püspökségének alapjait. Ki ez az ember? Jézus személyesen bízza meg erre a feladatra: „Te Szikla vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” Ki ez az ember? Egy egyszerű, kafarnaumi férfi könnyfakasztó élettörténete önnön gyarlósága és az

Úr Jézus kegyelme között. Péter apostolról az „Arany Legenda” szerint tudjuk, hogy valahányszor Jézusra emlékezett, túláradó szeretet-boldogságában könnyekre fakadt. A rendkívül szuggesztív Omar Sharif Péter-megszemélyesítése által mi is átélhetjük az Apostolok Cselekedeteinek eseményeit, és egy kemény férfiember elköteleződését Krisztus és az Egyház szolgálata mellett. Csodálatos természeti környezetben játszanak a kitűnő olasz színészek, olyan filmalkotást létrehozva, amelyben túl a gyönyörködtetésen lelki feltöltődésünket is megleljük. Kétrészes, (101, 99 perces) szinkronizált DVD

Sokan imádkoznak CASCIAI SZENT RITA közbenjárását kérve, hiszen ő a lehetetlennek tűnő kívánságok beteljesítője, az egyik „legnépszerűbb szent”. Vajon ismerjük-e Rita életét? A XIV. századi Itáliában, Umbriában játszódó történetben Rita, a szépséges lány egy lovaghoz megy férjhez és ezzel lovagi családok háborújának kellős közepében találja magát. Bosszú, gyilkosság, kíméletlen harc – úgy tűnik, sohasem szakadhat meg e kegyetlen lánc. Rita fegyvere a hit, az imádság és feltétel nélküli szerelme férje iránt, amelyekkel mindenkit megváltoztat maga körül. Alázatos, szelíd és bátor lényének mindent átalakító erejét mutatja be ez az izgalmasan megjelenített film. Sikerülhet-e Ritának megvalósítani gyermekkori álmát? Mire hívta őt el az Úr Jézus? Hogyan kell úgy imádkozni, hogy közbenjárásunkra megszállottak és betegek szabadulnak-gyógyulnak meg? Ez a gyönyörű film sok kérdésünkre választ ad, miközben megismerkedhetünk egy erős asszony állhatatos életével, akinek épen maradt teste ma is megtekinthető a Dél-Olaszországi Casciában, a Szent Rita templomban. Kétrészes, (106, 104 perces) szinkronizált DVD Mindkét film kölcsönözhető –


41

Dsida Jenő:

Tekintet nélkül

Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül. A kapuk mögül ebek vicsorognak,

az ablakokból kiköpdösnek és röhögnek. Száz közbiztonsági gócpont adja ki az elfogatási parancsot. Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz, súlyos, vérező kövek, de néha röppen sóhaj is, szeretet is, rózsa is.

És este a tűzhely mellett, vagy szuronyos zsandárok között hátrakötött kézzel, mégis mondogatni kell a fellebbezhetetlen, sziklakemény, erősítő, vigasztaló igét:

Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet.

1928

Könyvespolcra ajánljuk

Jókai Mór: A tengerszemű hölgy Könyvrendezés közben került a kezembe otthon Jókai Mór kevéssé ismert regénye, mely ezt a romantikus címet viseli. Ugyanekkor olvastam el A fehér rózsa című Jókai-regényt is, mely keleti környezetben meséli el egy Magyarországról elrabolt ifjú nő asszonyéletét, s csodaszép keresztény hitvallást fogalmaz meg benne az író. Azt gondoltam, ez is ilyen

nőregény lehet, romantikus, szerelmes, megható, bonyodalmas, váratlan eseményekkel átszőtt, igazi romantikus írásmű. A tengerszemű hölgy azonban politikai regény. Az 1848-49-es, eltaposott polgári forradalom Magyarországán játszódik, a megtorlás évtizedeiben, Jókai számára jelen időben. Naplószerű, tudósítás pontosságú beszámoló. Jókai Mór a cselekményt egy hölgy életrajzába illeszti, de a címadó asszony mellékszereplője a történetnek, a főszereplő egyes szám első személyben maga az író. A tengerszemű hölgyet, Erzsikét, bájos ifjú leányként ismerjük meg a regény első lapjain. Az író vonzódik hozzá, de nem nyeri el szerelmét. Kalandos, csavaros, meghökkentő, olykor szeleburdi és felelőtlen, éretlen és vakmerő, majd végezetül tragikus Erzsikénk életútja, több házasságon, veszélyes kalandokon, háborús viszontagságokon keresztül. Jókai Mór regényében felvonultatja a kor képzőművészetének, irodalmának, sajtójának, színházi és politikai életének szereplőit, úgy mutatva be a kortársakat, úgy szerepeltetve őket, hogy húsvér emberként válnak ismerőseinkké, mint ő maga is. A könyvből közvetve megismerhetjük Jókai Mór életvitelét, rendkívüli szorgalmát és munkabírását, kitartó és bátor irodalmi és közéleti munkásságát. Találkozunk Petőfi Sándorral és Arany Jánossal, Vasvári, Irinyi, Vörösmarty, Bajza, Vajda János, Tompa, Nyáry Pál és Táncsics bukkannak fel a cselekményben. Micsoda idők voltak! Ha ismerni szeretnénk történelmünket, forduljunk bátran nagy irodalmárainkhoz! A forradalom elbukása után a népüket vezetni hivatott magyarok, tisztek és közkatonák, politikusok, képzőművészek, irodalmárok, birtokos nemesek hosszú évekre-évtizedekre váltak keserves körülmények között börtönlakókká, vagy szenvedtek vértanúhalált az akasztófán, s volt, ki más utat választott, életét menteni külföldre menekült; elhagyta hazáját, a félelem s könnyek országát. 1849 után Jókai maga is bujdosott, egy a Bükk hegységben lévő kis faluban töltött hosszú időt, távol feleségétől, Pesttől. Joggal tarthatott a felakaszttatástól, ő és társaiért is tűvé tett mindent az osztrák titkosrendőrség. Szomorú bekezdés a könyvben, amelyben leírja, hogy pesti szolgálójuk nagy paksaméta írását égette el ura távollétében, hogy a házkutatások során terhelőt lehetőleg ne találhassanak. Feltűnik a regény lapjain Jókai felesége, Laborfalvy Róza. Megható a szép színésznő hűséges kitartása, szerelme, ahogy menti férjét, jár titokban úttalan utakon, gondoskodik róla a bujkálás éveiben. Sokat szenvedett nemzetünknek ma március 15-e reményteli, büszke tavaszi ünnep; s a lelkesedés mellett hajlamosak vagyunk elfeledni a sok szenvedést, vért és tenger áldozatot, a keserű bukást, a Magyarországra nehezedő megtorlás és elnyomatás elviselhetetlen éveit. Távolinak tűnik mindez, pedig igazat kell adnunk Hérodotosznak, mikor ezt mondta: A történelem az élet tanítómestere. Hogy okosabban élhessük meg a jelent, és szebb jövőnk lehessen, eleink életét a magunk és gyermekeink jövője iránti tiszteletből is ismerni szükséges.

Koczka Tamásné


42

A dunaharaszti Laffert kúriában örömteli eseményen vehettek részt az érdeklődők. 2014. március 22-én délután a Budapest VIII. kerületi

Szent Rita kápolna kórusa és szólistái adtak elő egy spirituálé összeállítást, nagy sikerrel. A helyi Szent Cecília kórus és vezetője, Fazekas Tamás több éve ápol testvéri kapcsolatokat a Szent Rita énekkarral, a dunaharaszti meghívásra is ennek a barátságnak a keretében került sor. Gratulálunk a Szent Rita kórusnak és karnagyának, Besenyei Évának a színvonalas előadáshoz. Nagy örömmel hallgattuk őket. Köszönjük a Laffert kúriának, hogy lehetőséget adott az előadás megrendezésére. (Szent Cecília kórus)

Az örkényi Szabadidő Központ adott helyet Mets György költő, festő életműkiállításának, melynek megnyitójára 2014. február 24-én került sor. Többen ellátogattunk Dunaharasztiból az eseményre, hiszen Gyurit sokan szerettük és tiszteltük. A kiállításon közel ötven festményt, rajzot tekinthettek meg a látogatók. A tárlaton volt látható a most bemutatott olajfestmény is, a drámai vonalakkal és színekkel megfestett Levétel a keresztről.

(Koczka Tamásné)


43

MUZSIKÁLÓ TAKSONY

A jó idő beköszönte egyre inkább arra sarkall minket, hogy a szabadban töltsük el az időt. Akinek kertje van, az ilyenkor ki sem lát a munkából, annak minden hátrányával és áldásával együtt.

Utóbbiak közt említeném a madarak szinte egész napos koncertjét, mely komoly szerzeményhez hasonlóan több tételből áll. Hol a napkeltét köszönti a tollas hadsereg, hol a finom falatok lelőhelye a téma tárgya, de bizonyára az udvarlás is helyet kap a szünet nélkül folyó csivitelésben, csirregésben, csattogásban, burukkolásban…

A robbanásszerűen kicsattanó természet még mély álmát aludta, amikor a fűtött szobákban már arról folyt a beszélgetés, hogy ezen a tavaszon és nyáron mikor, hol és milyen koncertek csendüljenek fel Taksonyban. Elsődleges szempont volt a hagyományok őrzése, a korábban elindított sorozatok folytatása, mindezt azonban úgy, hogy az újdonság ereje megmaradjon, és a közönség ismét színvonalas rendezvények részese lehessen.

Az idei első kiemelkedő zenei esemény a késői húsvét okán júniusra csúszik. A Taksonyi Pünkösd című programnak immár évek óta része, a focibajnokság és a főzőverseny mellett, a Szent Anna templomban megrendezésre kerülő koncert, melyre az ünnep hétfőjén kerül sor.

Először nyolc esztendővel ezelőtt csendült fel muzsika ezen a napon a templomban, Révész Rita operaénekesünk ötlete nyomán. A mögöttünk hagyott ünnepek műsorai mindig más és új élményt kínáltak, és ez most sem lesz másként. Rita csodálatos hangja mellett szokás szerint szerephez jutnak a hangszerek is, első ízben ebben a házasításban: két trombita és két harmonika. A művészek: Horváth Péter, Höchszt János, Kassai Zoltán és Solymosi Dávid e sorok írásakor már a műsor összeállításán dolgoznak, ami ebben a felállásban nem is olyan egyszerű. Révész Ritának köszönhetően a vokális zeneirodalom gyöngyszemei is részét képezik a Pünkösd hétfői koncertnek, az ő kísérője Kocsis Natália lesz.

Második alkalommal emeli a pünkösdi koncert fényét kiállítás is, melynek megnyitójára az örökzöld dallamok elhangzása közben kerül sor. A tavalyi nagy sikerű tűzzománc tárlatot követően idén Szekeres Erzsé-bet textilművész Árpád-házi szentek-ről és boldogokról készült szövött textil faliképei kerülnek a templom falára. Invitációként következzék egy rövid részlet a művésznő munkásságát bemutató könyv ide vágó passzu-sából: „…Lenyűgöző és különösen

szuggesztív látványt jelentő együttes

az Árpád-házi szentek és a boldogok

szövött képeken való megformálása.

…Ők azok, akik életvitelükkel a krisz-

tusi tanításnak engedelmeskedtek, és

az embernek a bűn által elhomályo-

sított istenképét hordozzák. Életük és

kegyelemből kapott akaraterejük, kitartásuk példa, ami szinte követhetetlen. Ilyen szenteket termett föld volt a Kárpát-

medencében Pannónia is… A 150-200 cm hosszú alkotások szín- és formavilága tükrözi a szentek kimagasló

erkölcsiségét, szolgáló szeretetét, keresztény erényét.” A faliképek már a pünkösdi ünnepi miséken is megcsodálhatóak lesznek, a hivatalos megnyitóra azonban hétfőn 17 órakor kerül sor a koncert keretében. Szekeres Erzsébet munkásságát Dr. Nagy Márta művészettörténész méltatja, aki egyben a két hétig látható kiállítást is megnyitja.

A templom falait még díszítik a június 9-én felavatott szövöttesek, amikor is a Fő téren, június 13-án sor kerül az első nyáresti koncertre. E sorokat olvasva bizonyára sokan meglepődnek azon, hogy a Főtéri esték című rendezvény sorozat az ötödik évadhoz érkezett. Taksony Nagyközség Önkormányzatának támogatásával eddig 17 program került a közönség elé, melyek között a görög népzenétől a skót dudáig, a citera muzsikától a harmonikán át a gospelekig sokféle zene szólalt már meg a zenepavilonban. Az előttünk álló nyár ismét négy estén hívogat a templomkert által körbe ölelt hangulatos főtérre. A június 13-i első alkalmat követően négyhetente, mindig pénteken este 7 órakor kezdődnek az előadások, melyek látogatása ingyenes. Ami pedig a programot illeti, idén sem maradnak el a meglepetések. Hallhatunk összeállítást az Andok muzsikájából, a jazz és az örökzöld klasszikusokat idézi egy világot járt trió, vendégül látunk egy 14 főt számláló harmonika zenekart, és az évad zárásaként ismét felveszi a hangszert Taksony polgármestere, Kreisz László, aki szintén egy trióval készül zenei meglepetésre. A programok szerkesztése és az egyeztetések még folynak, – így helye van a megjegyzésnek, miszerint a műsorváltoztatás jogát fenntartjuk –, de a Hírharang nyári számában szokás szerint megjelenik majd a zenei esték programját és előadóit tartalmazó részletes plakát.

Az esteket rendező Önkormányzat és az előadók nevében szeretettel várunk mindenkit egy kis nyáresti beszélgetésre és zenei élményre Taksony szívébe.

Ruff Béla


44

MMáárriiaa áállttaall JJéézzuusshhoozz

A Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely legféltettebb kincse, a Mária-szobor, a budapesti Szent István- Bazilikába költözött. Egy pár szóban arról, hogy került a kegyszobor a budapesti Szent István-Bazilikába. A római katolikusok által leginkább látogatott búcsújáróhely közel 2,5 milliárd forintos uniós támogatással megújul. A ferencesek által gondozott kegyhely barokk-kori kiépítése óta most nyílik lehetőség először nagyszabású felújításra, korszerűsítésre, amely egyszerre számolja fel a kommunista rendszer pusztításának maradványait, és felkészíti a zarándokhelyet a XXI. századi turizmus infrastruk-turális és lelkipásztori igényeinek kielégítésére. A kegyszobrot, mely új ruhába öltöztetve érkezett Budapestre 2013. október 23-án (a kegyhely felújításának idejére), a Bazilika kapujában Erdő Péter bíboros úr fogadta. A Szűzanya szobrát ezt követően a szentkúti ferencesek, valamint palóc népviseletbe öltözött lányok, asszonyok kíséretében vitték a szentélybe, ahol a főpásztor szentmisét mutatott be a jelenlétében. A Mátraverebély-Szentkúti ferences közösség „Szentkúti imaesték a budapesti Szent István-bazilikában” felhívással fordult a közösségekhez. Ezt a meghívást a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elfogadta, és 2014. február 12-én, 17 óra és 20.30 óra között imaestre hívta közösségeinket. A II. vatikáni zsinat óta az egyház életével, vallásgyakorlatával kapcsolatban egyre többször olvashatunk a közösség fontosságáról. Az egyház lényegéhez tartozik, hogy élő, látható szeretet-közösség legyen. A közösségben valósulhat meg az egyház küldetése. A KÉSZ egy ilyen szeretet közösség. A taksonyi-dunaharaszti KÉSZ közösség is fontosnak tartotta, hogy Osztie Zoltán atya hívására együtt imádkozzon az ország minden részéről Budapestre zarándokoló csoportokkal. Fontosnak tartottuk, hogy Láng András atya és Hufnagel Béla Attila elnök úr vezetésével részt vegyünk az imaesten. A szentmisén András atya is szolgált. A szentmise után a KÉSZ csoportok külön-külön imádkoztak, fohászkodtak a kegyszobor előtt. Ezekkel a kérésekkel fordultunk mennyei édesanyánkhoz, hogy az évszázadok zarándokaihoz csatlakozva az Ő kezébe helyezzük kéréseinket, hogy Ő legyen hordozója és támogatója magyar népe minden fohászkodásának.

– Boldogságos Szűz Mária, Édesanyánk! Földi életutunkon szent palástoddal óvj meg minket minden lelki és testi

veszedelemtől. Védelmezz, és szeress minket, halálunk óráján pedig állj mellettünk.

– Áldd meg otthonunkat, családunkat, községünket, szüleinket, testvéreinket, barátainkat és ellenségeinket. Áldd meg

kezünk munkáját. Térítsd Szent Fiadhoz a bűnösöket, békítsd meg az ellenségeket, vigasztald meg a szenvedőket és

bánkódókat. Vedd oltalmadba az árvákat és özvegyeket. Gyámolítsd az elaggottakat és tehetetleneket. Gyógyítsd meg a

betegeket, vigasztald a haldoklókat. Nyisd meg a lelki vakok szemeit és törd meg a megátalkodott és hitetlen szívek

keménységét.

– Áldd meg magyar hazánkat. Adj népednek jobb jövőt, jólétet, békét, boldogságot. Engedd, hogy Szent István népe az

igaz keresztény katolikus hitben egyesülve téged – Égi Anyánk – szeressen és tiszteljen.

– Szabadítsd ki hatalmas közbenjárásoddal a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, kiváltképpen azokat, akik életükben

sokszor elzarándokoltak e szent helyre.

– Engedd, még sokszor megláthassuk angyali arcodat és hódolhassunk Szent Fiadnak, az Atyával és Szentlélekkel

egyetemben.

– Mária Szeplőtelen Szíve, a kötelességteljesítésben tanúsított hűség mintaképe, add, hogy én is ugyanilyen készséggel

és állhatatossággal teljesítsem Isten, önmagam, és felebarátaim iránti kötelességeimet.

– Mária Szeplőtelen Szíve, malaszttal teljes, a Magasságbeli frigyszekrénye, add, hogy én is kegyelmi életet éljek, a

Szentlélek élő temploma legyek, mindenáron kerüljem a bűnt és bűnbánattal, vezekléssel jóvátegyem a múlt bűneit.

– Mária Szeplőtelen Szíve, ki boldog vagy mindenek között, mert hűséges voltál Isten igéjéhez, add, hogy én is

szilárdan és örömmel higgyem a kinyilatkoztatott igazságokat és féltékenyen őrködjem hitem kincsén.

– Mária Szeplőtelen Szíve, ki mindenben Isten akaratát keresed, add, hogy én se feledkezzem meg soha egyetlen földi

célomról, Isten akaratának teljesítéséről, bármi legyen az és bármibe kerüljön is.

– Mária Szeplőtelen Szíve, ki mindenkor tökéletes benső egységben élsz Istennel, add, hogy én is egész lelkemmel

Istenhez emelkedhessem az összeszedettségben és az imában.

Hazafelé az úton azon elmélkedtem, hogy milyen gyönyörű vendégségben voltam. Szent Istvánnál van látogatóban az ő Ura Édesanyja, akit szent királyunk annyira szeretett és tisztelt, hogy oltalmába ajánlotta hazánkat. István királyunk szigorú jobbja mellett szeretetteljes vendéglátásban van része Máriának. Hivatalos a vendégségbe minden testvér, és mi is a testvérek közösségébe tartozunk.

Imádságos szeretettel Györke Erzsébet KÉSZ tag által


45

Tanúságtétel

FELNŐTTKÉNT BÉRMÁLKOZOM Vegyes házasságból szüle-tett leánygyermek vagyok, Édesapám és családja római katolikus, Édesanyám és családja református vallású. Amikor összeházasodtak,

Édesapám keresztelkedett át reformátussá, mert abban az időben még nem lehetett a templomi esküvőt meg-tartani, csak ha mindkét fél azonos vallású, így amikor megszülettem, automatikusan reformátusnak keresz-teltek. Szüleim nem voltak vallásosak, Édesapám akko-riban közalkalmazottként dolgozott, így tilos is volt nekik templomba járni. Nagymamám viszont gyakorló katolikus volt és a nyári szünetekben, amikor egy-két hónapot náluk töltöttünk vidéken, mindig csodálva néz-tem a kis Mária-oltárt az ágya felett, a falra akasztott nagy Jézus képet, a falon függő húsvéti gyertyákat és az olvasót. Nagymamán példája nyomán alakult ki bennem valamilyen Isten-kép, amely azért nagyon hiányos volt. Amikor első osztályos voltam, ámulva néztem a katolikus osztálytársaim elsőáldozását, amelyben, mint akkor a felnőttek mondták nekünk, „Jézus Krisztus kis menyasszonyai” lesznek. Emlékszem, hogy mennyire vágyott a szívem és a lelkem arra, hogy „Jézus kis menyasszonya” legyek én is, és tudni, mit is jelent ez, de sajnos ez akkor nem adatott meg nekem. Édesapám mindig azt mondta nekünk, hogy: „Nekem kötelező volt a templomba járnom, de nektek most tilos!” Én titokban mindig csodálattal figyeltem drága Nagymamám kis oltárát, gyermeki lélekkel éreztem, hogy ez mennyire fontos dolog, és búcsúkor mindig Mária-szobrocskát, szentképet vagy egyéb kegytárgyat vettem neki a zsebpénzemből ajándékba. Éreztem, hogy az Úr Krisztus hív magához, ezért ha kirándultunk és útba esett egy-egy katolikus templom, mindig be-mentem, mert erős késztetést éreztem arra, hogy talál-kozhassak ott bent az én Mennyei Atyámmal. Amikor már felnőtté váltam és az unokahúgaim olyan korba léptek, hogy konfirmálhattak, én is elmentem velük a református templomba a hittanórákra, titokban, nehogy Édesapám előtt ez kitudódjon, mert nagyon vágytam megismerni Krisztus urunkat és a Szűzanyácskát, ahogy drága Nagymamám nevezte, és közelebb kerülni hozzájuk. Sajnos számomra azok a hittanórák és az a légkör nem adták meg azt az érzést, hogy rátaláltam volna a Mennyei Atyához és Jézushoz vezető útra. Közben megtaláltam életem párját, aki római katolikus vallású, és a jegyesoktatást a Soroksári Római Katolikus Plébánián látogattuk. Itt nagy hatással volt rám Váczi József atya, aki gyönyörű történeteket mesélt nekünk Jézusról, a szentekről és a vallásról, örült, hogy ennyire érdeklődőek vagyunk és ajándékba adott egy Bibliát,

melyet azóta is nagy becsben őrzök. Az esküvői szertartást a Soroksári Nagyboldogasszony Római Kato-likus Templomban tartottuk, gyermekünket pedig római katolikusnak kereszteltük. Egy komolyabb betegség kapcsán az élet a New Age vonulat különféle ágaihoz sodort, de szerencsére, logi-kusan gondolkodó, útkereső emberként, nem értem be látszatmegoldásokkal és döcögő, sántító magyaráza-tokkal a kérdéseimre adott válaszok kapcsán, e mellett mindig rossz érzések kerítettek hatalmukba egy-egy ilyen összejövetelen, találkozón. Megtapasztaltam, hogy ez az út nem járható út a lélek számára, és nélkülöz mindenféle alázatot. Ez az út csak az önnön felmagasz-talás és egoizmus egyenes útja. Hiszem, hogy az Úr vezetett ott is és küldte számomra a jeleket, hogy ez nem a megfelelő hely számomra. Közben keresztszülők lettünk, jelenleg már négy kislány keresztszülei, akiket római katolikus hitre kereszteltünk és részt vettünk a keresztszülő felkészítőkön is, többek között a Szent Ist-ván Bazilikában. Mindig érdeklődéssel figyeltem Földi Endre atya előadásait és éreztem, hogy a lelkem meg-nyugszik, és otthonra talál Jézus Krisztusban. Közben a lányok elsőáldozók lettek, a fiam elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karát és feltettem magamnak a kérdést: – Hogyan tudok én a gyermekemnek és a keresztgyermekeimnek jó példát mutatni, amikor magam otthontalan lélekként bolyongok a világban? Reformátusként nem érzem magam otthon a református templomban, és a református vallás szá-momra nem adja meg azt, amire a lelkem vágyik. Ha betérek egy katolikus templomba, amit egyre többször meg is teszek, úgy érzem, otthonra lel a lelkem, de mégis valami hiányzik. Nem tartozom ide, nem járul-hatok a szentségekhez. Hogyan tudom majd a választ megadni a gyermekem, keresztgyermekeim és majdani unokáim kérdéseire, ha magam sem ismerem a vallást, és nem vagyok gyakorló keresztény? Éreztem, hogy rá kell lépnem a lelkem számára helyes ösvényre, ami csakis a római katolikus valláson és Jézus Krisztuson keresztül vezet a Mennyei Atyához. Akkoriban költöztünk Dunaharasztira és utam mindig a templom előtt vezetett a Templom utcán és éreztem, hogy ez is az Úr hívása, üzenete lehet számomra. Elhatá-roztam magam, és felkerestem a plébánián Láng András atyát, aki kedvesen üdvözölt és örült a jelentke-zésemnek. Elmondta, hogy létezik hittancsoport felnőt-tek számára, ahol engem is szívesen látnak. Immár két éve, hogy rendszeresen ellátogatok a foglalkozásokra és a szentmisékre. Egy év után elsőáldozó lettem és most készülök a csoportommal a bérmálásra. Mindkét esemény gyönyörűszép ünnep számomra, a lelki utam mérföldköveinek nagy állomásai! Érzem, hogy a lelkem otthonra, testvérekre és lelki vezetőkre


Gere Marika

talált. Nagyon megszerettem a közösséget, az atyákat, a foglalkozásokat és a római katolikus vallás segített abban, hogy teljesen másképpen tekintsek a problé-máimra, mint korábban. Az elmúlt időben sok tragédia ért, amit az Úrnak köszönhetően sokkal jobban tudtam elviselni és feldolgozni. Rábízom magam a Mennyei Atyára, és hiszem, hogy mindent elrendez az Ő Szent Akarata szerint. Krisztusban és az imáimban meg-nyugvást találok és még soha nem voltam ilyen boldog és kiegyensúlyozott, mint most. A szentgyónás felszaba-dította a lelkemet, és dicsőség az Úrnak, hogy hívó szavára részem lehet a szentségekben és lelkem otthonra talált Jézus Krisztusban. Nemrég a Katolikus Karitász Dunaharaszti Szent Erzsébet Csoportjába is jelentkeztem szolgálatra. Nagyon jó érzés segíteni és úgy érzem, visszaadhatok a Mindenható Mennyei Atyámnak valami kevéskét abból a mérhetetlen szeretetből, amellyel körülölel bennünket! Időnként felolvasást is végzek a szentmiséken, hogy ezzel is szolgálhassam az Urat.

A Biblia segít eligazodni az élet nehézségeiben és rávilágít arra, mi a fontos az életünkben. Köszönöm Láng András és Berta László atyáknak, hogy mindig türelmesen meghallgatják és megválaszolják a kérdé-seinket, hogy segítségükkel megismerhetjük, illetve elmélyíthetjük a hitünket, hogy rendszerezik, vagy éppen kijavítják hiányos vagy félreértett ismereteinket, illetve saját példájukkal Krisztus útján élen járva vezetnek bennünket. Ők és katolikus Testvéreim – kö-szönet érte mindnyájuknak – nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megtaláljam a hitem, a római katolikus val-lást gyakorolhatom, és igyekszem hasznos tagjává válni a közösségnek. Már nagyon várom a bérmálás szent ünnepét, hogy Beer Miklós püspök atya közvetítésével megtapasztalhassam az Atya és a Fiú szeretetének kiára-dását a Szentlélek által, érezzem különleges erejét és munkálkodását bennem. Tanúságtételemet hitvallásunk egy mondatával fejezem be: „Hiszek az egy szent katolikus és apostoli anyaszentegyházban.”

��

A SZENTÍRÁSRÓL

Törökné Balogh Julianna beszámolója a bérmálkozásra készülő felnőttek hittancsoportjában

Ki a Szentírás szerzője?

A Szentírás az Ó- és Újszövetség kánoni könyveinek gyűjteménye. A görög egyházi írók a hellénista zsidók példáját követve Grammatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét, melyek a Szenthagyománnyal együtt őrzik az isteni kinyilatkoztatást. A Szentírás könyveit az különbözteti meg minden más könyvtől, és az kölcsönöz nekik szentséget és tekintélyt, hogy isteni sugalmazásra írták őket.

Az I. Vatikáni Zsinat (1869-70) szerint a Szentírás könyvei azért szentek és azért kánoniak, mert a Szentlélek sugallta őket, így Isten a szerzőjük, s Isten műveként kerültek az Egyház kezére és őrződtek meg az Egyházban.

Sugalmazás: A katolikus tanítás szerint a Szentírás minden könyvének tartalmát és előadási formáját Isten akarata határozta meg, s ő úgy vezette az emberi szerzőt, hogy azt és csak azt írja meg, amit Isten akar. De az emberi szerző nem egyszerű eszköz, aki diktálás után ír, hanem Isten úgy hat rá, hogy teljes belátással, szabadon és egyéni képességeinek használatával írja le, amit Isten akar. Az isteni hatásnak és az emberi szabadságnak ez az együttműködése éppen olyan misztérium, mint minden hatékony kegyelem. Isten mint transzcendens ok működik, tehát semmit nem mozdít ki helyéről, és nem csak részt vállal a műből, hanem minden tőle van és ugyanakkor

Tartalom szerint a sugalmazott könyv lehet beszámoló valamilyen múlt vagy jelen eseményről, amit az emberi szerző maga is átélt, vagy források alapján ismert meg. Lehet továbbá olyan reflexió, amit az emberi szerző az eseményekkel kapcsolatban megfogalmaz. Mindez együtt az olvasó számára Isten szava, mert ő akarta ennek közlését. Istennek és az embernek ebből az együttműködéséből következik, hogy a sugalmazott könyv magán viseli az emberi szerző adottságait, szerkesztői képességét, s így megvan a maga irodalmi műfaja. Mindig bizonyos vallási, társadalmi és műveltségi körülmények között keletkezett, hiszen a szent író onnan kapta fölkészültségét. Tehát, bár Isten szava tudatos, szabad emberi együttműködéssel lett megfogalmazva, mégis isteni tekintéllyel és tévedhetetlen bizonyossággal áll az ember elé, mert abszolút hatékony isteni akarat áll mögötte. Ezért megköveteli az embertől az elfogadást és az engedelmességet. Az Egyház mindig is úgy tekintette a Szentírást, mint ami tévedhetetlen bizonyossággal közli Isten szavát.

46


Irodalmi műfajok a Szentírásban

A Szentírásban nem a mai európai irodalmi műfajokkal találkozunk, hanem azokkal, melyek Keleten a régmúlt időkben használatosak voltak, s csak a régi keleti irodalom alapos tanulmányozása alapján lehet őket meghatározni. Az Ószövetségi Szentírásban az üzenetek továbbadása többnyire szavakban történik. Ehhez a próféta a maga korában jól ismert egyszerű költői műfajokat és beszédformákat használja fel, így a lírai műfajokat, a dalt (siratóének, panaszdal, zarándokének stb.) illetve valamilyen drámai vagy epikus formát (vita, perbeszéd, intelem, példázat, történet stb.). De még sokféle irodalmi műfajt alkalmaztak a különféle szerzők, ezt első pillanatra is láthatjuk: törvény, történelmi tárgyú elbeszélés (történetírás), nemzetségtábla, levél, költemény (lírai, tanító), jövendölés (jóslat, apokaliptika). Az irodalmi műfajok közül való választás több tényezőtől függ: az adott tárgytól, az elérendő céltól, a szerző egyéniségétől. Tehát a Szentírás helyes megértéséhez ismernünk kell az ókori irodalmi műfajokat, a korabeli emberek életét és a nép történelmét, gondolkodás- és kifejezésmódját, képzeletvilágát, természettudományos és filozófiai világképét is.

Milyen írások tartoznak a Bibliához?

Az az ősi zsidó vallási hagyomány, amely a Biblia, a Könyvek Könyve anyagának kezdetét jelenti a Kr. e. XII. századtól követhető nyomon. Az első időkben még csupán szóbeli lehetett ez a tradíció, hamarosan azonban megindult az anyag egyes részeinek írásos lejegyzése is. A babiloni fogság utáni kor zsidósága, amely már igyekezett némi rendet is teremteni a lejegyzett anyagban, birtokában levő műveket a szifré kódes, a szentség könyvei névvel nevezte, és fokozatosan egységes, mértékadó és normatív gyűjteménnyé rendezte.

Ez a név öröklődött tovább a görög hagia biblia, szent könyvek kifejezésben, amelyet ezután a latin biblia sacraként adott tovább a keresztény világ szóhasználata számára, s amelyből egyebek között a mi Szentírás, Biblia, Szent Biblia kifejezéseink következnek. Amikorra a gyűjtemény és vele a név is megszületett, Biblián a keresztények már két, egymással szoros kapcsolatban álló gyűjteményt értettek. E kettő közül a régebbi a zsidók bibliája volt, a héber biblia, amelyet a keresztények Ószövetségnek neveztek, az újabb pedig a keresztények saját hagyománya, az Újszövetség. Az Ószövetség terjedelme az Egyházban nagyobb, mint a héber kánon, mert magába foglalja a deuterokanonikus könyveket is. Az Ószövetség könyvei a Jézus Krisztus születése előtt adott isteni üzenetet tartalmazzák. Az ide tartozó 45 könyvet négy csoportba soroljuk. Ezek a „törvény” könyvei, a „történeti” könyvek, a „próféták” és a „ tanító” könyvek.

Felsorolva: Teremtés könyve, Kivonulás könyve, Leviták könyve, Számok könyve, Második Törvénykönyv, Józsue könyve, Bírák könyve, Rut könyve, Sámuel könyvei, Királyok könyvei, Krónikák könyvei, Ezdrás köny-ve, Nehemiás könyve, Tóbiás könyve, Judit könyve, Eszter könyve, Makkabeusok könyvei, Jób könyve, Zsoltárok könyve, Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve, Énekek éneke, Bölcsesség könyve, Sirák fia könyve, Izajás könyve, Jeremiás könyve, Siralmak könyve, Báruk könyve, Ezekiel könyve, Dániel könyve, Ozeás könyve, Joel könyve, Ámosz könyve, Abdiás könyve, Jónás könyve, Mikeás könyve, Náhum könyve, Habakuk köny-ve, Szofoniás könyve, Aggeus könyve, Zakariás könyve, Malakiás könyve.

Az első századok keresztényei tehát némi kiegészítéssel és szerkezeti átalakítással, de a sajátjukként olvasták, használták a héber bibliát, az Ószövetséget. Melléje tettek viszont ennek az anyagnak egy másik gyűjteményét is, amelyet Újszövetségnek neveztek. Ez a Jézusra és apostolok korára vonatkozó anyag kanonizálásától 27 iratot számlált, amelyet minden keresztény közösség azonos szerkezetben és terjedelemben vall a magáénak. Az Újszövetség könyvei az Ószövetség 45 könyvével együtt, mint ezek beteljesítő kiegészítése alkotja a Szentírást, Isten kinyilatkoztató szavának megtestesülését a történelemben; őrzi a Jézus Krisztusban történt eszkatologikus

(végső dolgokról, világvégéről) kinyilatkoztatást, amit az Egyház mint ilyet fogad el és élő hagyományként ad tovább. Az Újszövetség, Jézus és apostolainak útmutatását adja a keresztény hithez és élethez. Szintén négy csoportba oszthatjuk: „evangéliumok”, egy „történeti könyv”, „apostoli levelek” és egy „prófétai” könyv.

Felsorolva: Máté evangéliuma, Márk evangéliuma, Lukács evangéliuma, János evangéliuma, Apostolok Cselekedetei, Rómaiakhoz írt levél, Korintusiakhoz írt első levél, Korintusiakhoz írt második levél, Galatákhoz írt levél, Efezusiakhoz írt levél, Filippiekhez írt levél, Kolosszeiekhez írt levél, Tesszalonikaiakhoz írt első levél, Tesszalonikaiakhoz írt második levél, Timóteushoz írt első levél, Timóteushoz írt második levél, Tituszhoz írt levél, Filemonhoz írt levél, Zsidókhoz írt levél, Szent Jakab levele, Szent Péter első levele, Szent Péter második levele, Szent János első levele, Szent János második levele, Szent János harmadik levele, Szent Júdás levele, Jelenések könyve.

A Szentírásban tehát megnyilvánul Isten igazságának és szentségének sérelme nélkül az örök Bölcsesség csodálatos leereszkedése, „hogy megértsük, mily kimondhatatlanul jóságos az Isten, és mennyire igazodott hozzánk beszédmódjával, amikor gondosan törődött természetünkkel”. (Dei Verbum 13) Isten emberi nyelveken kifejezett igéi ugyanis hasonlóvá váltak az emberi beszédhez, amint egykor az örök Atya Igéje a gyönge emberi test fölvételével hasonlóvá vált az emberekhez. 47


48

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn.13,34) „Ébredjen minden egyházközség arra a tudatra, hogy mindegyik Krisztus családja, s legyen gondja, hogy ne legyen abban a családban senki, aki éhezik, mialatt mások lakmároznak, senki, aki mezítelen, mialatt másnak fölös ruhája vagy lábbelije van.” (Prohászka Ottokár)

A Taksonyi Karitász Csoport beszámolója A legutóbbi beszámolónk óta eltelt időszakban nem volt rendkívüli esemény, azonban a Karitász számára mindig akad bőven feladat.

A téli hónapokban – októbertől márciusig – minden hónap negyedik szombatján egy tál meleg étellel várjuk az arra rászoruló családokat. Alkalmanként 80-100 fő igényelte ez irányú segítségünket. Sok esetben ez nem csupán az étel elfogyasztására, vagy elvitelére korlátozódik, hanem szükség esetén mentális problémáikon is megpróbálunk segíteni annak, aki erre igény tart.

Karitász szervezetünk a fogadóórákon – minden pénteken 17,30-19,00 óra – folyamatosan veszi át a jó minőségű gyermek- és felnőttruha adományokat. Az elmúlt negyedévben így lehetőségünk volt két alkalommal jelképes összegért ruhavásárt rendezni, egy alkalommal pedig a leginkább rászorultak részére ingyenes ruhaosztást tartottunk. Koordináljuk továbbra is a bútorok és egyéb eszközök rászorulókhoz való eljuttatását.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívására tartós élelmiszereket gyűjtünk. A lapzártáig beérkezett élelmiszer mennyisége minden eddigi akciónkat felmúlta, melynek összetétele is igen sokrétű. Az alapvető élelmiszereken túl érkezett házi befőzésű lekvár, paradicsom és befőtt is!

A tartósélelmiszer gyűjtés eredménye: 82 kg liszt, 80 kg cukor, 32,5 kg rizs, 4 kg búzadara, 0,5 kg porcukor, 4 kg só, 13 l étolaj, 6 doboz tea, 16,4 kg tészta, 17 üveg (házi és bolti) lekvár, 1 kg felesborsó, 3 csomag borsó, 1 kg lencse, 1 kg nesquik kakaó, 80 dkg kávé, 10 db tojás, 10 db levespor, 6 csomag pudingpor, 1 tábla szalonna, 2,5 kg keksz, 1 kg nápolyi, 2 csomag cukorka, 3 tábla csokoládé, 1 doboz bonbon, 2 üveg (házi) paradicsomlé, 45 db májkrém, 20 dkg mák, 1 l málnaszörp, 10 dkg mazsola, 10 db nagy dobozos májkrém, 15 db nagy konzerv, 5 db olajoshal konzerv.

Ebben az adakozásban messzemenően megvalósul a cselekvő, felebaráti szeretet, hiszen a hívek segítségével adományaikon keresztül van lehetőségünk segíteni másokon. Az összegyűlt élelmiszerekből 26 darab csomagot tudtunk összeállítani, amelyekkel rászoruló családokat segíthettünk húsvét előtt.

Ezáltal megvalósul az adakozás Jézus által előírt formája: „Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, hogy mit tesz a jobb! Így alamizsnád titokban marad…” (Mt 6,3-4)

A nagyböjti időben a péntek esti keresztúti ájtatosságot minden alkalommal más-más katolikus szervezet vezeti. Március 28-án a Taksonyi Karitász csoport tagjai járták körbe a keresztutat és olvasták fel a Jézus szenvedésében és kereszthalálában kifejeződő isteni irgalmasság titkait megjelenítő elmélkedéseket.

A sok-sok támogatásért és segítségért, melyben részesültünk és így a rászorultakat megsegíthettük, hálát és köszönetet mondunk minden kedves adakozónak és a jó Isten áldását kérjük valamennyiünkre.

Továbbra is kérjük – lehetőségeikhez mérten – jólelkű adományaikat!

„ÖRVENDJÜNK – AZ ÚR FELTÁMADOTT,

ÖRVENDJÜNK – AZ ÚR VELÜNK VAN!”

Áldott, allelujás húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak!!!


49

A Dunaharaszti Szent Erzsébet Karitász 2013-as beszámolója „Karitatív cselekedetek nélkül nincs keresztény közösség.”– mondja Ferenc pápa.

Hálatelt szívvel mondunk köszönetet a múlt évben kapott bátorításért, a megtartó imáért és az anyagi támogatásért a nélkülözők nevében! Isten fizesse meg ezerszer azt a sok jót, nagylelkű támogatást, bizalmat és szeretetet, amelyet Önöktől megtapasztaltunk a 2013-as esztendőben. Mindezek nélkül számos tervünk és álmunk nem valósulhatott volna meg. Mindnyájan rászorulók és másokat gazdagítani hivatottak vagyunk. Az ember eredendően rászoruló. Bűneink ellenére azonban tehetünk jót. Mi karitásztagok egymás nélkül sem tehetünk semmit. Láng András plébános és Kármán János karitászigazgató alapítóink mondták egykor, hogy „a karitász nemcsak intézmény, hanem valójában lelkiség. Isten is személy, nem elvont fogalom.” A Dunaharaszti Szent Erzsébet Karitász szeretetszolgálata lakóhelyünk, Dunaharaszti környezetében működik. Az adományozók és az adományozottak is Dunaharasztin élnek, illetve haraszti kötődésűek. A Caritas Hungarica működési

rendje az, hogy a katolikus plébániák szervezzék meg a saját önkénteseikből álló karitász-szervezetüket, amely a szűkebb pátria, Dunaharaszti felé végzi a szeretetszolgálatot. Kivételt a katasztrófa-helyzet képez. Az egyházmegyei karitászigazgatóság koordinálja a plébániai karitászcsoportokat, amelybe ellenőrzés, támogatás, kapcsolattartás – az országos szervezettel – tartozik. A december 15-i nagy adománygyűjtési akció, amelyet a közmédia közvetített, nem a plébániai szolgálatok finanszírozására szolgált (annak a pénznek megvan a maga helye az országos szervezetben, a Caritas Hungaricában), vagyis a mi karitászunk nem kapott abból az adományból. Pénzügyeink a helyi összefogás eredményeit tükrözik:

Bevételek:

Áthozat 2012-ről: 236.200,- Adomány: (Nagy család, Dr.Tömössy László, Fajta János; róluk név szerint tudunk; hozzájárulás karitász-táborra a szülőktől)

60.000,-

Szent Erzsébet-napi gyűjtés (Szent Imre+Szent István Plébánia): 80.000,- Jótékonysági rendezvény: („egymillió csillag a szegényekért-gyertya”, adventi vásár, ruhaosztás, a karitász-táborban tartott „árverés”)

67.675,-

Egyéb: (Szent Antal-persely: Rézi néni, Grimmné Erzsi, és sokan mások; önkormányzati pályázat)

696.168,-

Összesen: 1.140.043,-

Kiadások:

Segélyezés helyben: (rezsiköltség pénzbeli kifizetése, gyógycipő, gyógyszer, ebédbefizetés szegény /Baktay-s/ diáknak, élelmiszertámogatás)

88.637,-

Segítség katasztrófában: 0 Fenntartási költségek: (szatyor, zsák) 1.900,- Egyéb: (karitász-tábor, lelkigyakorlat, Idősek Napja, kézműves anyagköltség a karácsonyi vásárra, „egymillió csillag a szegényekért-gyertya”, buszköltség a cirkuszba, karácsonyi csomagok a rászorulóknak)

767.989.-

Összesen: 858.526,-

Maradvány: 281.517,- � Természetbeni juttatás volt:

a karitász-boltban megtartott ruhaosztások során kiosztott ruhanemű, cipő, táska, ágynemű, játék és egyéb holmi; � hasonlóan 2013-ban, a nagyböjtben gyűjtött tartósélelmiszer is, amelyet a jóakaratú és önzetlen hívek hoztak el a

karitász-helyiségbe, ahonnan mi elszállítottuk nyilvántartott rászorulóinknak. Erről már beszámoltunk a Krisztus fénye 2013. húsvéti számában.

� Éhezőknek ételkonzervet osztunk, nem hagyjuk korgó gyomorral elmenni tőlünk a nélkülözőket. Kéregetőknek pénzt nem adunk.

� Nemcsak az önkormányzattól nyertünk 400.000 Ft pályázati támogatást, amelyet az Önkormányzat Szociális Bizottsága még kiegészített a polgármester Dr. Szalay László és az aljegyző Kiss Gergely javaslatára 100.000 Ft-tal a karitász-táborban kifejezetten a gyerekek ebédjére, de a Váci Egyházmegyei Karitász is támogatta a karitász-tábort 150.000 forintnyi Tesco-utalvánnyal. Ezt kézműves alapanyagok beszerzésére (és főétkezéseken kívüli) élelmiszerre tudtuk fordítani. A Szent István Plébánia is kapott pályázati támogatást kifejezetten a karitász-táborra a Váci Egyházmegye püspökétől, Dr. Beer Miklóstól, Gintner Orsolya kérelmének köszönhetően.

� Ezért is áll a gyerekek rendelkezésére ping-pong asztal, csocsó, trambulin, kézműves-eszközök, kosárlabda, fürdőmedence… és sok önkéntes szervez igen színvonalas programot itt a táborban a megkeresésünkre, mindezt ingyen: Bácsi Böbe és Rábenspeck Erzsike „foltvarázslással”, Fazekas Tamás zene-, hangszertanítással, Gintner Orsolya tánc-, énektanítással, a Haraszti Íjász Club íjászattal, Herceg János egész héten át tartó technikai


50

segítséggel, Pákozdy Richárd és sok szülő játékszervezéssel, Patyi Bea kézműveskedéssel, Rónai János lovagolta-tással. Ezért tudjuk a karitász-tábort ingyenesen szervezni az Önök gyermekeinek. Ez azt jelenti, hogy a karitász-tábor nem a szegények részére fölajánlott adományokból vesz el. Az ingyenesség nem olcsóság és igénytelenség. Az ingyenesség próbálja megmutatni Isten, és az Anyaszentegyház feltétel nélküli szeretetét. Sok munka, szeretet és összefogás van emögött; a pályázatok megírásától kezdve a tábor végén a Főplébánia kitakarításáig. Nem anyagi haszonért dolgozik senki sem, hanem a gyermekek öröméért; a megosztás, a közösségi érzület megélése pedig a nyereség.

� Egész évben sokan-sokan segítettek: úgy, mint adventkor Hirják Éviék, több zsáknyi plüssállattal; egy önzetlen házaspár nagylelkű ajándékozással egy családnak karácsonykor; többen, úgy, mint az E.N.D. családközösség, Germanek Mátyásné, Horváth Miklósné és mások is édességgel. Az „érettségire készülő közösségi szolgálatot vállaló fiatalok”, Gintner Hajna és Pozsgai Bálint is kivették a részüket az év végi „hajrából”. Köszönjük Fornton Istvánné „Filléres-bolt”-vezető nagylelkű támogatását, aki lényeges kedvezménnyel járult hozzá bevásárlótáska-beszerzésünkhöz, amelybe a tartósélelmiszert csomagoltuk! Köszönjük a helyi médiának, a KisDuna Tv-nek, Lehel Endre alpolgármesternek, amiért rovatot adtak számunkra. Köszönjük Mészáros Ernőnek a kitűnő minőségű ruhászsákokat. Elnézést, ha nem említjük meg mindenki nevét. Köszönet érte, Isten áldása van az önzetlen segítőn, mert az irgalmas Atya nem felejti a jót, amit Önök sok lemondás és munka révén ajánlanak fel másokért.

� Karácsonyi csomagot 81 helyre vittek el karitász önkénteseink a kisded Jézus örömhírével együtt a Katolikus Egyház nevében. + 2 csomagot a Meseóvoda munkatársai segítettek eljuttatni igen rászoruló, otthontalan családoknak. A csomagok tartalma differenciált volt: nagycsaládosoknak és egyedülállóknak állítottuk össze. 121 gyermek van ezekben a családokban, ők kapták meg a sok édességet, amelyet Önök adtak össze. Olyan idős személyeket is fölkerestünk, akik már nem tudnak a templomba járni, nem rászorulók, de fontosak nekünk és tudunk róluk, ők szerényebb csomagot: könyvet vagy édességet, gyümölcsöt kaptak.

2014-ben:

� A nagyböjti adománygyűjtés (március 25-től március 30-ig a két haraszti egyházközség összefogásának) eredménye: 131 kg liszt, 214 kg cukor, 113 kg tészta, 74 liter olaj, 6 kg zsiradék, 67 kg rizs, 9 kg só, 16 liter tej, 10 kg zöldség/dió, 86 db kisebb, 68 db nagyobb konzerv, 70 kg egyéb adomány (sütőportól capuccinon át, levesporig, burgonyasziromig, mézig… Ezeket az adatokat beküldjük a Váci Egyházmegyei Karitász-igazgatóságra, hogy országos összesítést készítsenek). Külön köszönjük a segítséget, amellyel a segítőkész testvérek átszállították az adományokat a karitász-házba (Szent Imre és Szent István Egyházközség). A differenciáltan csomagolt élelmiszereket Dunaharasztin 74 helyre, rászorulóknak viszik el önkénteseink, vannak közöttük 10 gyermekes családok is. Nagy örömet szereztek Önök ezzel! Isten fizesse meg Mindnyájuknak!

� Kérjük, hogy mindannyian segítsenek: segítsenek a nélkülözők felkutatásában is, mert csak így tudunk igazán hatékonyan működni. A felelősség közös. „Sokak szemében a könyörület és a megtérés szegényes

eszköznek tűnhet a társadalmi problémák megoldásában. A katolikus társadalmi tanítás szerint a keresztényeknek

az emberiség betegségei gyógyításánál szükségszerűen figyelembe kell venniük a teremtés és a megváltás tényét.

Ez annyit jelent, hogy minden embert úgy kell kezelni, mint Isten kivételes gyermekét, Jézus Krisztus testvérét. Ez

az emberi szolidaritás útja.” (II. János Pál pápa beszéde a Katolikus Karitász tagjai előtt, 1987. Kalifornia) Tehát a keresztények és a karitatív szervezetek feladata gyógyítani a társadalmat.

� A Dunaharaszti Városi Könyvtárban folyamatosan működik minden hónap második csütörtökén a Játékdélután Gabi, Bea, Marcsi, Ica, a hittanosok és Marianna szervezésében 16-18 óráig. Játékokon kívül a kalendáriumhoz igazodó kézműves-foglalkozás is színesíti a programot. Szeretettel várjuk az érdeklődőket! Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy megköszönjük a könyvtár-igazgatónő, Táborosi Zoltánné támogatását!

� Ruhaosztás/átvétel lesz május 9-én és 16-án pénteki napokon 17.30-tól 18 óráig a Fő úti plébánián lévő karitász-házban. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

� Ferenc pápa nagy szeretettel igyekszik az Egyház szívére vonni az időseket. Május 25-én, vasárnap, ismét tartunk Idősek Napját, amelyre máris szeretettel várjuk az érdeklődőket! 15 órától szentmise lesz az idősekért hálából a Fő úti templomban, majd hagyományosan a plébánián folytatódik az ünnep, amelyre sok szeretettel várjuk az érdeklődőket! Aki nem tudna eljönni gyalog, szívesen elhozzuk kocsival, kérjük, előre jelezze a sekrestyékben.

� A nyári, napközis karitász-tábor június 30-tól (hétfő) – július 4-ig (péntek) tart 5-12 éves gyermekeknek, 9-16 óráig. Jelentkezési lapokat húsvét után lehet kérni a karitász-tagoktól és a hitoktatóktól, a létszám korlátozott lesz (90 gyermek), kérjük, hogy mielőbb jelentkezzenek!

� Nagyon fontos: kérjük a felnőttek, szülők, nagyszülők aktív segítségét június 28-i (szombat) délután 4 órától a tábor előkészítéséhez, valamint a hét folyamán játékszervezésben, szendvicskészítésben és felügyeletben, és péntek délután a tábor befejezésekor az árnyékolók, medencék és a többi létesítmény szétbontásához.

„Az önkéntes munka életet menthet!” – mondja Papp Miklós atya. (No, nem vagyunk annyira önteltek, hogy azt gondoljuk, hogy a mi szolgálatunk nélkülözhetetlen.) Ugyanis a statisztika szerint Magyarország a depressziósok országa,


51

Tánczos Katalin: Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba – reményteljesen, S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…

Mikor a magányod ijesztően rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág” Mikor elnyomásban szenved az „igazság” Mikor elszabadul a „Pokol” a Földre Népek homlokára a „Káin” bélyege van sütve. Óh „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve… Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne, Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba – hajtsd meg a homlokod… S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen, És millió szegény a „nincstől” hal éhen, Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz, Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”… Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet: Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magadat, S később rádöbbentél, hogy kihasználtak! Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják, Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják! Mikor a népeket vesztükbe hajtják S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK! Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj: Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol! Uram! Ments meg a kísértéstől! MENTS MEG A GONOSZTÓL!

UTÓHANG S akkor szólt az Úr Jézus, kemény – szelíden: Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET, És csend legyen! Miért féltek – ti kicsinyhitűek? Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek: Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok, És a végsőkig VELETEK MARADOK!

Lejegyezte Dr. Eőry Ajándok, 1999. november 18. Forrás: Tánczos Katalin (hajléktalan költő) Az én Miatyánkom, Kairosz kiadó, 2012

talán mert nem az önkéntesek országa?! Hárommilliónyi neurotikus országában azonban nem lebecsülendő a lelki gyógyulás lehetősége, ugyanis – ha a figyelmünk mások szenvedése felé fordul, akkor elfeledkezünk a magunk bajairól, problémáiról! A társadalom éppen azért beteg, mert túl sok a magának élő, magáért aggódó ember. Amikor az egyén bezárkózik saját érdekeibe, akkor nem marad hely mások számára. Le kell bontanunk az önzés korlátait. Így ki tudunk lépni önmagunkból és… „megmenekültünk”! Bűneink ellenére tehetünk jót. A jótettek nyomán elhatalmasodó élmény örömet szerez. Ilyenkor az embernek nő az önbizalma, tisztul az emberképe, saját arca is; valóságos terápia. Mert: jót tenni jó!

� Várjuk a felnőtt önkéntesek jelentkezését is, és az érettségire készülők közösségi szolgálatot végzőket is. � A karitász-találkozó minden hónapban az utolsó pénteken 17 órától van a Fő úti plébánia hittantermében. � E-mail-címünk: [email protected] Közkívánatra:

ÁÁllddootttt ééss kkeeggyyeelleemmtteelljjeess hhúússvvééttii üünnnneeppeekkeett kkíívváánnuunnkk!!

SSzzeerreetteetttteell:: SSzzeenntt EErrzzsséébbeett KKaarriittáásszz


52

Sebők Zsigmond

MINDEN NAPRA EGY TOJÁS

– Kotkodács! Komámasszony, van-e friss tojás? Ezt a búbos kérdezte a tyúkólban. Tíz felől hangzott nagy kotyogással a felelet: – Minden napra egy tojás. Egy fehér tyúk kíváncsian leszólt a kakasülőről: – Minek, nénémasszony, a friss tojás? – Hát nem tudják kigyel-metek, mi lesz ma? – Mi semmit se tudunk. Hát lesz valami? Ugyan mi? Vajon mi? Ezt kérdezték össze-vissza a tyúkok, de még a csibék is, és olyan nagy volt a zaj, hogy a kakas megállt sétájában és beszólt az ólba: – Hát már megint miféle csatara ez? Egyszerre felelt valamennyi tyúk: – A búbos azt mondja, hogy lesz valami, de még nem tudjuk, hogy mi. Ugyan mi lehet? Vajon mi lehet? Ej, ej, micsodáról,

kicsodáról hallunk valamit, koty, koty. Ebből ugyan édes keveset tudott meg a kakas, tehát bosszúsan továbbsétált. A szemétdombnál megállt, fölment a tetejébe és nagyot kukorékolt: – Kukurikú! Sok kotyogásnak kevés az alja. A tyúkok nem törődtek a kakas csúfolódásával. A fehér tyúk újra leszólt a kakasülőről: – Hát mi lesz, nénémasszony? – Csakugyan nem hallották? – Egy kukkot se hallottunk. – Tortát csinál ma Iluska. Mindenki elcsudálkozott. – Tortát? – Mi az? Talán tormát? Ezt kérdezték. A búbos a fejét rázta. – Én nem tudom, mi legyen az, csak annyit tudok, hogy sok tojás kell hozzá. – Hát kitől tudja kigyelmed, hogy tormát vagy tortát csinál Iluska? – kérdezte egy sárga kotyogó. A búbos azt felelte: – Nekem a réce hápogta el, annak pedig a liba gágogta, a liba meg hallotta, mikor két kutya egymásnak ugatta, a kutyának a macska miákolta, a macska pedig kileste, mikor a kanári elénekelte. A tyúkok bólogattak a fejükkel.

– No, már akkor csak igaz lehet, ha annyian hallották – mondogatták. – Mást nem énekelt a kanári?

– De arról is csattogott, hogy a kis Klárika is segíteni fog Ilusnak. Mindjárt jönnek is a tojásért. – Hozzánk?

– Hát persze. Hiszen itt a pompás friss tojás. Kotkodács, minden napra egy tojás!

Nagy zenebona támadt erre a tyúkólban. – Én ugyan nem adok! – kiáltotta a fehér tyúk. – Vegyen a boltban tojást Iluska a tortájához. – Egy házért sem adok! – kiabálta a sárga tyúk. – Kérjen a szomszédban Klárika, ha kell neki. Valamennyi tyúk azt kiáltotta, hogy ő nem ad tojást, ő ki akarja költeni a tojást. A kakas ismét az ajtóba állt és azt kérdezte: – Talán darázs csípte meg kigyelmeteket, hogy így megeredt a kotyogójuk? Egyszerre kiabált mind a tyúk: – Nem adom a tojásomat! Én sem adom. Koty, koty, nem tortának való az én tojásom. Inkább elbujdosom a harmadik határba, semhogy odaadjam. Ettől a sok beszédtől se lett okosabb a kakas, tehát mérgesen odábbállt és ezt kiáltotta: – Kukurikú! A tyúkkotyogás üres szalma, nincsen abban egy szem búza. A tyúkok most se törődtek őkegyelme mérgével, hanem tovább vitatkoztak: – Hát aztán mit énekelt még a kanári? – kérdezte a kíváncsi fehér tyúk. – Azt énekelte – felelt a búbos –, hogy Iluska és Klárika a tortát édesanyjuk születése napjára készítik, azzal akarják meglepni. – Csakugyan azzal? – kérdezte a fehér tyúk. – Bizony azzal, mert annak nagyon fog örvendeni az édesanyjuk. – Igazán fog örvendeni? – kérdezte a fehér. – No, akkor én odaadom a tojásomat. – Én is, én is! – kiáltotta a sárga, a búbos és valamennyi tyúk. Mikor Ilus és Klárika tojásért mentek s azt kérdezték: Tyúkom, búkom, van-e tojás? Mind azt felelte: – Van, van! – Kotkodács, minden napra egy tojás, de kiváltképp, mikor az Iluska és Klárika tortájához kell! Hanem hát finom is, jóízű is, helyes formájú is lesz az a torta, mert ügyes kis szakácsné ám Ilus, és Klárika is segíteni fog neki. Meg hát pompás tojást adtak hozzá a tyúkok. Mikor meghallotta az esetet a kakas, így kiáltott fel: – Kukurikú! Ez egyszer a kotyogók is okosat gondoltak. Vak tyúk is talál szemet.

Fekete István: Aranymálinkó

Fuvolázó aranymadár, Üres nélküle a határ, Liget, erdő, szőlő, kert. Fészke fonott művű kosár, Élelme a káros bogár, Ha fáidra szállni mert.

Júniusban tele fészek, Négy-öt fiú, jaj, de szépek! Hozzá ne nyúlj! Nem szabad! Kerted ők őrzik jövőre, Bár elmennek telelőre, Ha a tájra hó szakad.

Szeptemberben vesznek búcsút, Előttük a szörnyű nagy út, Idegen ég, más határ. Tengereken általkelnek, Lenn, Afrikában telelnek, Ahol örökös a nyár.

Ám ott fészket sose raknak, És csak tavaszig maradnak. Míg nálunk dühöng a tél, Míg a férgek mind elbújnak, Zengő, jeges szelek fújnak, Málinkó itt meg nem él.

És májusban egy szép reggel Arra ébredsz széles kedvvel, Hogy kertedben szól a dal. Üdvözli a fészket s fákat, Virágba hullt drága tájat tavalyi fiaival.


53

F Ö L D I E A E G

É N A O R Z T M Á

N T N B Ú M I L R

Y Ö T R O E B E I

E Z É R F T Ó G V

S Z Í V E D B E N

S É R E L M E T E

É L Ő R E K E T S

G P I S Z K O L Z

A magyar költészet napját József

Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük.

Keressük meg a betűhálóban a megadott szavakat nyolc irányban, majd a megmaradt szavakkal egészítsük ki József Attila Rög a röghöz versét!

RÖG A RÖGHÖZ

Jöjj, testvérkém, atyánk, a bujdosó nap a távol falujába ballagott.

Fönn már kigyujtják üvegét a holdnak, a hamvas, égi templomablakot.

Fészkében ring a száz cikázó…….., szívemben minden mámoros szavad.

Reszket – mint ujjunk – mind a levelecske és röghöz szorul a rög és……...

Egymás mellett mi is rögök vagyunk most, minket a…….., friss vetés szeret.

Jöjj, kedvesem, tested lelkembe hullasd, bennünk a föld barázdát rejteget.

Az est sötét báránya ballagóba, feketébb hulló selyemgyapja már.

És …….. hajad mintha …….. volna, mit teljesen betölt a holdsugár.

József Attila:

A DUNÁNÁL

/1/

A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők.

(részlet)

A költő szobra a megújult Kossuth téren.

Talapzatán a Duna című vers sorai:

Mintha szívemből folyt volna tova,

zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

azúr, bóbita, dob, emleget, élő, ér, fecske, felez, fényesség, föld, gyönge, írom, lant, mező, nesz, öntözzél, piszkol, réz, sérelmet, szívedben, szőke, tapad, teker, Temze, úri, virág, vers


54

FÜLÖP-KURZUS Dunaharasztin a második Fülöp-kurzust március második hétvégéjén tartottuk meg. Ennek előzménye az volt, hogy 2010 tavaszán két fiatal ember, Fekete László és Pákozdy Richárd eljött Budapestre a Fehérvári útra, ahol a Szent András Evangelizációs Iskola magyarországi irodája van, az ott tartott Fülöp kurzusra. Mind a ketten azt mondták, hogy szeretnék ezt a kurzust elhozni Dunaharasztira, mivel ezen a hétvégén olyan találkozásuk volt Istennel, amely arra hívta őket, hogy az evangelizációnak ezt a formáját általuk Isten itt is létrehozza. Ebben kérték a segítségem. Örömmel mondtam igent, mivel életem nagy ajándéka, hogy beszéljek, tanúságot tegyek Jézusról és másokat is hozzá vezessek, mint Szent András (vö. Jn 1,40-42). Richárd és felsége elmondták ezt a tervet Láng András atyának, amelyet örömmel fogadott. Ezt követően személyesen találkoztam András atyával, bemutattam az iskola evangelizációs tervét és áldását adta, hogy nekifogjunk ennek a tervnek a megvalósításába. Az első Fülöp-kurzust Dunaharasztira terveztük, mivel azonban olyan sokan jelentkeztek és akkor a plébánia még nem volt átalakítva, így helyileg Taksonyban tartottuk meg, 2010 őszén. Ezt a kurzust követte még a Kornéliusz 2011 tavaszán, utána jött Hét fiatal kurzus, amelyből kettőt tartottunk. Majd következett az Emmausz, és ezután a Jézus-kurzus. Minden kurzusnak megvan a célja, és egymásra épülnek. A Fülöp-kurzus a hitünk alapjait adja át: az Atya szeretetét, a Bűn, Megváltás a Hit és Megtérés, a Szentlélek és a Közösség kérdéseit. Éppen ennek az utolsó témának kapcsán merült fel néhány helyi testvérben, hogy szeretnének közösséget létrehozni, de nem igazán tudták, hogyan kezdjenek ennek neki. A kurzus után újra leültünk Richárdékkal imában és beszélgetésben, hogy mit szeretnének, és az iskola mit tud nyújtani. Akkor beszéltem nekik a Kornéliusz-kurzusról, amely Isten Igéje és az Egyház tanítása alapján bemutatja, mi a közösség, ennek milyen feltételei vannak. (vö. ApCsel 2,40-47) Ezen a kurzuson megalakult a Mustármag-közösség, amely az elmúlt három évben élte és gyakorolta a közösségben az osztozást, az Ige-olvasást, a szentmisén való részvételt és az imádságot. Nem megy ez hiba nélkül, de nem hagyjuk abba, látjuk ebben a növekedésünket, amelyre nagyon jó példa a mostani Fülöp-kurzus szolgálata, amelyben a Mustármag-közösség minden tagja kivette a részét: főzés, ételszállítás, eszközkészítés, plakátragasztás, koordinálás, tanítás. Néhányan a közösségünkből résztvevők voltak, és nekik sokat adott, hogy a testvéreket látják közösen szolgálni. Mikor az első Fülöpöt tartottuk, én már akkor mondtam azoknak a testvéreknek, akikkel, most szolgáltam együtt, hogy fogunk mi még itt Dunaharasztin együtt evangelizálni. A Mustármag-közösség nagyon hálás Istennek, hogy megláthatjuk Isten munkáját a közösség életében, közös szolgálat örömében, áldozatában, imádságában. Ez volt a közösségünk első szolgálata a kurzus által az evangelizációban, de nem az utolsó! Az egyházközségben mindenkinek nagyon köszönjük segítségét és imádságát.

Néhány mondat a résztvevők tollából: „Megtapasztalhattam az Atya szeretetét és a Szentlélek erejét” „Gyönyörű pillanatok voltak, meghitt, bensőséges, mennyei” „A Szentlélek által új felismeréseket kaptam”

Tóth Anikó a Mustármag-közösség tagja és a Szent András Evangelizációs Iskola munkatársa


55

Az END közösségekről Az „Együtt Nagyasszonyunkkal” családmozgalom jelentős munkát végez a dunaharaszti családok keresztény hitben és egységben való megőrzése terén. Amióta megkezdtem itteni lelkipásztori munkámat, kezdettől fogva támogattam azokat a családokat, amelyek közösségben akarták megélni hitüket. Már 1995-ben megalakult az első családközösség, amely ma is működik. Majd másik két közösség is megalakult, amelyek hosszú éveken át tartották rendszeres összejöveteleiket. Ez a három közösség szervezte meg a nagytemplom 100 éves jubileumát, annak minden rendezvényét, vagy pl. az egyházközségi bált, amelyet idén is megrendeznek. Néhány évvel ezelőtt jelentkezett nálam Pozsgai Attila és felesége Nóra, hogy egy világszerte elterjedt családmozgalomba szeretnék bevonni a dunaharaszti családokat. Ebbe kapcsolódtunk be magam is, és a mindenkori káplán atyák. Ma már négy ilyen közösség működik városunkban nagy lelki előrehaladást eredményezve a családok életében, a családi összetartozást szolgálva. Ezek a közösségek nemcsak a saját és családjuk hitét és életüket szolgálják, hanem sokat segítenek egyházközségeink működésében is. Ezért vagyok hálás a Gondviselő Istennek, és támogatom ezt a családmozgalmat.

Láng András plébános atya

A dunaharaszti E.N.D. csoportok tevékenységéről

Igenis működik az isteni kegyelem!

Az E.N.D. Katolikus Házastársi Mozgalom dunaharaszti közösségei az elmúlt évben nagy fejlődésen mentek keresztül. Működik az isteni kegyelem a csoportokban, amely számunkra is váratlan változásokat hozott. Jellemző, hogy sok közös programon, szentmisén találkozunk egymással csoportoktól függetlenül. Az év során több lelki napon, zarándoklaton, családi napon voltunk együtt, nagyobb közösségben, és sokan részt vettünk az őszi szegedi lelkigyakorlaton is.

1. csoport Az első csoportot öt házaspár alkotja, akik 18 gyermeket nevelnek. Nagy öröm volt számunkra, hogy tavaly két családban is megszületett a negyedik gyermek. A csoport Laci atya és néhány hónapja Mohos Gábor atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára részvételével, lelki vezetésével tartja összejöveteleit a házaspárok otthonában, havi egy alkalommal. A gyerekek mindennapi nehéz logisztikája mellett közösségi feladatunknak tekintjük a dunaharaszti jegyesek oktatásában való részvételt. A két turnusban, 10-11 hétig tartó oktatásban, minden héten valamelyik pár – András atya mellett – segít a szentségi házasságra való felkészülésben. Számunkra is meglepő módon, még az elején kétkedő jegyesek is beilleszkednek a pár hétre megalakuló közösségbe, sőt többen igénylik is továbbvinni a közösségi életet. Így alakult meg az elmúlt évben a 4. E.N.D. csoport Dunaharasztin. 2. csoport Ez a csoport is már több éve működik, a régi ifjúsági közösségből összeházasodott párok alkotják. A közösség érdekessége, hogy több, nem vallásos neveltetésben részesült fél is hozzátartozik. A Szentlélek működése által ők is egyre közelebb kerülnek Istenhez. A csoportban már lassan megszámlálhatatlan gyermek született a megalakulás óta, amiben nagy segítség, hogy látják a fiatalok, a gyermekvállalás felelőssége egyben öröm is. Az összejövetelek szintén havonta történnek családoknál, Laci atya részvételével. Lelki értelemben ez a csoport óriásit lépett előre, beleértve a régebben templomba nem járó tagokat is. Kiemelkedő öröm volt, hogy az egyik pár tavaly úgy határozott, Isten előtt is kimondják az igent, így több év polgári házasság után együtt örülhettünk szentségi házasságuknak. 3. csoport Gyermekes családok hívták életre, András atya részvételével találkoznak otthonaikban. A csoport jellegzetessége, hogy kevésbé ismerték egymást a párok, mint az előző két csoportban. Ennek feloldására eleinte lazább alkalmakat szerveztek, ezáltal jobban megismerhették egymást. 4. csoport A jegyesoktatás és András atya munkájának gyümölcse ez a csoport. Istennel ismerkedő és újraismerkedő párokból áll, András atya és az 1. csoportból egy kísérő házaspár részvételével, alkalmaikat szintén az otthonaikban tartják. A kísérőpáron kívül két párral indult a közösség néhány hónapja. Azóta az újabb jegyesekből további egy pár csatlakozott a csoporthoz.

Lelkiségünk egyik kulcsmotívuma az összetartás, összetartozás. Ennek jegyében az E.N.D. közösségek szervezték meg idén, április 5-én a Húsvét előtti „nyílt” lelki napot, Mohos Gábor atya lelki vezetésével, melyen sok, a mozgalomhoz nem tartozó testvérünk is részt vett. Reméljük, az itt kapott adományok, kegyelmek mindannyiunk további lelki gazdagodását, fejlődését segítik elő.

Dékány Zsolt


56

Megdicsőült a szégyen fája A világ Megváltója vagy és az enyém édes Jézusom. Feláldoztad életed értünk, meghaltál szent keresztfádon. Szenvedésed, kínhalálod megszentelte a rút keresztfát, Megaláztatásoddal megdicsőítetted a szégyen fáját.

Életedet adtad bűneinkért, hogy megválts minden lelket, Testünk a földben porlad, csak a lelkünk érheti el a Mennyet. Testnek, léleknek még a földön kell készülni a nagy útra, Hiszen Te is azért éltél köztünk emberként, példát mutatva.

Köszönetet mondanak szerető és követő híveid, Akik a Te utadat járva törekszenek a Menny felé. Segítsd őket égi hazádból, hogy eljussanak Hozzád, Ahol várod őket Te és az örök haza: a MENNYORSZÁG. Kép: Jézus Pilátus előtt, Tintoretto festménye

CCssaakk JJéézzuuss tt sszzoo llggáálldd A nagyböjti szentidő készülődés a keresztények számára Jézus feltámadására, a Húsvétra. Ezt a hitben való elmélyüléssel, embertársainkkal való kiengesztelődéssel és lemondással történik. Nagyböjtben lemondunk a szórakozásról, egyházi szertartásokon veszünk részt, és segítjük embertársainkat, türelmesek vagyunk hozzájuk. Megemlékezünk Jézus szenvedéséről, szívünkben átéljük kereszthalálát, és lélekben megnyugodva várjuk dicsőséges feltámadását. Közben elgondolkodhatunk azon, kik és miért juttatták az ártatlan Jézust a keresztfára. Júdás, aki elárulta Őt, annak a tizenkét személynek egyike volt, aki legközelebb állt Jézushoz nyilvános működésének éveiben. Milyen indítéka lehetett e tettének? Az isteni megváltó-szándék eszköze lett volna!? Csalódott Jézushoz fűzött messiási reményeiben? Vagy a pénzvágy vitte rá borzalmas tettére?

A főpapok és írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg Jézust, de féltek a néptől. Kapóra jött nekik karióti Júdás árulása, akit a sátán kerített hatalmába. Pilátus eleinte azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust, de a zsidók fenyegetőzésére, félelmében és hatalmának megtartása végett, halálra ítélte.

Mai korunk embere sem különb gyakran a Jézus korabelinél, sőt… Pénzért, hatalomért, karrierért, egy sikeres vélt életért nem válogatnak az eszközökben. El kell dönteni mindenkinek, hogy kinek a szolgálatában áll. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, két urat nem lehet szolgálni. A mai Júdások, Pilátusok és kiszolgálóik könnyen vagy könnyebben átvészelik az élet nehézségeit, mint a magamfajta emberek. Az igaz Isten-hívő viszont nem árulja el az Urat akkor sem, ha élete keresztviseléssel jár. Felveszi keresztjét, mint az Úr tette és hordja, amíg az Úr megkönnyíti vagy leveszi válláról. Aki embernek érzi és vallja magát, nem a törtetőkre kellene figyelni és követni őket, hanem a csendben meghúzódó Krisztus-követőkre. Aki viszont igazán gondolja az Urat szolgálni, vállalnia kell múltját, különben nem hihető jelene, s főleg jövője. Nem késő most sem, de vállalni kell önmagukat.

Amiről még szólni kell, aki vallásosnak, Isten-hívőnek vallja magát, az nem támogathat semmilyen módon olyan embereket, akik üldözik Krisztus egyházát. A köztünk élő Júdásoktól és Pilátusoktól el kell határolni magát annak,

aki Krisztus-követőnek és becsületes embernek vallja magát. Aki farizeus, vagyis álszent, nem csak az emberek megbecsülését veszti el, hanem a végítéletnél: Istenét.

Testvéreim az Úrban – ezt előlegezem nektek – gondolkozzatok el az élet értelmén, mi a helyes, ha nehéz is, mi a helytelen, ami jólétet teremt ugyan, de kizárja az örök életet.

Minden magyar testvéremnek országhatáron belül és kívül, s nagyvilág minden emberének Istentől áldott, kegyelemteljes, békés, boldog húsvéti ünnepet kíván, imádságos szeretettel:

Gömöriné Fajta Anna

��


57

HHOOMMOO LLUUDDEENNSS

Azt hiszem, kevés olyan olvasónk van, aki ne tudná, hogy a neves orientalis-

ta, Baktay Ervin Dunaharaszti szülötte. Sokat olvashattunk róla az utóbbi időben, hiszen a Baktay-kultusz feltámadóban van a szülővárosban. Megje-

lentek a híradások az indiánjátékok gyűjteményének Harasztira kerüléséről, rendeztek konferenciát és fotókiállítást a tudós gazdag életművéből. Ismer-

jük műveit is, az indiai útikönyveket, Kőrösi Csoma Sándorról írt kötetét, tudományos és bölcseleti munkáit, valamint regényeit, fordításait. Nem is erről szeretnék most szólni, hanem arról az önéletrajzi munkáról, amelynek

kézirata csak nemrég, özvegye halála után került a szakemberek kezébe. Az értékes iratköteg gyorsan átfutott a szerkesztői és nyomdai munkálatokon,

majd Dunaharaszti város hathatós támogatásával az Iparművészeti Múzeum kiadásában meg is jelent, valamint készítőik annak rendje és módja szerint két könyvbemutatón is a nagyközönség elé tárták. Nem tisztem és nem is célom a Baktay Ervin Homo ludens

című könyvét méltató szakemberek, kortársak kiegészítése, írásomnak nem is ez a célja. Sokkal inkább az olvasási kedv felkeltése, a visszaemlékezés bemutatása – elsősorban haraszti szemmel és lokálpatrióta szívvel.

A könyv a tudós életének első tizenhat évét dolgozza fel, Harasztin történő megszületésétől a boldog és felhőtlen gyerekkoron át, az apja halálát követő nehezebb időszakig. Emlékiratait a tudós az első oldalak után félreteszi, s csak évtizedek múltán, vívódások közepette, nem sokkal halála előtt áll neki a folytatáshoz:

„Amikor ezeket a sorokat leírtam, a parancsoló körülmények erős kényszere is azt kívánta, hogy visszatekintsek,

parányi személyemet odaállítsam értelmem vizsgálóbírói széke elé, s elvonultassam az egész múltat, hogy sorra ki-

fürkésszem, mi volt, miért volt és mit ért. (…)

Nem tekintem ezt sem lezárásnak, sem búcsúnak, hanem csak formának, amely az adott körülmények között igen

alkalmasnak látszik arra, hogy keretül szolgáljon a gondolataimnak. S így a mértéke sem az, hogy vajon elég jelen-

tékeny személy vagyok-e, vagy elég fontos-e mindaz, amit átéltem eddig, hanem egyedül az, hogy az elmondandókat

elég érdekesnek vagy akár csupán szórakoztatónak találják-e azok, akik egyszer majd talán a kezükbe veszik és elol-

vassák. Bármiről és bárkiről lehet írni. A tárgy egyedül azzal válhat érdemessé, ha a megírás tartalmat és életet önt

beléje. Erre törekszem hát csupán és nem mérlegelem többé, hogy nem a magam túlértékelése-e az, ha lejegyzem

emlékezéseimet.” – áll Baktay előszavában.

A visszaemlékezések olvasása közben kirajzolódik előttünk egy hatalmas játékszenvedéllyel és tudásvággyal megáldott kisfiú, akinek – legkisebb gyermek lévén – szinte minden kívánságát teljesíti a családja, s főleg rajongva szeretett édesapja. A régi emlékek között mi, haraszti olvasók vagy a „boldog békeidők” történetére kíváncsiskodók, igazi kincseket találunk. Erről így szól Hegymegi Kiss Áron (Nyílhegy), aki édesapja mellett tagja volt Baktay kis-oroszi törzsének is:

„Az írás a születésétől kezdve körülbelül 16

éves koráig eltelt évek történéseit öleli fel. Meg-

döbbentő élességgel emlékszik vissza gyermekko-

rának legapróbb részleteire is, ami egy nem

mindennapi elme képességeinek újabb bizonyíté-

ka. Végigvezet bennünket szellemi fejlődésének

stációin, gyakran bölcs öniróniával szemlélve

élete eseményeit, de megmutatva azokat az ala-

pokat is, melyekre későbbi, felnőtt élete és mun-

kássága ráépült. Mondanivalóját gördülékeny és

egyszerű, világos stílusban adja elő, és mialatt

megismerkedünk a szerző és családja sorsával

még egy nagyszerű ajándékot kapunk, ami talán

még nagyobb súllyal jelenik meg a könyvben,

mint a szigorúan vett életrajzi események: remek

képet fest szülőfaluja, Haraszti – akkoriban

Dunaharaszti még nem a mai modern város volt

–, de főképpen a századfordulós Budapest életé-

ről, eseményeiről, jellegzetes figuráiról.”

A keresztút előtt Gömöriné Fajta Anna verse A keresztutat járva az állomások előtt elemzem, Jézusom mennyit szenvedtél, hogy megváltsd bűnös lelkünket. Feltűnést nem keltve, könnyeim befelé folynak szüntelen, S megaláztatásodat, fájdalmadat én is átélem.

Mások bűneiért is vezeklem stációid előtt, Uram, Főleg azokért, akik még nem követik keresztutadat. Nem tudják, hogy a rohanó világban itt nyernek megnyugvást, S a keresztút végén meglátják a fényt, a feltámadást.

Uram, szenvedésed, halálod nem volt hiábavaló, Sokan követtek és követnek a hűséges keresztútjárók. Tán másokat is megindít és követnek Téged utadon, S szívbéli örömmel vesznek részt Húsvétkor FELTÁMADÁSODON.


58

A könyvben megelevenednek a képeslapokról, régi fotókról ismert helyszínek, a dunai strandfürdő, a szigetre vezető híd, az újharaszti, – ma felsővárosi – villanegyed, megemlíti a nagyszülei házával szomszédos, már akkor kicsit romos Laffert-kúriát, és a Pest felé közlekedő, az általa kávédarálónak nevezett mozdony-vontatású HÉV-et. Szeretettel ír a sváb őslakosokról, játszópajtásairól, féktelen haraszti harci játékairól. Hihetet-lenül színesen, és pontosan ábrázolja gyermekkorának jelentősebb pilla-natait, a pesti lakásban előadott színjátszó jeleneteket, aminek ihletét az akkori, már gyermekfejjel megismert fővárosi színházi élet adta, de be-pillantást nyújt a korszak kávéházi világába is.

„Nagyon szerettem a kávéház életét. A régi Baross kávéház berende-

zését ízléses, előkelő tónus jellemezte; nem hasonlított az úgy tíz-tizenöt

évvel később kialakuló, harsány, hivalkodó, csupa tükör és aranyozás

pesti kávéház-típushoz. Sötétbarna faburkolat – lambéria – takarta a

falait, sőt mennyezetét is, s a kis tér felé néző szárnyon a falborítás kere-

teiben nagyalakú freskók voltak láthatók, tavaszias hangulatú képek,

réten virágot szedő, nagy szalmakalapot és derekukon széles szalagot

viselő hölgyekkel és kislányokkal; jó nevű festő – Pauly Erik – művei

voltak. A kávéház középső szakaszát fából épült karzat osztotta ketté,

odafenn voltak a kártyaasztalok, alatta pedig a biliárdozók lökdösték

hosszú dákóikkal a csontosan csattogó golyókat. A Baross valóban disztingvált kávéház volt, csöndes és finom hely,

tele állandó törzsvendégekkel, s a körbesétáló tulajdonos, a szakállas Gfellner bácsi, személyesen ismerte minden

vendégét. Nőket ritkán lehetett látni, inkább csak nyáron, az utcára kirakott teraszon fagylaltozva, de mindig szolid

urak társaságában, soha magukban. A kávéházat a megnyitásától fogva éjszakára sem zárták be, a záróra fogalma

Budapest kávéházi világában csak az első világháború után született meg. Éjszaka a „lumpok” tértek be a Barossba,

de ezek is többnyire a fiatalabb nappali törzsvendégek közül kerültek ki és még italosan is megőrizték kifogástalan

modorukat. Nem volt zene, éneklés, lárma – az átéjszakázott urak csak egy „huszárrostélyosra” – fokhagymás pirí-

tósra – egy „krampampulira”, „strumpfbandlira” vagy „knikkebeinre” – a mixelt báritalok szerény őseire – ültek

be, hogy helyreüssék gyomruk egyensúlyát. A Barossban még a kaszírnő is méltóságteljes dámának hatott. Ferenc

fizetőpincér pedig fölvehette volna a versenyt a Nemzeti Kaszinó bármelyik gentlemanjével. Elegáns könnyedséggel,

nesztelenül jött-ment és egyetlen mozdulattal, csalhatatlan gyakorlottsággal markolt elő a frakkja alatt hátul felkö-

tött hármas bőrtárcából mindig pontosan annyi aprópénzt – koronát, hatost, ötkrajcá-

rost, krajcárt – amennyi a vendégnek visszajárt. Egyszer meghívókat osztott szét: a

kávéház személyzete egy vasárnap hajókirándulást szervezett Visegrádra és vissza. A

törzsvendégek mind beneveztek, családostól. Mi is részt vettünk a kiránduláson. Ferenc

még katonabandát is szerzett a hajóra, és hazatérőben tisztelő ámulattal láttam, hogy

meghitt főpincérünk odaáll a zenekar elé, és kotta nélkül, saját kezűleg dirigál el egy-

két darabot. Hát ilyen ember volt Ferenc, a Baross „főura”.

Gyerekkorának egyik meghatározó élményéről, a millenniumi ünnepségekről így ír:

„Csodálatos napok voltak azok, az Ezeréves Magyarország feledhetetlen ünnepnap-

jai! Még én, a kisgyerek is átéreztem a kebleket duzzasztó büszkeséget, bizakodást és

lelkesedést, amely akkor az egész magyarságot eltöltötte. A színházak hazafias darabo-

kat játszottak; még jól emlékszem az „Ezer év” és „A Hadak Útja” színes tömegjelene-

teire vagy Árpád vezér daliás alakjára, aki fehér paripán ülve jelent meg a színpadon.

Engem is elfogott a lelkesedés láza. Ezer év! Valahogy mindenki azt érezte, hogy a nem-

zet erősen és törhetetlenül indul neki a második évezrednek, s ez csupa dicsőséget, gya-

rapodást, jólétet, diadalt fog hozni. Az elfogulatlanokban talán már fel-felütötték fejüket

a borongós aggodalmak, amikor a jövőre gondoltak, de valószínűleg még a legélesebb

elmék sem sejtették, hogy alig húsz évvel a felemelő ünnep után kétségbeejtő romlás felé

fog rohanni ugyanez a nemzet, ugyanez az ország... De mi gyerekek valósággal túlárad-

tunk az elragadtatott örömtől. Akkor éreztem először – és zavartalan, kételyt nem isme-

rő bizonyossággal talán utoljára – hogy magyarnak lenni nagyszerű dolog, egyenesen

Isten külön kegyelme. Apám, az ő romantikus, gazdag képzeletével, szintén sugárzott,

ragyogott az örömtől, a nemzeti öntudattól.

Minden héten, olykor kétszer is, kivitt bennünket az Ezredéves kiállításba, s volt

eset, amikor egyedül velem kettesben rándult ki oda. Az utazás már magában élmény


59

volt: a Millennium évében nyitották meg a földalatti villamost, és mindenki büszke volt arra, hogy a kontinens első

földalatti vasútja Budapesten épült meg! (Ez igaz is volt, de sajnos, a büszke kezdetre nem következett folytatás, úgyhogy ma, több mint fél évszázaddal később, kudarcba fulladt kísérletek és balfogások után, földalatti villamo-sunk ugyanott tart, ahol a megnyitásakor. – GS) Izgalmas dolog volt lemenni a föld alá s az akkor szemünkben hal-

latlanul modern és kényelmes kocsikban robogni, addig nem tapasztalt gyorsasággal.”

Ugyanilyen szemléletességgel és a legkisebb részletekre kiterjedő pontosság-gal számol be a haraszti nyarakról, a ház-ról, ahol született, az itt élő pajtásairól:

„Anyai nagyanyámról reánk maradt a

falusi ház Harasztin, s azontúl ott töltöttük

a nyarakat, sőt már tavasszal, május felé,

kiköltözködtünk és októberig künn marad-

tunk. Nyolcéves koromtól kezdve Haraszti

volt életem nyári szakaszainak állandó

színhelye. Nagy, tízszobás házunk volt –

eredetileg, valamelyik Bethlen építtette,

még kápolna is volt benne – s itt már akkor

külön szobát kaptam, amikor Pesten még

nem rendelkeztem ilyennel. Ott volt a „kék

szoba”, amelyben születtem, a szalonban

pedig nagy kandalló állott, s ebbe kora

tavasszal vagy hűvös őszi estéken gyakran

begyújtottak. Nagyszerű dolog volt a kandalló előtt a fehér bundaszőnyegen hasalni és a lángok sohasem ismétlődő

alakzatainak játékát figyelni.

Harasztin kisgyerek koromban még élt a Bodri kutya, egy pompás nagy newfoundlandi; sokszor lovagoltam raj-

ta. Nemsokára elhalálozott, de elemista időm vége felé valamelyik nagybátyámtól kaptunk egy kis kölyökkutyát. Ez a

sefajta zsemlyeszínű jószág – Fifi volt a neve – a család kedvence lett, és kutyamérték szerint nagy kort ért meg. Ele-

inte elégedetlen voltam vele, mert nem mutatkozott hajlandónak eljátszani Duck-nak, Hatteras kapitány hűséges

ebének a szerepét; hiába állítottam magam mellé a parancsnoki hídra, vagy megszökött onnan, vagy dísztelenül

elhevert aludni. Harasztin Fifi még boldogabb volt, mint a pesti lakásban, nagyokat hancúrozott velünk a tágas

kertben, és fáradhatatlanul ugatta az összegombolyodott sündisznócskát, ha valahol az esti homályban a lombok

alatt rábukkant, mert sehogy sem tudott boldogulni vele a szúrós tüskéi miatt.

Ebben az időben fogadtam kebelbarátommá Karcsit, egy haraszti fiút, aki velem körülbelül egykorú volt. Anyja,

akit mi csak Vilma néninek ismertünk, valamikor bátyám dajkája, azóta pedig a ház meghitt kisegítője volt.

Harasztin rendszerint ő látta el a szakácsnő feladatát, még pedig remekül, télen pedig meg-megjelent Pesten és hosz-

szabb-rövidebb időt töltött nálunk, többnyire az interregnumok idején; amikor valamelyik szakácsnőnk elment, és

még nem akadt megfelelő új alkalmazott. Bátyámat felnőtt korában is tegezte, ez is őt. Bátyám volt a kedvence, de

mindnyájan bizalmas lábon álltunk a mindig jókedvű, tréfálkozni kész Vilma nénivel, aki játszva végzett el minden

munkát. Férje nagyon ügyes asztalos volt, de kalandos, nyughatatlan vérű férfiú, s időnként se szó, se beszéd, egy-

szerűen eltűnt; megesett, hogy évekig nem tudták, hol tartózkodik, még külföldre is elkerült. Azután egy szép napon

ismét hazatért, beállított, minden teketória nélkül, mintha csak fél órával azelőtt távozott volna el, Vilma néni pedig

ugyanilyen egyszerűen visszafogadta. Én igen nagyra tartottam T. bácsit, mert mindig kész volt arra, hogy nekem

játékszereket vagy mindenféle eszközöket készítsen. Családjuk elég népes volt, de engem leginkább Karcsi érdekelt.

Mint majdnem minden Harasztin született gyereknek, világos, szalmasárga haja és kék szeme volt. A példátlanul

mozgékony lurkónak mindig tréfára, mókára állt a kedve, de időnként váratlanul szeszélyes lett és makacsul dacolt

velem. Jó pajtások voltunk, de mivel a szent társadalmi rend értelmében én „úrfi” voltam, bizonyos előjogokat köve-

teltem magamnak, s ezt Karcsi általában magától értetődően elfogadta. Így azután az átkos osztálykülönbség csak

olyankor ütközött ki vagy okozott zökkenőket, amikor Karcsira rájött a makrancos ellenkezés átmeneti hangulata. Ez

gyakran megesett, előreláthatatlanul, szinte egyik percről a másikra. Vidáman játszottunk, hancúroztunk a nagy,

árnyas kertben, harcias felszereléseimmel ellátva vívtuk csatáinkat, és minden a legjobban ment, míg aztán Karcsi

egyszerre fölmondta az engedelmességet és nem volt hajlandó vállalni a reá kiosztott szerepet. Ha ezért szemrehá-

nyásokat tettem vagy följebbvalói mivoltomban erélyesen léptem fel, akkor még jobban megmakacsolta magát, és

végül amolyan „örök harag” zord hangulatában búcsú nélkül hazament. De már másnap korán reggel mezitlábosan

felkapaszkodott a falon szobám nyitott ablakához, és fülig érő mosollyal bekandikálva, jelentette:


60

– Eávin, tó pin i! – Mert Karcsi éppoly

természetesnek találta, hogy Haraszti nem-

zeti nyelvén, svábul beszéljen, mint magya-

rul. Odahaza, s a falubeli ifjúsággal rend-

szerint svábul értekezett, de én ismételten

intettem, hogy magyarul beszéljen. Ezt nem

csupán nemzeti érzésem diktálta, hanem

inkább az, hogy nem tudtam németül. Egyes

sváb kiszólások mégis kiirthatatlanul meg-

maradtak Karcsi nyelvezetében, és magam

is már megszokott, sőt igen mulatságos

dolognak találtam az ő kora reggeli sváb

tájszólású jelentkezéseit. Mintha semmisem

történt volna, megint a legjobb cimborák

voltunk, és megesett, hogy napokig, sőt egy-

két hétig sem tört ki újabb zendülés felsőbb-

rendűségem és vezérvoltom ellen Karcsi

részéről.

Az volt benne a legmegnyerőbb, hogy állandóan tele volt huncutsággal, ravasz fondorlatokkal, meglepő ötletek-

kel és csínyre való készséggel, vagyis olyan fickó volt, akit a csak később lábra kapott kifejezéssel, „jó pofának”

lehetett volna nevezni. Úgy mászott fára, hozzátapadva meztelen talpaival a sima törzshöz, mint valami majom vagy

őserdei bennszülött s ezt a képességét roppantul irigyeltem, mert noha nyaranta a kertben magam is rendszerint

mezitláb jártam, famászás tekintetében nem vehettem föl a versenyt vele. Nekem mégis kellett némi csekély lábtá-

masz, ág vagy kiálló bütyök, hogy feljussak a kert öreg fáira. Karcsi ezért olykor ki is csúfolt, mire én zord haraggal,

gazdag szóbőséggel feleltem, de a hasonló összeveszések ritkán fajultak tettlegességgé. Általában zavartalan volt

köztünk a barátság. Ha gondosan fenntartottam is főnöki rangomat, azért ritkán hatalmaskodtam fölötte, s neki pe-

dig sokat megért, hogy bennfentesként részt vehessen játékaimban. Hiszen ezek híresek voltak a faluban, és minden

kiskölyöknek az volt a vágyálma, hogy bejuthasson kertünk nagy, fehér rácsos kapuján az ígéretes játék-

paradicsomba. Mert nyárra kivittem magammal egyre gyarapodó jelmeztáramat és legkedvesebb játékszereimet

vagy vitézi felszereléseimet. A kert tágas útjai, térségei, lombos sűrűségei pedig nagyon alkalmas terepül szolgáltak

mozgalmas játékainkhoz.”

Hasonlóan lebilincselő stílusban mutatja be visszaemlékezésében a gyermekkor éveit, kirajzolódik a család tör-ténete, megismerjük a testvéreket, rokonokat. Szinte életre kelnek az otthonában rendezett színházi előadások. Rendkívül izgalmasan számol be a haraszti csínytevésekről, dunai kalandokról, a hídi csatáról, vagy nagyobb korá-ban a felsőfalusi „maffia” tetteiről. Szinte együtt ülünk a ligetben felállított amerikai cirkuszi sátorban a későbbi indián játékokat inspiráló Buffalo Bill világhírű vadnyugati mutatványát nézve.

Már gyermekkorát megismerve látható, hogy Baktay Ervin nem mindennapi személyiség. Kisfiúi eszmélésétől él benne a világ megismerésének vágya, ez a tudásvágy gazdag tudományos munkásságának titka. Játékossága is az erkölcs és a természet tiszteletén alapult, az emberekhez való viszonyát a polgári neveltetés szabályozta. Élete során ez az igényesség, tisztesség és a szabadságvágy határozta meg cselekedeteit. Nem vágyott hatalomra, elutasította a kínált pozíciókat, nem hódolt be egyik huszadik századi ordas izmusnak se; inkább vállalta a szerény életvitelt, de megőrizte függetlenségét. Csak a tudománnyal szemben volt alázatos. Baktay rendkívülisége igazán csak a kutatók, szakemberek és a tudóstársadalom egy része előtt ismert: ők példaképnek tekintik, s hisznek abban, itt az ideje, hogy feldolgozva munkásságának ránk maradt kincseit, a szélesebb közvélemény is megismerje, és az őt megillető helyre kerüljön a magyar tudománytörténetben. A haraszti olvasóknak pedig, remélem, talán kedvet adhat az itt közölt né-hány idézet, hogy városunk legnagyobb szülöttéről többet is megtudjanak. Önéletrajzi munkaként is szépirodalom ez a javából, és ahogy a legtöbb magyar család könyvei között megtalálható Petőfi verseskötete, úgy egy valamirevaló lokálpatrióta könyvespolcáról sem hiányozhat a Baktay-féle Homo Ludens. Jó olvasást!

Gáll Sándor

(A felhasznált képek a Homo Ludens című (ISBN 978-615-5217-11-1) könyvből lettek kimásolva.)

Képek:

Baktay Ervin, szüleivel

Baktay Ervin, gyermekkorában, a Millennium idején

A haraszti ház, festmény

A haraszti ház alaprajza, készítette Baktay Ervin


61

HIRDETÉSEINK Az első jegyestanfolyam április 3-án, csütörtökön fejeződött be. A második JEGYESTANFOLYAM április 10-én, csütörtökön kezdődik a dunaharaszti Főplébánián este 7 órakor. Várjuk a jegyespárokat, akik az idén szeretnének házasságot kötni templomunkban. Még lehet csatlakozni a második tanfolyamhoz.

A NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLAT április 10-11-12-én, csütörtökön, pénteken és szombaton lesz. Dunaharasztin este ½ 6 órakor, Taksonyban pedig este 7 órakor mindhárom napon.

VIRÁGVASÁRNAP, április 13-án, a Máté passiót reggel fél 9 órakor a Taksonyi Szent Anna kórus énekli. Dunaharasztiban pedig fél 11 órakor a Szent Cecília kórus énekli.

Április 13-án a Kálvária Kápolnában is lesz szentmise délután 5 órakor.

A KÁLVÁRIA KÁPOLNÁBAN minden hónap második vasárnapján tartunk szentmisét, délután 5 órakor.

A NAGYHETI SZERTARTÁSOK RENDJE:

Dunaharasztin: Nagytemplom: Nagycsütörtök és Nagypéntek este 7 óra Nagyszombat este 8 óra. Rákóczi liget: Nagycsütörtök és Nagypéntek este 7 óra Nagyszombat este 6 óra. Taksonyban: Nagycsütörtök és Nagypéntek este fél 6 óra Nagyszombat délután 4 óra szertartások és körmenet.

HÚSVÉTVASÁRNAP ÉS HÚSVÉTHÉTFŐ: Vasárnapi miserendet tartunk.

A Húsvéti feltámadási körmenetet: Taksonyban nagyszombaton délután 6 óra körül kezdjük a szertartások után. A Dunaharaszti nagytemplomban és a Rákóczi-ligeten a húsvétvasárnapi nagymise után tartjuk. A Ligeten kb. délelőtt fél 11 órakor, a nagytemplomban délelőtt kb. fél 12 órakor.

XXIII. János pápa és II. János Pál pápa szentté avatása április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján lesz Rómában.

GYERMEKSZENTMISÉT tartunk Dunaharaszti Rákóczi-Ligeten minden hónap első vasárnapján délután 4 órakor, Taksonyban minden hónap harmadik vasárnapján délután 4 órakor.

BÉRMÁLÁS lesz Taksonyban: Fiataloknak május 18-án, vasárnap délután 4 órakor; Felnőtteknek pedig június 3-án, kedden este 5 órakor.

ELSŐÁLDOZÁS: csak a Dunaharaszti nagytemplomban lesz a tavaly kimaratottaknak május 11-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakor.

IDŐSEK NAPJA a Dunaharaszti Nagyplébánián május 25-én, délután 3 órai kezdettel. Szentmisével kezdjük.

PÜNKÖSD HÉTFŐN: A dunaharaszti Főplébánián Családi Napot tartunk ez előző évek hagyományai szerint. A taksonyi templomban Pünkösdi Hangverseny lesz délután, szintén a hagyomány szerint.

ÚRNAPJA idén június 22-én, vasárnap A körmenetet a szokott időben tartjuk meg délelőtt, a szentmisék után.


62

Ezotéria – kereszténység 9. rész

Mágia-Homeopátia

z előző részek során megállapítottuk, hogy a mágia ellenkezik mind a keresztény hittel, mind a józan ésszel. A működő mágia mögött mindenképpen démoni erők állnak, akár fekete (ártó), akár fehér

(segítő) mágiáról van szó. A démonokkal való együttmunkálkodást azonban legfeljebb a fekete mágia művelői ismerik el, a fehér mágusok egyéb szellemi erőkre hivatkoznak. Ezeket vagy nyíltan numinózumnak nyilvánítják, angyalokra, túlvilági szellemekre, nem-keresztény „kinyilatkoztatásokra”, „ősi bölcsességre”, sőt olykor keresztény misztikára utalva, vagy pedig tagadják, hogy bármilyen numinózumról volna szó, és tudományra, természetes erőkre, „sugárzásokra”, „rezgésekre”, az univerzumban vagy az emberi tudattalanban rejlő lehető-ségekre utalnak. Volt alkalmunk megismerni a „numinizáció” fogalmát, ami abban áll, hogy egy önmagában profán valóságot vallási értékként kezel; láttuk, hogy a numinizáció reális is lehet, de gyakran megalapozatlan, irreális.

Az irreális numinizáció igen gyakran burkoltan történik. Irreális numinizáció rejlik például a nemzetfogalom abszolutizálásában, ami első pillanatban pusztán politikai elvnek látszik. Jól látható az abszolutizálás a következő New Age-principíumban is: „Az univerzum elég gazdag ahhoz, hogy minden eljöjjön belőle hozzám, amire szükségem van.” Ez nem más, mint az univerzum abszolutizálása.

Most a burkolt numinizációnak egy másik formájával foglalkozunk, az apriorival. Ez abban áll, hogy bizonyos föltételezéseket „a priori”, azaz eleve elfogadunk, ellenőrzés és bizonyítás nélkül, mintha isteni kinyilatkoztatásról lenne szó.

Erre kitűnő példa a homeopátia. Szokták a gyógynövényes gyógymódok közé sorolni, de azokhoz valójában semmi köze sincs. A gyógymód alapítója Samuel Hahneman német orvos a 19. század első felében élt. Amikor Hahnemann (1755-1843) élt, az orvostudomány még nem sokat tudott a betegségek okairól. Az orvos Hahnemann feltételezése szerint a betegség a tisztán szellemi életerő-kozmikus energia lehangolódásán alapszik. Ezt az energia-zavart helyre lehet hozni olyan gyógyszerekkel, melyek bizonyos okkult módszerekkel készülnek. A gyógyszerek hatása annál erősebb, minél kisebb a hatóanyagtartalmuk, mert a szerek nem a hatóanyaguk, hanem a bennük lévő anyagtalan erők által hatnak. A készítményekben fel kell kelteni az ott szunnyadó kozmikus energiát, ezért szükséges a különleges elkészítési mód, amit potenciálásnak, vagy potencírozásnak neveznek. Ennek két összetevője van: a fokozatos hígítás és a dinamizálás. A hígítások közben rázzák az anyagot. Ezek a hatóanyagot olyan kis mennyiségben tartalmazták (ha egyáltalán tartalmazták), ami az emberi szervezet tömegéhez képest tökéletesen elhanyagolható. A hígítás a homeopátiában minden képzeletet meghaladó, fantasztikus méreteket ölt, olyanokat, amelyekben a hígított anyag gyakorlatilag elvész az oldószerben. Minél tovább rázza, annál jobban feltöltődik ezzel a bizonyos természetfeletti energiával. Olyannyira erős lesz, hogy Hahnemann szerint az így potencírozott szereket elegendő akár csak megszagolni.

Nem szokták közzétenni hazánkban a külföldi kutatások, orvosi kongresszusok eredményeit, amelyek még mindig arról tájékoztatnak, hogy nincs természetes, tudományosan ki-mutatható működése a homeopátiának. Robert L. Park, Ph.D. fizikus szerint az az anyag, amely gyakorlatilag nincs jelen az oldatban, nem hathat. Ha az „ősoldatba” tett anyag, bármilyen feltételezett mechanizmus útján, mégis hatni tudna, hatásának mértéke akkor is teljességgel elenyésző maradna az emberi szervezet méreteihez képest. Ha egy szer neve mellett D23-nál nagyobb számjelzés szerepel, semmi más nincs benne, mint tiszta alkohol vagy tiszta tejcukor. A homeopatikus gyógy-szerek természettudományos szempontból nem egyebek placebónál. A szkeptikus James Randi egymillió dollárt aján-lott fel annak, aki meggyőző bizonyítékkal tud szolgálni a homeopátia hatékonyságáról. Az angol BBC televízió ezért szabályos tudományos kísérleteket végeztetett. Az eredmény tökéletes csőd. A tudósok nem tudták megkülönböztetni a „potenciált” oldatot a tiszta víztől. A homeopátia természetes úton nem lehet hatékony, mert egyszerűen hiányzik hozzá a hatástényező. A tudósok szerint, ahol semmi sincs, ott nem is hathat semmi; így nem áll tudományos alapokon. Ugyanakkor azonban számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a homeopátia mégiscsak hatékony. Ilyenkor azonban szellemi tényezőkön keresztül hat a módszer, amit számos képviselője el is ismer. Ennek előfeltétele az a numizáció, amit az eljárásba vetett hit (az a bizonyos apriori) képvisel.

Dr. Kovács Gábor eredetileg vegyészmérnök volt és utána lett pap, mind a két területen szakértő, ezek alapján a következőt mondja: „Nem szükséges tudományos képzettség, hogy világosan lássuk: az az anyag, amely gyakorlatilag nincs jelen az oldatban, nem hathat. Ezen a ponton a homeopatikus gondolkodás elszakad a tudományos gondolkodástól. Áltudo-mányos magyarázatot bőven kapunk az oldat „emléke-zéséről”, az anyag struktúrájának, „mintájának” vissza-maradásáról, a szervezet rezonanciaképességéről, elektro-mágneses rezgésekről, szubatomikus erőterekről, életerőről, test-lélek személyiségről… de ezek a magyarázatok, amellett, hogy érvelésükben a szellemi zűrzavar jegyeit mutatják, nem tudnak változtatni az alapvető tényen, hogy a homeopatikus gyógyszerek ténylegesen nem vesznek részt a gyógyításban.

Kutakodtunk egy kicsit a homeopátia hívei és ellenzői közti vitákban, érvelésekben. Ezek alapján érdemes feltenni néhány kérdést – nem csak másnak, hanem önmagunknak is, hogyan gondolkodjunk és cselekedjünk (vagy ne) e témában:

– A homeopatikus szerek hatásmechanizmusa feltételezésre épül, amit tudományosan még nem sikerült igazolni. „Dr. Korányi Sándor tiszta logikával figyelmeztet, hogy „az axióma, dogma felállítása és a természeti törvények felismerése közt igen nagy a különbség.” Az egyik, mint gondolat (pl. hasonlósági elv, a kevesebb hatásosabb elv), az agynak többé-kevésbé spontán szülöttje, míg a másik a tények egzakt és teljes ismeretéből kiinduló indukció (következtetés) eredménye. Az egyedi megfigyelésből levont esetleg részle-gesen helyes megfigyelés általános és megváltoztathatatlan törvényerejűvé emelése óriási módszertani hiba. Van egy pont, ahol a homeopaták a józan, kísérleti tudomány területét elhagyják, s nem pusztán hipotéziseket állítanak fel, amiket tesztelnek, hanem saját világnézetet alakítanak ki, mikor azt

A


63

Források: az osztrák Nazaret katolikus közösség honlapján megjelent összefoglaló, amelyhez irodalomjegyzék is kapcsolódik http://www.magyarkurir.hu/pview.hph?id=34064; Kovács Gábor: Mágia és hit, Budapest, Szent István Társulat Apostoli Szentszék könyvkiadója 2006; Apriori | HAGIOSZ http://www.hagiosz.net/?q=apriori; Homeopátia – keresztény szemmel Magyar Kurír – katolikus hírportál http://www.magyarkurir.hu/hirek/homeopatia-kereszteny-szemmel; Zarándok http://www.zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=452; Bocsa József: A szellemek megkülönböztetése http://www.communio.hu/ppek/k152.htm

Bánfalvi Bella, Tóth Marianna

állítják magukról, hogy „a homeopaták minden fizikai tünetben megnyilvánuló betegség alapjának a mentális szférában bekövetkező változásokat tekintik. Eszerint mondhatjuk ezt úgy is, hogy a betegségek okai, vagyis a világban minden megbomlott harmónia oka az anyagtalan szubsztanciában, vagyis az élő organizmusokat láthatatlanul, ,sugárzóan’, áramlóan irányító, szabályozó életerőben keresendő.” Az összes igazolás, amit eddig olvashattunk – akár tudóstól, akár „hívőtől” származott –, hipotézis, és kísérletileg nem nyert igazolást. A homeopátia hívei ezért is használnak itt mindenféle, különféleképpen értelmezhető és félreértelmezhető, kifejezést, mint „potenciálás”, „dinamizált életerő”, „spirituális hatás”. Ha azonban ezt az igazolást kétszáz év alatt nem sikerült véghezvinni, nem kockázatos-e bármiféle bajjal ilyen „gyógymódot” alkalmazni?

– A homeopátia alkalmazásának fő szabályai: 1. A hasonlóság: „vagyis az a szer, amelyik egy meghatározott állapotot tud az egészséges emberben előidézni, az a betegség során kialakult hasonló állapot gyógyítására is képes.” 2. A gyógyszer hatásvizsgálata: „Az egészséges emberen mester-ségesen előidézett – nagy dózisú szerrel – elért betegség-tünetegyüttes feljegyzése adja az ún. gyógyszerképet, amit a gyógyszertanban (Mater medicina, vagy annak részletes tárgymutatója a Repertórium) gyűjtenek össze.” 3. Az adagolás szabálya: „Minél anyagszerűbb, vagyis töményebb egy oldat, annál jobban hat fizikai, testi síkon, gyorsan és közvetlenül. Minél inkább hígított, annál inkább hat a lelkiállapotra, a gondolkodásmódra, a személyiség lelki dimenzióira.” Aztán még: „A homeopátia alapelvei szerint minden kórnak egyetlen – a beteg személyiségéhez legjobban illő – szer a valódi ellenanyaga.” Ezt Hahnemann odáig fokozza, hogy ha megtalálják a pácienshez tökéletesen illő „alkati szert”, akkor ez, a beteg mentális szféráján keresztül, „gyakorlatilag konkrét fizikai tüneteitől függetlenül, bármilyen helyi fizikai, testi problémáját is képes meggyógyítani.” – Elég meredek kijelentések, nemde? És hát nem veszélytelen az alkalmazásuk. A hasonlóság elve alapján alkalmazott szertől a beteg először rosszabbul lesz, de ugye ez természetes – csak ki kell várni a javulást. Ami sok esetben akár hónapokig-évekig is eltarthat, már ha a szervezet kibírja az igénybevételt. Mert ugyan a módszer sok sikeréről számolnak be szubjektív tapasztalatok alapján, de arról már ritkán hallani, hogy az egyik első magyar orvos: Bakody József, aki a módszerrel szimpatizált, újabb gyógyszerképek leírása érdekében magán próbálta ki gyógyszereit, és a kísérletekbe belehalt. Mert az alkalmazott anyagok skálája igen hosszú: a különböző növényi részeken át, az állati szerveken, sebváladékon, ürüléken keresztül akár kemény mérgekig is, mint a cián vagy az arzén. Persze, a potenciálás során olyan nagymértékű hígításon mennek át a szerek, hogy az eredeti „hatóanyagnak” már gyakorlatilag nem található meg molekulája sem a végtermékben – de hát, ha csak desztillált víz vagy egyéb oldóanyag, akkor mi kerül benne

annyiba? – Mert a homeopatikus szerek forgalmazása világ-szerte nem rossz üzlet.

– Sokan azt mondják: azt se tudtam, mi ez, csak bevettem a szert! Én nem tudok semmiféle mágiáról… Nem természetgyógyászat ez? – Sietünk kijelenteni: Nem! Maguk a homeopaták is elválasztják magukat ettől, kijelentve pl. hogy a hagyományos orvoslásra a természetgyógyászat nem kínál igazi alternatívát, csak a homeopátia – ahogy egy pártoló orvos nyilatkozott az interneten. És hogy mitől mágia? Idézzük Bocsa József könyvét: „A (természet)gyógyászatnak, mely formáit kell elvetni? A babonás, mágikus formáit. Miért bűn, miért veszélyes a babona és annak speciális formája, a mágia? Azért, mert a mágiában alkalmazott szavak és cselekmények a maguk erejéből nem képesek azokat a titkos vagy csodás dolgokat eredményezni, beleértve a gyógyulást is, amit az alkalmazó tőlük vár. Ha ezek a hatások nem az Istenhez forduló imából és nem az Isten által a természetbe helyezett erőktől származnak, akkor csak természetfeletti erőktől származhatnak. Ezek pedig csak kétfélék lehetnek, vagy Istentől származnak vagy a gonosz lelkektől.”

– Nézzük a pozitívumot is, amit ez a módszer hozott az orvoslásba! A gyógyítónak a beteg teljes szervezetével és személyiségével kell(ene) foglalkozni – tehát nem csak az a kérdés, hogy „mije fáj?”. Sajnos, a homeopátia is lehatárolja a figyelembe veendő körülményeket a „laikus által is látható” tünetekre, és a beteg valamint hozzátartozói elmondására. Ezek szubjektív tényezők. Aztán felmerül a kérdés, hogy a csecsemők kezelésénél, nem is beszélve az állatkísérletekről – amelyekre lelkesen hivatkoznak –, hogyan vizsgálják meg a „személyiséget”??

„S végül idézzünk még egy homeopátia-párti forrást, a Természetgyógyászat kézikönyvét: „Más természetes gyógymódokkal ellentétben a homeopátia mindmáig nem vívta ki a tudományos elismerést, amit egyrészt a tökéletes magyarázó modell hiánya, másrészt a máig érvényes természettudományos felismerésekkel való ellentmondásokkal indokolnak.”

A homeopátia egy zárt hitrendszer, amelyről minden kritika lepereg. Ügyeljen a keresztény ember arra, hogy a homeopátiával való hosszabb távú kapcsolat az ezoterikus világnézethez kötődő gondolkodásmódot sugallhat, vagy erő-síthet az emberben. A lelkek megkülönböztetését gyakoroljuk!

És végül ne feledjük: „Az Evangélium mindenek előtt a

teremtés öröme. Isten látta, hogy az, amit teremt jó (Jn1 1-25)

és minden öröm forrása az összes teremtmény számára, és a

legnagyobb mértékben az ember számára. A teremtő Isten így

szólítja meg teremtményét: „Jó, hogy vagy!” Istennek ez a

nagy öröme különösen az Örömhír (Evangélium) által jut el hozzánk és árad szét a világban, s ez a jó nagyobb minden gonoszságnál, mely a világban található. A gonoszság sem nem alapvető, sem nem végleges.” (II. János Pál pápa)


� �

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! !" # $ � ! % & ' ( ) * � + # , � � - . * � � # $ ( /� � 0 1 2 �3 4 5 6 6 7 8 9 5 8 7 : 9 5 ; < 7 < = > 7 ? 7 @ ? 8 A 9 5 : < 5 ; 5 B 9 C @ B = 7 D E >9 5 8 = > > ? F G < H ? < < C B I H J 8 A ? D ? ; J B B : 4 ? B ; = > 7 : K F G < K : 4 5 < @ 5 9L ? > ? 9 7 > A 5 @ M 5 > : 4 G @ 5 : I ? 6 G : 4 G < K : D 5 @ B 7 9 5 ; N > O : < G > C : I H ? P@ 5 9 ? < K ; : 4 5 ; L 5 4 K : : ? Q = < J : I ? 9 ? 8 ? 7 6 5 Q K @ B J ; : 4 5 ; R 9 E 6 Q ? ST 8 A K F N > 5 < 5 < ? < 5 ; 5 B B ? F U : J > ? < = D ? @ K ; L K @ A ; 5 Q C < E : 4 5 ; L 5 P4 K : 7 5 > L < 5 : 4 D ? ; J B B = S 3 D ? ; J B B < K ; : 4 5 ; L 5 4 K : K : : 4 ? B ; = > 7 :K F G < K : 4 5 < < J L = D D 7 M 5 Q > O 6 K : K < V E 9 = @ B G L N > W : 4 ? B P X < = > 7 = D ? @ I9 ? Q 6 Y ; ? @ U 7 ? J ; : 4 = 8 D ? @ B 5 > > B 5 ; 5 : @ N @ B S3 4 5 C ; E F ? 7 8 ? 4 6 ? : = 8 7 5 ; O L 7 : 4 J @ A J B ? Z [ X X S : 4 = 4 ? 6 D ? @W : 4 ? B P X < = > 7 ? M 5 > K 9 J 4 6 C > < ? B S [ 5 > 5 @ U K D 5 @ 5 8 A B 7 L K < 5 > 5 :B K F 5 : : K 8 R 9 5 : < 5 ; I \ ? > 6 ? : : ? ; 5 ] J @ 8 H 5 @ ? ^ _ ` a b P _ c b d e Q = P; C > < H J 4 4 = ? D ? ; J B B K F G < K : 4 5 < M 5 Q > O 6 K : K H 5 4 S f > A ? @ M J ; 9 ? P@ A 5 > L 5 < ? > ? B G < J < A > 5 H 5 < O L K < 5 < < 5 I H J 8 A L 5 > 5 @ U 5 76 7 ? > 5 B < C : D ? @ I 6 5 5 8 A 5 < 5 9 5 : K ; L K @ @ A 5 > M 5 Q 5 4 4 5 B 7 ? D ? ; J B B: 4 = 4 ? 6 = @ ? B K F G < K : 4 5 < D 5 @ 9 5 8 @ A 7 > L = @ C > E K > 9 K @ A 5 7 < S W > 5 P< 5 M O 9 R L 5 ? D ? ; J B B K F G < K : 4 5 < 5 8 A 7 B ; 5 9 5 B 5 I ? g ? @ ? > 5h ; ? @ 6 5 < J ; B J > ? < = @ = > = > > E < 5 9 F > J 9 I ? i ? @ < ? j ? ; 7 ? 6 5 > > ?i ? > C < 5 ^ _ c k _ P _ c l b I M 5 > : 4 5 @ < 5 > K : 5 _ c b m e I 9 5 > A 5 < ? L = ; J :H = > = D E > K F G < 5 < < ? 4 _ c k n P D ? @ F C : 4 < G < E F 5 : < 7 : Q = ; L = @ A > 5 L J P@ C > = : = ; ? S 3 < 5 9 F > J 9 U 5 @ < ; = > 7 : 5 8 A : K 8 5 B D O > o : : 4 5 ; ? B J < < I? p 7 = > 7 : < K ; : J ; S 3 M O < 5 ; 5 @ A J > U : 4 o 8 ? > ? F ; ? Q 4 q I B o ; N > Q = ; E L ? >o L 5 4 5 < < S T H H 5 4 U : ? < > ? B J 4 7 B ? D 5 Q = ; ? < < ? > : 4 5 9 D 5 @ ? @ K 8 A 4 5 <? > ? F ; ? Q 4 q I B K < J > 6 ? > J @ M K > B o ; R ? F : 4 7 : J B B ? > D O L G < 5 < < : 4 5 @ P

< K > A I 9 ? Q 6 ? M O J > < = ; H = < = @ = > ? @ A q Q < J < o @ D o 4 O < K ; 5 8 A : K 8 5 B : 4 7 @ < 5 ; 5 @ 5 : 4 = @ : 4 Q 5 > > 5 8 8 5 >o @ = > > E ? B S 3 4 ? D 5 @ A J 9 = : C @ B I H J 8 A ? < K ; : J ; ; = B ? F U : J > E 6 E5 8 A : K 8 5 B D ? ; J B B < E > 7 6 5 8 5 @ I ? 4 5 > 9 q > 9 ? 4 = : ? K ; L K @ A 5 : N > S T 4 ? 4K ; 4 K : N @ B U : ? B M J B J 4 E 6 7 B I H ? ? < K ; D 5 @ Q = ; L ? 9 5 8 r 8 A 5 > Q N B? ; K : 4 > 5 < 5 B 5 < S 3 4 5 B > 5 B < 7 4 = > E 9 E 6 : 4 5 ; 7 < < @ 5 9 L K > 5 < > 5 @ I : O < I? F ; J 8 ; ? 9 D E > M ? B ? 6 E < 5 ; L 5 4 O 7 : 4 = @ 6 K B < C 6 ? < J : ? @ L = > > ? > <9 5 8 @ A 7 > L = @ C > = : ? S 3 9 5 : < 5 ; ? 4 K ; < 9 5 ; G < 5 < < ? 9 q > < D E > I H J 8 A? M 5 > ? Q = @ > = : B K @ < K F N > O < 5 9 F > J 9 M J ; 9 = 7 D ? @ Q 5 > B K F 5 : C < ? > = : P: ? > I < o ; < K @ 5 > 9 7 > K < K ; 5 H 7 L ? 5 @ U 5 I ? H = > ? ? 6 EL = ; J : Q 5 > 5 @ H 5 : : 5 @ 9 5 8 S 3 i ? @ < ? j ? ; 7 ? 6 5 > > ? i ? > C < 5 5 8 A; 5 @ 6 H ? 8 A E ? > B J < = : S V 5 @ 6 H ? 8 A E I 9 5 ; < 9 5 : < 5 ; 5 ? D ? ; J B B PD ? @ : 4 J B ? < > ? @ 9 E 6 J @ H 7 : < J ; 7 4 = > 5 B < 7 4 = > E: 4 ? D ? 6 : = 8 8 ? > < = ; : G < J < < 5 8 A 9 = : H J 4 B N > o @ D o 4 O B J ; : 4 ? B PJ B D E > = < L 5 < 5 9 5 B 5 < S 3 9 5 8 > 5 F O9 K 8 7 : ? 4 I H J 8 A ? 9 7 5 D D O > ? B J 9 F J 4 G U 7 E D E > > K < ; 5 Q o < < 7 ? 4 5 B > 5 B < 7 B C : o : : 4 5 < 5 < < : K 8 D = @ < E D 5 @ A J P9 = : = < S ] J @ 8 H 5 @ ? ? 9 ? @ 7 5 ; 7 : < = B < 5 ; 9 K : 4 5 < 5 : : K 8 K L 5 > B o > PU : o @ o 4 B K : 4 M J ; 9 = B ? B K F 4 5 > K : K @ 5 B9 5 8 M 5 > 5 > S 3 B N > o @ D o 4 O B J ; J B D E > B o > U : o @ 4 o < > 5 8 N B : 4 5 ; 7 @ < 5 8 A 9 = : < E > 7 6 5 8 5 @ M J ; 9 = B ? < ? B J 9 F J 4 G U 7 E5 8 A : K 8 5 : G < O ; 5 @ 6 Q K D 5 M J 8 L ? q 8 A : 4 5 ; L 5 4 7 o : : 4 5 < ? ; < J 4 E L = IH J 8 A < o ; L K @ A : 4 5 ; R < = ; : C > = : C B D E > 5 8 A Q 5 > > 5 8 4 5 < 5 : 5 @ D ? ; J B BK > 9 K @ A E I 6 7 @ ? 9 7 B C : < K ; : J ; B 5 > 5 7 = D ? @ K F N > < L ? > ? 9 5 @ @ A 7 < 5 9 F > J 9 B o 4 N > < ? > = @] J @ 8 H 5 @ ? 9 R L 5 ? > 5 8 Q J D D F K > 6 ? ? ; ; ? I H J 8 A 5 8 A ? > B J < = : <@ 5 9 ? M J ; 9 = B 8 ? 4 6 ? 8 G < = : ? I H ? @ 5 9 ? B J 9 F J @ = > = : 9 E 6 I ?< K ; B ? F U : J > ? < J B 8 ? 4 6 ? 8 : = 8 ? < 5 : 4 7 8 ? 4 = @ D ? ; J B B = S s G L N > ; O > I? < o 9 5 8 ? > ? B G < = : = D ? @ ? : 4 5 ; L 5 : B J 9 F J @ = > = : I 5 8 A : K 8 5 : G < O5 ; 5 Q 5 9 = ; : J B B ? > B 5 L K : D K H ? < S 3 9 5 : < 5 ; 7 < < 9 5 8 5 > K 8 5 6 5 < < ?B J ; : < G > C : B N > : O 6 > 5 8 5 : 5 D D I D = ; B K < : K 8 < 5 > 5 @ N > > = < L = @ A J : ? D D9 E 6 : 4 5 ; 5 7 L 5 > I ? ; K : 4 > 5 < 5 B H ? > 9 J 4 = : = L ? > I ? 4 ? ; < 7 : 4 < 7 B C : L J P@ ? > q B C F J > = B D E > I ? : 4 5 @ < K > A 9 o 8 o < < 7 < J ; @ A J B D E > I ? < ? 9 PD C ; < < = 9 ? : 4 < E B 5 < < O : L J > C < = B D E > I ? B o ; N > Q = ; E J ; J 9 4 ? < J :B 7 C 8 ; E 7 D E > K : ? D 5 Q = ; ? < 6 G : 4 5 : 6 7 ? 6 ? > G L K D O > = > > G < J < < o : : 4 55 8 A M 5 : < O 7 L K D J @ < J < < < o 9 5 8 5 < S [ 5 > 5 @ U K @ 5 B 5 4 ? ; 5 @ 6 H ? 8 A E


� �

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � $ � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � �& � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � " " � � ( � � ) � � �* � � � � � � � � + , - . - , / - 0 1 � � � � � � � � % � � � � � ( � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � � 2 � � � � � � � �� 2 � � � � � � � � � � � 3 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � �� * � � � � � � � � � � � � � % � # � � � � � � � � � 4 � � � � � � �� 2 � + , / 5 - , / 0 6 1 � & � � � � � 2 � � � � � � 2 � � � � � � � �� 7 � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 7 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 4 � � � % � " � � � � 2 � �� & ' ' � � � � � � � � � % �� ' � 2 � � � � � � � � % � � ' � 2 � � � � � � � � � � � � � #� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � & � � � � � � � � � % � � � 7 2 � � � � " � " � � � � � �� 7 � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � 2 � � � � � � � � � � � � � % � � � % � � � ' � � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� " � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � % � �� $ � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � �� % � � � � � � � � � ' � � � 7 � � � � ' � � � � � � � � � � � * � � � � � � � �� ' � 2 � � � � � � " � � � � % � � � � � � � # � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � �& ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 8 � � � � � � + , - 9 . , / / / 1 � � � � � � � � � � � � � & � � � � � � : � � � � ; � � � � � � � � � � � + , / 0 - , / / - 1 � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � �� ; � � � � � � � � 7 � � � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � & � � � � �

� � � � � � � � � " " � � ' 7 � � � ' � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� % � � � � � � � < � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � %� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � & � � � � � � � � � � � 7� � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� # � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� % � � � � � � " " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 8 � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � ' � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 8 � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � �' � � � � � � � 2 � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � : � � � � � � # � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � = � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � �& � � � � � � � & � � � � " � � � � � � � � � � " � � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � �� % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � 8 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � ' � � � � � � & � � � � � � � � 2 � % � � � � � � � � � � � � � � � $ � " � 7 � 2 � � � %� � � � � 2 � � � � � � � � � 7 � � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � " � % � � � ' � � � � � � � � � � < � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � � 2 � � �� ' � � � � � � 7 � � � � � � � 2 � % � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & > � � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � $ � � ' � �� ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 7 � � � � � � � � � � � � � � � � � * � � � � * � : � � + , / , 6 , / ? @ 1 �� ' � 2 � � � � � � " � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � " � � � � � � � � � � � � � # � � " � � � � � � � � � � � � � � �8 � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � * � : � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � * � : � � � � � � � � � � � � � � � � � � � $ � � � � � � � � � � � � � � � � � � � + : � � A � � : � � � � � � �� : � � � � � � � � � � � � � � � � � � * � � � � � � � � � � ' � � � � � � � 1 � � �� 2 � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � � � �( � � � � B � � � � � � � 8 � � � � � � + , / 0 / , ? @ . 1 � � � ' � � # % � � � �& � � � � � � � � � � � " � � � � � � % � � � � � � � % 2 � � � � � � � � � � � � � �8 � � � � � � � � * � � * � : � � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � �� " � � � � � � � � � � � � � $ � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� % � ' � � � � � � � " � � � � � � % � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � �� " � � � � � � � � � � � � � & � � � �� 8 � � � � � � � � � � � � � � � � " � � � � � � � � < � � % � � � � � � � � � � � � " � " � ' � � % � ' � � , - � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � � � � � � � � � � � 2 � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �& � � ' � � � � � � > � � � � � � � � � � � � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � # � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � ' # � � � � � � � 4 � � � � � � � � � � � � # � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � C � : � * � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� " � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � � 2 � ' � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � % 7 � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � 3 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � * � � � � � � � � � �� 2 � � � � � � � � D � � � � � � � � � � � � � � � , / ? / � � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � B � � � � � � � 8 � � � � � � � 7 � � � � 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �


� �

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � �" # $ % & ' � � � � � � � � � � � " # % ( & � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � ! � � ! &� � � � � � � � � � � � � � � � � � " $ ) # & ' � � � � � � � � ' � � � � � � � � �� ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � � � � &� � � � � � � ' ' * + , , � � � � � � � � � � � � � - � � &� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � �� &� � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � &� � � � � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � � � � . �� ' ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � �� &� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � � &� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' � � � � � � � �� ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ! � �� ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � � � � � � � � � � � � � / � � � � ! � � � � � � � � � &

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � � � � � � &� � � � � � � � � � � ! � � � � � � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � &� � � � / � 0 � � � � � � ! � � ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � &� � � � � � ' � � � � � � � � � � � � ' � � � / � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ' � � � ' � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 1 � � � � � ' ' 2 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ' ' � � � � � � � � � �


� �

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � " � ! # � � � $% � � � � � � & � � � ' � � ( ) * ) + $ ) * , - . � / � � 0 � � � 1 � � � � �2 � � � 3 � � � ( ) * 4 * $ ) * 5 - . � � � � � � � � � � � � � � & � � � � � $ % � � � � � � � �� & � � � % � � � � � � � � � � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � 1 � � � � ) * 5 ) $ � � �� 3 � � � � � � � � � 1 � � � 3 � � � � � � �� 2 � � � 3 � � � � 6 � 6 � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � � � �� 1 � � � � 7 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 3 � � � � � � � 1 � � � � �� 1 1 � � � � � � � � � � � 3 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � $� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � $ � � 6 � � � � � $ � � ! � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � � � � � � � ! � � 1 � � $� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � 1 � � � � � 6 6 � � ! � � � � � � �� 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 7 � � � � � � �� 3 � � � � 1 � � � � � � � � � 6 � � 3 � � � � � � � 1 � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � 0 � 6 � � � � � � � � � 3 � � � � � � � � � � � � � � � $� � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � ! � � � � � � � 1 ! � � � � � � � � � 3 � � � �� 3 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 6 � $

! � � � � � � � � 2 � � � 3 � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � � � $� � 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 3 � � � � � � 3 � � � � � � � � �� 6 1 � � � � � � � � 8 � � � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 1 � � � � � 3 � � � � � � � �� 1 � � � � � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � ! � ! � $� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � & � � � ' � � � � � � � � � � � �3 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � $1 � � � � � � � � � � 1 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � ) * 5 ) $ � � �1 � � � 3 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � $ � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 0 �� 1 � � � � � � $3 � � � 1 � � � � � � � � $ � � � � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � ! � �� ! � � � � � � � � � � � � 6 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �� 3 � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 1 � $� � � � � � � � � � � � �9 : ; < = > ? @ A ; B C D E F = ; E G H I ? : @ B J C D A ; K C L E ; B A @ H M ? N O P B N > ? : BB Q D B N @ : B : H R S J E D T U = D E J J V � � � � � � � � � � 8 W � ! � � % � � � �


68

KKKKKKKKrrrrrrrr iiiiiiii ssssssss zzzzzzzz tttttttt uuuuuuuu ssssssss ffffffff éééééééé nnnnnnnnyyyyyyyy eeeeeeee AA dduunnaahhaarraasszzttii ééss ttaakkssoonnyyii kkaattoolliikkuuss eeggyyhháázzkköözzssééggeekk éévveennttee nnééggyysszzeerr mmeeggjjeelleennőő ffoollyyóóiirraattaa

XXVV.. éévvff.. 11.. sszz.. ((5544)) ~~ 22001144.. HHúússvvéétt üünnnneeppee

** ** **

FFeelleellőőss kkiiaaddóó:: LLáánngg AAnnddrrááss pplléébbáánnooss,, llaannggaannddrraass4466@@ffrreeeemmaaiill..hhuu PPlléébbáánniiaa tteelleeffoonnsszzáámmaa:: 0066--2244--551188--999900,, pplléébbáánniiaa lleevvééllccíímmee:: 22333355 TTaakkssoonnyy FFőő ttéérr 11//bb

SSzzeerrkkeesszzttééssii ééss ttöörrddeellééssii mmuunnkkáállaattookk:: KKoocczzkkaa TTaammáássnnéé NNaaggyy AAnnggeellaa DDuunnaahhaarraasszzttii TT//FF 0066--2244--553377--557700;; aannggeelliikkaa@@ffllyynneett..hhuu

wwwwww..pplleebbii..hhuu;; ee--mmaaiill:: lluuxxcchhrriissttii@@ffllyynneett..hhuu

NNyyoommddaaii kkiivviitteelleezzééss:: DDOORRIILL BBtt.. TTaakkssoonnyy

FFéénnyykkééppeekk:: CCzziiffrraa LLáásszzllóónnéé,, KKoocczzkkaa TTaammáássnnéé,, PPáákkoozzddyy RRiicchháárrdd,, ZZssóóffii

Címlapgrafika: Koczka Tamásné – Heinrich Hofmann Gazdag ifjú című festményével és

Puszta Sándor Embereld meg magad című versének részletével; A hátlapon Maesta Duccio di Buoninsegna festménye, Krisztus bevonul Jeruzsálembe

A pálmafák alá vonult A Mester és a kis csapat, – Hol hűs árnyat ereszt a lomb, Pihenni fáradalmukat.

S míg őket álom ringatá, Susogni kezd a kis liget: Mozdul a fa, virág, fűszál, Vonaglottak a tövisek.

A Pálma kezdi: – Én vagyok A fák között, kit ő szeret, Ha fáradt volt, levélernyőm Föléje hűs árnyat vetett.

S midőn hozsannát zeng neki A szent városban ifju, agg, Útjára lombom ezrei S legszebb virágim hullanak.

Sápadtan az Olajfa mond: – A nap leszáll, s eljő az éj; S lappangva lombjaim alatt Az áruló már lesre kél.

És jő az Úr, s én hallgatom Gyötrődő lelke mint sóhajt. Két karja az éghez remeg... És rája villan dárda, kard.

Gárdonyi Géza: Krisztus álma Legenda virágvasárnapra című versével

kívánunk minden kedves Olvasónknak kegyelmekben gazdag, áldott Húsvéti ünnepet.

KKRRIISSZZTTUUSS ÁÁLLMMAA

A tó szinén feljő a Nád. Fürtös feje búsan zizeg: – Királyi pálca én leszek. Miért is szültek a vizek?

A Tüske szúrós ágait Magához nyomva így zokog: – Átok reám e tőrökért, Én vérzem a szent homlokot.

A Tölgy megborzong, s felsóhajt: – Holnap kivágnak engemet, Holnapután a Golgotán A hóhér rajtam öli meg.

A zöld Borostyán így rebeg: – Sírjához innen kúszom én S ezer karommal ölelem Ki legjobb volt a föld szinén.

A kis liget virágai Susognak erre sírva mind: – Oh elmegyünk ráomlani, Sirján kiadni lelkeink!

* Fölkél az Úr. S a kis csapat Indul a szent-város felé. Az Úr előbb mindkét kezét Áldásadón fölemelé: – Nézzétek – szól – a harmatot: Mint könnyek ezre úgy ragyog.

Date post:	23-Jan-2021
Category:	Documents
Upload:	others
View:	1 times
Download:	0 times

2014. Húsvét ünnepe XV. évf. 1. szám (54) A … · 2014. 4. 24. · Fenn a hegyen leheveredik...

Documents